Abban az évben, január ötödikén, az észak-itáliai Alessandriában született lelkem egyik kedvence: Umberto Eco.
Író, irodalomtörténész, a milanói egyetem esztétika professzora Ő: egyike azoknak az íróknak, akinek minden magyarul megjelent művét elolvastam, és – remélem – olvasni is fogom; sőt, egy kicsit többet, mert még anyanyelvébe is bekontárkodtam magam.
Ezért aztán nagyon nehéz lenne kiválasztanom kedvencemet Tőle, de ha nagyon megszuttyongatna valaki, mondjuk, egy pisztolyt szorítana a halántékomhoz, hogy most, azonnal mondjam meg, melyik műve a kedvencem, akkor azért a Baudolinót választanám. Talán.
A Maestro világhírét első regénye, az 1980-ban megjelent A rózsa neve alapozta meg. Hogy miért ír egy esztétika professzor regényt? A kérdésre Eco így válaszolt: "Ötvenévesen az ember vagy megszökik egy táncosnővel vagy ír egy bestsellert."
A művet 47 nyelvre fordították le, csak az olasz nyelvű kiadásból 6 és félmillió példány kelt el. 2010-ben, 30 év után az író kijavította művét: "Nem írtam át az eredetit. Eltüntettem az ismétléseket, javítottam az elbeszélés ritmusán, pontosítottam a könyvtáros arcának leírását"-nyilatkozta akkor.
A következő regény a Foucault-inga – szintén a kedvenceim sorában van -, ezt követte A tegnap szigete – ó, jaj, szegény én! hisz ezt is imádom! -, majd jött a Baudolino 2000-ben.
A regényírás mellett nem adta fel tudományos pályáját sem, ezt bizonyítják irodalomelméleti munkái: A nyitott mű, a Hat séta a fikció erdejében, és a végtelenül szellemes Hogyan írjunk szakdolgozatot?, melyet ezúton ajánlok néhány nagynevű szakdolgozat-tolvajunk figyelmébe!
2007-ben a Budapesti Könyvfesztivál díszvendége volt, akkor volt olyan szerencsém, hogy élőben is láthattam, hallhattam Őt: halálig elkísérő élményeim közt tartom számon. Egyébként erre az alkalomra jelent meg a Loana királynő titokzatos tüze című regényének magyar kiadása, amit – Isten irgalmazzon nyomorult ízlésemnek! – szintén nagyon szeretek.
Buon compleanno caro Maestro!
„Ahhoz, hogy belássuk: a körülöttünk levők (mind az ötmilliárdan) hülyék, kifinomult és ravasz munkára van szükség. Ész és kitartás kell hozzá. Ne kapkodjunk! Szép lassan, de biztosan jussunk el a derűs meghalásig. De még előző nap is gondoljuk azt, hogy van egyvalaki, akit szeretünk és csodálunk, és aki nem hülye. Érteni kell a módját, hogy csakis a megfelelő pillanatban (egy perccel se előbb) ismerjük fel, hogy ő is hülye, úgy bizony. És csak ekkor halhatunk meg.”
„A könyvek mindig további könyvekről beszélnek, és minden történet egyszer már elmesélt történetet mesél el.”
” Van, amit előre megérzel. Nem azért leszel szerelmes, mert szerelmes leszel, hanem mert épp őrült szerethetnéked volt. Ha rád jön, és megint érzed, hogy szerelmes akarsz lenni, jól vigyázz minden lépésedre, mert mintha varázsfőzetet ittál volna, a legelső élőlénybe, akivel találkozol, bele fogsz szeretni. Akár egy kacsacsőrű emlősbe is.”
„Az elbeszélő prózában a lélegzés nem a mondatoktól, hanem nagyobb egységektől, események ütemétől függ. Az egyik regény piheg, mint a gazella, a másik fújtat, akár a bálna vagy az elefánt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése