Ami azt illeti, a dolgok nagyjából sosem álltak túl jól, már abban az első pillanatban sem, amikor (számításaim szerint) úgy 2 108 és 490 nappal ezelőtt Éva fölkínálta az almát Ádámnak.
A dolgok később kicsit rosszabbul álltak, amikor (számításaim szerint) úgy 2 101 564 nappal ezelőtt Káin bunkósbotja lecsapott Ábel fejére, meg ahol érte!
Utóbb a dolgok kicsit rosszabbra kezdtek fordulni.
Például akkor, amikor 281 952 nappal ezelőtt Muhinál Batu kánnal szemben csúnyát alakítottunk.
Április tizenegyedike volt, ahogy április tizenegyedike volt rá 242 526 nappal is, amikor József Attila született.
"Lidi nénémnek öccse itt,
Batu kán pesti rokona…”
Nahát! szóval, ezért mondta Attila!
Mert április 11-én született.
De azon a napon sem álltak túl jól a dolgok - a dolgok állása és tudomásom szerint -, amikor Attila született.
Mint ahogy nem álltak túl jól 22 503 nappal ezelőtt sem, amikor jómagam születtem.
A dolgok ráadásul nem állnak túl jól azóta egyvégtében sem, pedig a fent jelölt 22 503 napban próbálkoztam javítani rajtuk.
A dolgokon.
Borzasztóan rosszul kezdtek állni a dolgok 26 827 nappal ezelőtt, mikor Hitler lerohanta Lengyelországot, és onnan kezdve bizony elég rosszul álltak a dolgok, a dolgok állása szerint 2193 napon át.
A dolgok jelenlegi állása szerint, nincs semmi okom föltételezni, hogy a dolgok túl jól álltak volna 880 942 nappal ezelőtt, naplemente táján, amikor Szókratész kiitta a bürökpohár tartalmát.
(Na! ez még egy nagy buli volt! Mert itt van nekünk egy csúnyácska, fantasztikusan jó ember, aki simán föléemelkedik kora átlag athéni polgárainak, gondolkodásban is, etikailag is. Ingyen tanít ifjakat, mert úgy véli egyrészt, hogy a tanításért pénzt elfogadni tisztességtelen, másrészt a szokásos „anyagi javakra” neki nincs szüksége. (Nem ő járt-e ki a piacra minden reggel, mondván, azért jár ide, hogy megszemlélje azt a sok árut, ami nélkül Ő jól meg tud lenni?)
Na, és akkor a derék athéni urak (a dolgok állása szerint például egy bőrcserző-iparos) megelégelik ezt a hihetetlen szellemi-erkölcsi fölényt, perbe vonszolják, és keresztülviszik, hogy öngyilkosságra ítéljék!
Mit szólsz ehhez?
Ehhez mit szólsz?)
Persze: a történet ismerős lehet.
Mert hát - a dolgok állása szerint - piszok rosszul álltak a dolgok 723 150 nappal ezelőtt, a nap hetedik kettősórájában Jeruzsálemben, a Koponyahegyen: abból a meleg-barnaszemű, halk szavú fiatalemberből (na jó! egyszer, egyetlenegyszer felemelte a hangját a Templom nartexében, amikor fölborogatta az árusok asztalait), szóval a halk szavú fiatalemberből ekkor szakadt ki a halálkiáltás: „Eli, eli! lamma sabaktani?”, és kilehelte a lelkét, pontosabban Atyja kezébe adta vissza.
Mármost: nem ugyanaz a történet ez, mint Szókrateszé?
Itt járt, eljött közénk Isten egyszülött fia, a Tökéletes, a Jó: az Út, az Igazság és az Élet.
Mire mi?
Itt egy jó kis kereszt, menj már föl rá Világnak Világossága, mert kibírhatatlanul tiszta és világos vagy nekünk!
(Attilának meg a tolató vonat kerekét ajánlottuk föl. Juhász Gyulának egy pisztolyt. Hölderlinnek az elmebajt, Petőfinek a csatamezőt!
Na jó: ezt még!
”Na mi van, mi van Sándor? Már mindenki kint van a csatatéren, Te meg itt ugrálgatsz Pesten?”
Édes jó Istenem? Mennyire tudták a kis senkik, hogy ez a huszonöt éves, pici, vékonydongájú, átlátszó fülcimpájú gyerek ki fog menni nekik a csatatérre meghalni, amilyen büszke egy teremtés volt!
Édes, jó Istenünk? hát hol, mikor volt az divatban, hogy számon kérjük a Költőn, amit leírt? „Almafa lennék a kedvedért”: no, akkor gyökerezz le, ujjaid legyenek a Te akaratod szerint ágakká, azt akkor nőjenek rajta almák!)
De hát így, ilyen rosszul álltak a dolgok akkor is, a dolgok állása szerint.
Ahogy én látom - a dolgok állása szerint - az a 370 335 nappal ezelőtti délelőtt Koppány számára - mit mondjak? - nem volt egy "szép, fényes nap".
Persze, persze tudom én: államalapítás, meg kereszténység felvétele, meg a megmaradásunk: de hát azért, amikor a jobb lábat, meg a balt, aztán a jobb kezet, meg a balt egy-egy lóhoz kötik, azt akkor a lovakat megkorbácsolják, a lovak meg elindulnak a négy égtáj felé (gondosan arrafelé, mert az ilyesmire ügyeltek kultikus okokból), akkor az marhamód fájhatott!
(Örkény István óta meg azt is tudjuk, hogy olykor a lovak kimustráltak voltak, no és meglehet, a tépkedés nem biztos, hogy elsőre sikerült.
(Lásd: A pogány Süttő, Süttő fia gondolatai, miközben az abádszalóki prépostság rendeletére a testét négyfelé tépik.)
A dolgok állása szerint, ez már akkor sem tartozott az emberbaráti büntetések közé!
A dolgok állása szerint elég szar napja lehetett Iván Gyenyiszovics negyvenkilenc éves orosz munkásnak 22 056 nappal ezelőtt a Jenyiszej felső folyása táján kialakított lágerben, meg Ume no Hana kilencéves kislánynak 24 656 nappal ezelőtt Hirosimában, úgy nyolc óra után valamivel, amikor iskolába indult.
(Na, ezt még!
Ume no Hana (Barackvirágocska: hogy megmondjuk e helyt magyarul is nevét) ugyanis sok más társával együtt a gép zúgására fölnézett, és integetett az "amcsi" bombázórepülőnek (mintha azok látták volna Őt: édes jó Istenem!), mert a háború - a dolgok állása szerint - a vége felé közeledett, és a legtöbb japánnak amúgy tele volt már a... Örömmel, bizakodva néztek föl a szép, kék, későnyári égbolton függő amerikai bombázóra, mert a megmentőiket látták bennük.
A dolgok állása szerint a bombázópilóta, Paul Tibbets viszont a bombát oldotta ki rájuk. (Ahogy én látom a dolgok állása szerint, Tibbetsnek sem ez lehetett élete legjobb napja.)
A jelek (a dolgok állása) szerint, egy szépen kialakított, tágas és jól lakható termet kaptunk (számításaim szerint) 2 108 540 nappal ezelőtt.
Súlyosan szép brokátfüggöny-naplementék, aranydísz-napkelték díszítették, tejszínhabfelhők lebegtek az azúr égen nappal, ezüstkorong hold úszott a sötétlila égen éjjel. Sok - sok ajtó nyílt e díszteremből a végtelen Világegyetem tájai felé, sok-sok lehetségesen szép világ felé.
Aztán elkezdtük csukogatni ezeket az ajtókat, miközben azt hittük - botor módon -, hogy ajtókat nyitunk az Univerzumra: aztán lezártuk az Ég felé nyíló kilátást, betontetőkkel zártuk le: ha így elfalaznak valahol valamit, akkor az Erők máshová vándorolnak, mert az Erőknek ki kell törniök.
Ha föntről nem jöhetnek, hát lentről próbálkoznak!
Közben a szép terem falai - ahelyett, hogy tágultak volna, ahogy tudásról szőtt álmainkban véltük - egyre csak szűkültek. Meg az ajtók is csak csukódtak, csukódtak, csukódtak...
A dolgok állása szerint már megszámlálhatóak a számlálhatatlannak teremtett ajtók.
Száz maradt mára csupán?
Van még húsz?
Már csak kettő?
Gondolom, a végén majd csak egy Nyitott Ajtónk marad, akkor aztán azon kisétálhatunk szép Világos Termünkből, a nagy, büdös Semmibe,
a dolgok állása szerint…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése