Búcsú

Bármennyire szeretlek is téged,
ki szavakká változtattad bennem
a dadogó és formálatlan létet,
most elbúcsúzom tőled: csillagidőm
betelt. Felhőszánon szállt el
ez az év, melyet még neked
terveztem. Zúzmara száll és
a rossz idő. Vág a szél, képemre
új- meg újabb barázdát vés.
Hidegben – hogyan másként? – hidegen
búcsúzom tőled egykor-kedvesem.
Csillagidőnyi időt múlattam el veled,
félfényévnyit legyek már idegen!
Bár lenne negyednyim!
Ki szavakká tetted bennem
a dadogó és formálatlan létet,
bármennyire szerettelek téged,
évmúltával elbúcsúzom tőled.

Áldjon meg az Isten!