Közelgő február előzetes krónikája

”Gyertyaszentelő melege
Sok hó s jégnek előjele,
Gyertyaszentelő hidege
Kora tavasznak előhírnöke.
Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál,
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja,
Ég áldását bőven adja.”

Elsején kilenc óra harminchat, tizennegyedikén tíz óra tizenöt, a hónap utolsó napján, huszonnyolcadikán tizenegy óra egy perc lesz a nappal időtartama: nő a Fény végre, oszlik a sötétség!
Tizedikén, vasárnap lesz holdújulás a Bak csillagképben, reggel nyolc órakor.
Ezen a napon kezdődik a Kígyó éve a kínai időszámítás szerint.
És újholdkor új hónap kezdődik a zsinagógai naptárban is: tizenegyedike az 5773. év ádár havának első napja.
Tizennyolcadikán tizennégy órakor a Nap a Halak jegyébe lép: ez az utolsó téli zodiákus jegy, utána már a tavaszi Kos következik.
Huszonötödikén, hétfőn, huszonegy órakor lesz telihold a Szextáns csillagképben:  következik ebből, hogy másnap kezdődik a 2556. buddhista év phálgúna hava.

1946. február 1-jén fogadta el a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikket az országgyűlés. Ennek emlékére 2005-ben a Magyar Köztársaság kormánya február elsejét a köztársaság emléknapjává nyilvánította. Vagyis e napon gondolhatunk szűkében lévő Köztársaságunkra, és arra, hogy „lesz még Magyar Köztársaság!”
 Másodika Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, ami eredetileg kelta tavaszváró, téltemető nap volt, az ősi Rómában meg Lupercalia, vagyis a lupus, a farkas segítségével jósoltak e napon tavaszt, a mi tájainkon és korunkban meg közismerten a mackó játszik szerepet e jóslatokban. A kereszténységben viszont arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születését követően, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.
1945. február negyedikén kezdődött a jaltai konferencia – és tizenötödikéig tartott -, ahol a szövetséges hatalmak vezetői döntöttek a náci Németország lefegyverzéséről, és egyéb kérdésekről is.
Hatodikán kell gondolnunk Christopher Marlow-ra, aki 1564-ben e napon született, tehát egyidős volt Shakespeare-rel, szintén jeles drámaíró volt, és még barátok is voltak.
Ugyanezen a napon biztosan megemlékezem majd Francois Truffaut-ról is, aki 1932. február hatodikán született.
Hetedikét Charles Dickensnek szentelem, aki 1812-ben született.
Nyolcadika minden Arankák napja lesz, persze, elsősorban a Feleségemé!
Tizedike Itáliában - 1954 óta - az Emlékezés - másként a foibék – Napja, annak a mintegy tizenötezer lemészárolt olasznak az emlékére, akiket a szlovén halálbrigádok gyilkoltak meg 1945 május és júniusa során, és akiknek holttestét gyilkosaik a Karszt-hegyég mély szakadékaiba, az úgynevezett foibékba rejtették.
Tizenkettedikével – húshagyó keddel – véget érnek a farsangi mulatságok, kezdődik a böjtidőszak, és a húsvéti várakozás.
Február tizenharmadikán emlékezhetünk arra, hogy 1945-ben ezen a napon szabadult fel Budapest.
Tizennegyedike Szent Bálint napja, tizenötödike a buddhista gondolkodásúaknak szerte a dharma-lókában a Nirvána-nap néven ismert ünnep.
És Galileo Galileinek is e napon lesz a születésünnepe, a 449.
Tizenhatodikán ünnepeljük Hajnalkám, Leánykám 33. születésnapját!
Tizenhetedikén kezdődött egykor az antik Rómában a quirinalia-ünnepe. Quirinus a római mitológia kialakulásának kezdeti szakaszában nagyon fontos szerepet játszó isten, Iuppiter és Mars mellett az első isteni triász tagja volt. A hellenizálódás korszakától kezdve tisztelete visszaszorult, és csak Augustus uralkodásától kapott újra szerepet, de attól kezdve erősen összefonódott a Városalapító Romulus tiszteletével.
Jókai Mór 188. születésnapjára gondolok majd tizennyolcadikán, amiként Munkácsy Mihály 169. születésnapjára huszadikán.
Huszonnyolcadika Finnországban Kalevala-napja; Elias Lönnrot néprajztudós 1835. február huszonnyolcadikán tette közzé az első Kalevala-kötethez írt előszavát. Erre az eseményre emlékezik a Kalevala-nap; az atyafiság és az eposz szeretete miatt gondolom, nálam is ünnep lehet.

És persze naprakészen fogok még sok egyébre emlékezni itt, Vojtina blogjában…