Tizenötödikén hajnalban, 2:20-kor a hajó elsüllyedt.
A Titanic április tizedikén indult első és utolsó útjára Southampton kikötőjéből. A szép hajó elsüllyeszthetetlennek tartott rekeszes hajótörzzsel rendelkezett, és kora legnagyobb utasszállító óceánjárója volt. Belfastban épült a Harland and Wolff gyárban, akkori áron hét és fél millió dollárba került, és ezen az első útján Southamptonból először Cherbourgba, onnan az írorországi Queenstownba hajózott: végcélja New York volt.
Legénysége 860 főből állt, az első osztályon 1416, a másodosztályon 2152, a harmadosztályon 3262 utas volt.
A hajó parancsnokát Edward John Smith-nek hívták.
A Titanic komoly célokkal indult útjára, ugyanis a jó reklám érdekében hat nap alatt akarta teljesíteni a Southampton–New York távot. Ezzel magyarázható, hogy a kapitány és legénysége a biztonságosnál jóval nagyobb sebességgel rohant az óceánon, és ez volt az oka annak, hogy a Titanic a rövidebb utat biztosító északi „veszélyzónában” haladt, ahol az enyhe tél miatt 1912 tavaszán a szokásosnál is több jég sodródott.
Így elmondható, hogy az óceánjáró Smith és a személyzet hibájából eredően ütközött a jégheggyel.
A Titanic éjjel negyed egytől C.Q.D., majd a korban még újnak számító S.O.S. morzejeleket kezdett sugározni az éterbe, ám segélykérő hívásaira nem érkezett válasz. Az óceánjáró hatalmas orra eközben lassan belesüllyedt a tengerbe, majd két órával később a gigantikus hajótest kettétört, és 2 óra 20 perc körül az Atlanti-óceán fenekére merült. A Titanicról lebocsátott mentőcsónakok a 2206 utasból 705 főnek nyújtottak menedéket, akiket később a Carpathia nevű gőzös vett a fedélzetére. Azok, akik nem fértek be a csónakokba – Edward John Smith kapitánnyal együtt –, mind egy szálig a jeges óceánban lelték halálukat.
Alighogy a Titanic óriási acélteste a tenger fenekére került, máris megkezdődött a legendák gyártása, melyek a regény- és filmadaptációk születésével aztán gombamód szaporodtak. Ezek nagy része érthető módon a katasztrófa előtti utolsó órákkal foglalkozik, és elsősorban a mentőcsónakok körüli eseményekre koncentrál. Való igaz, hogy a Titanic nem rendelkezett elegendő csónakkal az összes utas elszállításához, ám az is tény, hogy a zűrzavarban jóval kevesebb embert mentettek meg, mint amennyire lehetőség nyílt volna: az első, 0 óra 40 perckor vízre bocsátott 65 személyes mentőcsónakban például mindössze 27-en foglaltak helyett. Később az a legenda is elterjedt, hogy az utasokat az osztályok sorrendjében mentették ki a Titanicról, sőt, akadtak, akik azt híresztelték, hogy a harmadosztályú jeggyel rendelkezőket a kapitány egyszerűen a hajó gyomrába záratta. Ez azonban nem több rosszindulatú pletykánál, aminek valótlanságát a túlélőkről készített statisztikákban bárki könnyen ellenőrizheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése