még két vers, aztán jóccakát

Két elveszett versszak
(az Egy szerelem három éjszakájából)

Kívánok jóccakát!
Az éj most majd leszáll,
és nincs remény, csak sok talány,
és minden gondom is silány:
mi vár holnap reám?

Kívánok jóccakát!
Lelélecelt pár barát,
ki sülve-főve együtt járt,
miként a három vén király:
Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

***   ***   ***

Élet(telen)kép

Kicsi ember, kis konyhában
( konyha hidege dárdaként
fúródik hátába, derekába),
ócska, vacak kardigánban
leveskét főz: tésztával.
Hamis kis leveskét.
Forr már fél liter vize,
leveskocka kerül bele
(így lesz a víznek íze):
húsra nem futja már rég.
Múlt év januárig
bírta hússal (volt nyugdíja),
azóta csak „járadékból” él.
Nem baj: a leves így
gyorsabban
 kész.

Víz és leveskocka: hamari főzés, de így is
- hipphápp-dal a rádióban,
és hippp-hopp leves
ebédig ér!
Kong a harang -
Úr harangja.
Ehető és jó és forró, 
melengető az
étkezés.

Az „ebédet” szobára viszi, ott eszi
meg. (A szoba nem annyira hideg,
egyes fokozaton konvektor fűti.)
Míg a levest eszegeti (hozzá Krisztus
 két szeletnyi testét
is magához veszi), fütyülget egy buta dalt,
bár sem nem madár
és boldognak sem mondanám.
Csak szokásból fütyörész,
miként szokásból eszik,
megszokásból él.

Kicsit sótlan a lé: két könnycsepp
kerül a levesbe -
restelli -, férfi ne sírjon
soha se! De
csak kicsordul ez,
csak úgy, magától,
akár a kérdés az agyából:
a mai nap e levesből megélsz:
és holnap… mi lesz az ebéd?