Elvihetne a május,
vagy az Ördög is!
Szélvédőn a lábad,
már-már kaláris.
Kezedben chardonnay
és göndörfürtű fák.
Remek, jó ez a jelkép:
„gyönyőr” vers: a Hazád.
Bírálataid - mint lehelet -
lehelnek rám jó szelet,
a Fiúk - hogyha megjössz -
nagyon szeretnek.
De!
Ne nézz mélyen a versembe,
ne tedd a mancsod az életemre!
Ne hajolj rá a tökömre!
Miért is lenne az örömömre?
Hit-inged letéped,
mert rajtad van szemem.
Bontott rügyed ravasz
bimbó a szív felett.
Napsütötte oldalon
álldogálni jó?
Virágzik verslelked:
ez szenzációs!
Ne nézz mélyen a versembe,
ne tedd a mancsod az életemre!
Ne hajolj rá a tökömre!
Miért is lenne az örömömre?
Kéményseprő-járdán
Költők napoznak.
Az ablakokban párnák,
fénytől dagadnak.
Könnyebb így az álom
rosszkedved vonul,
mindennapi földed
virágba borul:
Ne nézz mélyen a versembe,
ne tedd a mancsod az életemre!
Ne hajolj rá a tökömre!
Miért is lenne az örömömre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése