Ő volt az a mindenkori különös gondolkodó, ki itt él köztünk és mégsem ebben a világban. Itt létezik velünk együtt fizikai valójában, és átlát társadalmunk minden egyes fonalán. Átlát mindenen és mindenkin, birtokában van az élet azon filozófiájának, mely felhatalmazza őt arra, hogy ott legyen mindenhol és mindenben, mindenen kívül és mindenen által, egyedül és mindenkivel. Ő is ember és emberi, korlátolt és bűnös, része a kollektív társadalmi hibáknak és ő is nagyban hibázik, mégis távol áll rendszereinktől. Nevet mindenen, irónia jellemzi, sors-, élet- és önirónia.
Elképzelt Sehol-szigete, a nevezetes utópia, melynek fővárosa Láthatatlan város és királya Sehol király. Az állam egy elképzelt, tökéletes társadalom, ahol nincs pénz és magántulajdon. A köztulajdonból mindenki kedvére vehet el, mindenki csak a szükségleteinek megfelelő mennyiséget használ. Az emberek egyformán egyszerű ruhákat hordanak, semmi pompa, semmi fényűzés. Iskolába járnak, és szabad idejüket a tudományok tanulmányozásával töltik. Kerülik a háborúkat, az öldöklést, a kivégzéseket. Vezetőiket ők maguk választják meg, akik ugyanolyan ruhában járnak továbbra is, és nekik sincs semmiféle magántulajdon a kezükben. A jóra törekednek és egymás segítésére. Vallásszabadságban élnek. Az emberi boldogságot az erkölcsben, a szellemi élvezetekben látják. Ha mégis akadnának bűnösök, vétkesek, azokat szolgasággal büntetik, többet kell dolgozniuk, ezzel is a közjót segítik, és ha megbánást tanúsítanak, szabadon engedik őket. Megvetik a dőzsölést, a szerencsejátékokat, a vadászatot, az orgiákba torkolló mulatságokat. A fizikai szükségleteiket kielégítik, mégis mindenben mértéket tartanak. Örökös béke van, nyugalom, harmónia.
More az Oxfordi Egyetemen tanult, ügyvéd lett, majd politikai pályára állt és tagja volt az angol parlamentnek. 1529-ben lett VIII. Henrik kancellárja, elsősorban azért, mert támogatta az uralkodót a Rómától való elválásban, az anglikán egyház létrehozásában: legalább is a király így vélte.
De nem így volt: amikor a király a parlamenttel az angol egyház egyetlen fejévé nyilváníttatta magát, minden alattvalónak esküt kellett tennie erre az új törvényre. Morus megtagadta az eskü letételét, ezért a londoni Towerbe zárták. A tárgyaláson kijelentette, hogy világi uralkodó nem igényelhet magának vallási jogokat.
A király parancsára ezért halálra ítélték, és 1535. július hatodikán lefejezték.
1812. február hetedikén született Charles Dickens.
Ő volt a világirodalom legnaivabb lángelméje. Hitt az erény megigazulásában és a bűn bűnhődésében, dacára annak, hogy a teljes angol realizmusban sincs még egy olyan író, aki olyan mélyen látott volna a nyomorba, a megalázásba, a polgári társadalom lényegéhez tartozó igazságtalanságba, mint ez az ízig-vérig romantikus alkatú realista elbeszélő.
Egész életművében a szenvedők, az elesettek, a kisemmizett szegények mellé állt. Különös romantikus, hiszen nincsenek hősi alakjai, mindig a kisemberekről ír, a szívtelen tőkés nála mindig elítéltetik. Ráadásul a valóság részleteinek olyan jó megfigyelője, hogy a naturalisták közül is csak a legnagyobbak közelítették meg, holott a naturalizmus művészi kultuszt csinált a részletek aprólékos leírásából.
Minden úgy kezdődött, hogy az ifjú, kispolgári fiatalember sok mindenféle próbálkozása közben megpróbálkozott az újságírással is, és kiderült, hogy kitűnő riporter, aki nemcsak gyors és megbízható, hanem éles szemű megfigyelő is, és senki mással össze nem téveszthető humora van.
Történt egyszer, hogy egy kiadónak volt néhány tucat rajza, amelyet egy grafikus egy készülő regényéhez készített, de a regény nem készült el, mert az író hirtelen meghalt. A képekkel azonban mégis csinálni kellett valamit, mert már kifizették. A kiadó tehát odaadta a népszerű fiatal újságírónak (huszonöt éves volt akkor), hogy rakja olyan sorrendbe, ahogy akarja, és találjon ki hozzájuk egy történetet. Dickens fantáziája elkezdett működni, és megírta a Pickwick Klubot, minden idők egyik legmulatságosabb regényét, a fura alakok és fura helyzetek enciklopédiáját, a klasszikus polgári Anglia szeretetteljes torzképét. A regény Boz írói álnév alatt jelent meg. És egyszeriben siker, hamarosan világsiker lett. Dickens minden művészi erénye benne volt már ebben a regényben.
És aztán jöttek sorra: a Twist Oliver, a Nicholas Nickleby, a Karácsonyi ének, a David Copperfield, az Ódon ritkaságok boltja: valahány regény, annyi csodás remekmű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése