Hanuka – chanuka olykor chanukka – első napja van. A szó jelentése: megszentelés, megtisztítás, és az egyik legnagyobb, nyolc napig tartó zsidó ünnep: a Fény ünnepe, amely azonban egy csodára is emlékeztet.
Közeledik az év legsötétebb napja, a téli napforduló, mely egyszerre szörnyű és reményt adó. Szörnyű, mert a legsötétebb, reményt adó, mert a legsötétebb, vagyis azt követően már növekedni kezd a Fény időtartama Világunkban.
Az általam ismert minden létnézetben, vallásban a Fény Születését e napok táján ünnepeljük, a zsidó vallás és legendavilág a hanukával.
Az apokrif Makkabeusok könyve tartalmazza a csodás történet történelmi leírását. Ezek szerint a keresztény időszámítás előtt 167-ben – zsidó évek szerint 3594-ben - Izrael görög uralom alatt volt, és a görög helyhatóságok sok zsidó szokást eltiltottak. A jeruzsálemi nagytemplomot kisajátították, és a görög isteneknek állítottak fel szentélyeket benne. Ki is robbant egy forradalom vagy szabadságharc, aminek a vezetője Mattatiás volt. Neki öt fia volt, és egyikük, Judás, a Makkabeus, vette át a hadak vezetését. Ezután a követőit is makkabeusoknak hívták, ami egyébiránt kalapácsosokat jelent.
Judás nagyon ügyes vezér volt és egy sor kemény csata után, amit a görögök erős csapatai ellen kellett vívjanak, sikerült visszafoglalniuk a Moria hegyén álló jeruzsálemi Szent Templomot.
Kr. e. 165-ben – 3596-ban - kiszlev hónap 25-ik napján (december másodikán) foglalták vissza a csapatok a Templomot a görögöktől, és azonnal szerették volna újraszentelni. Az egyik legfontosabb tartozék az örökmécses volt, de csak egyetlen napra való szent olajat találtak hozzá egy sarokban. Azonnal kiadták a kérelmet, hogy hozassanak frissen préselt olajat, de a friss olaj csak nyolc nap múlva érkezett meg.
Ennek ellenére az újonnan felszentelt örökmécses végig égett a nyolc napon át, hiába volt csak egy napra való olaj benne!
Erre a csodára emlékezik a hanuka, és mint általában a zsidó ünnepek, ez is bensőséges, családi ünnep, de van egy különleges jellege. Kötelezővé teszi a csoda közhírré tételét (pirszum hánész), ezért a Menórát ki szokás tenni az ablakba.
*** *** ***
1608. december kilencedikén született John Milton, aki vitathatatlanul - és soha nem is vitatottan - a 17. századnak és a barokknak legnagyobb angol költője volt. A közvélekedés szerint ma is az a helyzet, hogy az egész angol irodalomban Shakespeare után - vagy mellett - ő a fő alak. Az avoni Mester méltó társa hát Ő, de különbözik is Tőle, úgy, ahogy Coleridge fogalmazta meg: „Shakespeare önmagát sugározza szét, s felölti az emberi jellem és szenvedély minden alakját… Milton viszont minden formát és dolgot önmagában, saját eszményének egységébe olvaszt.” (Persze ez a reneszánsz és a barokk ember különbözősége is egyben.)
Azok is tudnak róla, akik nem is olvasták, de vagy megtanulták, vagy csak hallották halhatatlanságának hírét. Márpedig, ha nem olvasták az Elveszett paradicsomot vagy a Küzdő Sámsont, bizony mondom, sokat veszítettek. És verseiről se szívesen feledkeznék el.
Élete magasztos tragédia: a társadalmi lesüllyedés és a költői emelkedés csodálatos egysége. Mielőtt Cromwell forradalma kitört volna, hőskölteményt tervezett az Artus-mondakörről. Ezt – sajnos - sohase írta meg. Éspedig azért nem, mert előbb alkalma volt egy hosszabb olaszországi útra, majd hazatérése után hamarosan kitört a forradalom, és ennek hűségesen szolgálatába állt, Cromwell titkáraként aktív részt vállalt abban. Kitűnő és hatásos röpiratokat írt többek között.
Mire vége lett a forradalomnak, ő vak ember volt, vagyonát vesztett szegény, aki nyomorúság közepette diktálta lányának világhíressé leendő remekműveit.
Fő – és zseniális - műve, az Elveszett paradicsom a vallásos eposzok hősvilágában Dante Commediája mellett a legkitűnőbb - és a legérdekesebb - remekmű. Hőse a Sátán, aki Isten elleni harcában alulmarad. Ő a bűn maga, de lelki keménységével mégis vonzó hős. Ádám és Éva az isteni-démoni ellenfelek játékszere. A Paradicsom elvész, de megindul az emberi út. Milton óriási műveltsége és óriási képzelőereje együtt érvényesül a magasztos, közben kalandosan érdekes történetben, amelyben egyesül a vallásos és a természettudományos világismeret.
Milton eredetileg drámának, égi és földi tragédiának képzelte művét, mire azonban belekezdett, a cselekmény tízénekes epikává változott. Mégis: a drámai elképzelés rányomta bélyegét a mű egészére. Versformája Shakespeare drámáinak blankverse-e (ötöd és ötödfeles rímtelen jambusok).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése