Mammutok, bölények, indiánok

Lassan kiveszünk, akár a mammutok, bölények,
indiánok mi, kik tudunk még szerelmes levelet
(és nem esemest)  írni, a Duna-Tisza – tájon.
Kiveszünk, eltűnünk bizony: bölcs borozások
egykorvoltjai: hisz – gondolom – a plázalétre
már át nem szokunk. Verjetek agyon minket is,
ahogy megtettétek a dodómadarakkal (más néven
a remetegalambokkal). Mi is fölöslegben vagyunk:
a tücsökzenét hallgatók, holdfénybámulók, színes
szavakat szélbe szórók. Kinek hiányozhatunk
szép, új világból? Rajta, rajta! Gyerünk!
Ha kiveszünk - akár a mammutok, bölények,
indiánok -, hát kiveszünk! Nagy kár – fagykár -
nem éri az emberiséget. Kiértünk lenne kár?
Jöjjetek hát, győztesek! Szép üvöltéstekre
úgy tűnünk el, akár a mammutok, bölények,
indiánok… Ha ábrándozás az élet megrontója,
Isten veled ábránd-hiány élet!