E kérdő hangsúly okát tudom: mi, fölnőttek szoktuk időnként így kérdezni, ha nagyon furcsa testtartásokat vesz föl, lábát váltogatja vagy keresztezi.
Néha azért előfordul, hogy későn szól, például azért, mert nagyon elmélyed valamiben, és néhány csepp a bugyiban köt ki.
Mint tegnap, amikor a halaimat etette, ami nyilvánvalóan izgi. (Igaz, csak egyszer etethette „komolyan” őket, a többi száz etetés már csak "játékból", zárt dobozból, és a fedélüvegen át történt. Kétfenekű dob lenne halaim hasából, ha tényleg annyiszor etethetné őket, ahányszor szeretné.)
Lényeg, hogy aztán, mikor elhangzott Jankám kérdő mondata, a vécében kiderült: néhány csepp becsurgott.
Persze, a vécébe is jutott: tehát ül Janka a kisvécén (ismeritek, ugye? Olyan csökkentő a rendes vécé-ülőkére), és csóválni kezdi kedves fejecskéjét, majd azt mondja: „Nem szóltam időben! Bocsánat, Papi, nem szóltam időben…”
Na, ennek a bűbájos mondatnak is meg tudnám jelölni a pontos forrását…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése