A Rózsadombon már tavasz van,
Dőlnek az édes jó szagok,
Az új madár a régi ágon
Nem énekel még, csak dadog.
Próbálja szárnyát, csiripelget,
Kinéz a fészek peremén,
Köröskörül hány friss rügyecske,
Hány új kukac, hány új remény!
Én, tolla vesztett vén madár, ki
Átdideregtem a telet,
Talán utószor ünnepellek:
Szervusz, te kedves kikelet!
Mikor fölérsz a Rózsadombra,
Tündérkirálynő közeleg,
Rímek csipognak körülötted,
Szapora, olcsó közhelyek.
Tündérkirálynő! Cifra jelző
Nyüzsög nyomodban, rengeteg!
Jöttödre, illő tisztelettel,
Ma én is hárfát pengetek.
Dal vagy, virág vagy, napsugár vagy,
Idők vén fáján ifjú ág,
Álom, remény, vágy, szerelem vagy,
Élet, szabadság, ifjúság.
És még mi minden! Jó jövendő
Annak, ki fáradt, gyönge, bús,
Mosoly, derű, fény, biztatás vagy,
Ezerszer áldott március.
Evoé! Itt vagy! Balzsamoddal
Hűsíts sok égő sebhelyet.
Tudod-e még, ki voltam egyszer?
Emlékezel rám, kikelet?
Én voltam az, ki...ej, no, mindegy!
Jött sok vad év, zord sáska-raj.
Öreg vagyok már. Új tavasz, te
Fiatalabb vagy, mint tavaly.
Szoríts magadhoz. Jöjj, ölelj meg,
Mint rossz fiát a jó anya.
Szálljon feléd, ha elbúcsúzunk,
Lelkem utolsó sóhaja.
És vidd magaddal ezt a sóhajt,
Fájó, szerelmes levelet,
Ki tudja, hogyha újra eljössz,
Találkozok még teveled?
Habár ez többé nem divat ma,
Nyújtsd búcsúcsókra szép kezed
S nevess síromra akkor is majd,
Mikor már régen nem leszek.
A hónap elején még csak tizenegy óra öt percet tartózkodik a Nap az égen, ám a hónap végén már tizenkét óra negyvenkilenc percet. Közben átjutunk a tavaszi napéjegyenlőség idején. Huszadikán reggel hat órakor a Nap a Kos jegyébe lép, ettől kezdve hosszabbodnak a nappalok, végre.
És – ha addig más rendelkezés nem születik – huszonötödikével kezdődik a nyári időszámítás.
Holdtölte nyolcadikán tizenegy órakor lesz az Oroszlán csillagképben; holdújulás pedig huszonkettedikén tizenhat órakor a Halakban.
Huszonhatodikán szép rendben állnak majd együtt a Hold, a Vénusz, a Jupiter és a Fiastyúk a kora esti égbolton.
Huszonnegyedikén kezdődik az 5772. zsinagógai évben a zsidó kalendárium talán legszebb hónapja, niszán: ennek tizenötödik napja – igaz, az már áprilisban lesz – a pészach ünnepe, amelyből szép húsvétunk ered.
Holdnaptár lévén ugyanezen a napon kezdődik a muszlim időszámítás szerinti 1433. év djumada-l-ula hava.
Nyolcadikán, teliholdkor beköszönt a 2555. buddhista esztendő mágah hónapja.
Jeles napok lesznek
Másodika, mert ezen a napon született 1817-ben az utolérhetetlen Arany János; hatodika, mert az pedig a csodálatos Gabriel García Márquez születésnapja. Idén a nyolcvannegyedik.
Március idusa a magyar léleknek felemelő napja, mondanom sem kell; huszonhetedike pedig Hajnalkák napja.
Huszadikán Hölderlint ünneplem majd, huszonegyedikén Johann Sebastiant, huszonharmadikán Hamvas Bélát.
Természetesen sok további szép és kitüntetett nap lesz, ezekről – szokás szerint – a napi krónikában adok számot és hírt!
*** **** *****
Egyveleg
Elmegyek
(most elmegyek),
és kétséges a
visszajövetel.
Elmegyek,
elmegyek
jó messzire,
nem leszek senkinek
sem terhére.
Nem írok levelet,
nem is üzenek.
Lesz még tavasz, lesz még nyár:
de én már hol leszek?
Nem viccelek:
vasárnap volt,
júliusnak vége. (Tél?)
Vasárnap volt,
amikor elmentél.
És jött utána halott hétfő,
kedd, szerda:
halott csütörtök-
szerelem,
mert elhagytál engemet.
No, kicsit úgy érzem magam,
mint a durcás kisgyerek,
kinek elvették a játékát.
Hogyan lenne, ha lennél?
Nekem smafu ez a sok nap…
Hó hull, nem tündököl a Nap,
csak ha újra eljönnél.
Hát most ülhetek a szobámban,
búsan, egyedül,
a fájó múltra gondolhatok:
de minek?.
Odakünn az utcán lassan fény dereng,
És a homokórán pereg a homok.
Elmegyek
(most elmegyek),
és kétséges a
visszajövetel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése