Elöljáróban annyit: e történet főhőse, Janka, december huszonhetedikén lesz csak két éves.
Szóval, ebédhez készülünk Jankával: éhes lehet már a Kincsem, mert megpróbál fölkapaszkodni az etetőszékébe, persze, az még nem megy, segítek hát, beemelem.
De még egy kicsit várni kell, mert az étel nagyon forró, továbbá Papinak még el kell készíteni Janka italát is.
Semmi baj, tündérien eljátszik addig a pónijával, mely gondolom mindenki számára ismert, akinek unokája vagy gyermeke van. Valóban, kedves kis játék, aranyos a pofija, hosszú a sörénye meg a farka, egyedül a színekkel nem békültem még ki, mert hát lila lovacska például, elég nonszensz.
Tehát amíg én tevékenykedem, Jankám eljátszik aranyosan. Ám egyszer csak azt hallom: „Szomojú vagyok!”
Így, tökéletesen egyeztetett alany-állítmány, sok fölnőtt se csinálná különbül.
És valóban, a hangja is szomorú.
”Miért vagy szomorú, Kicsim?” – kérdezem.
”Leesett a póni…”
”Ó, ne légy szomorú, mindjárt fölveszem neked.” – mondom, és úgy is teszek.
Csakhogy Janka még mindig „szomojú”, mikor kérdem, miért, azt feleli: „Megütötte a fejét.”
”Óóóó… óóóó….óóóó! Akkor én is szomorú vagyok. Tudod mit? Énekeljük el a hopp Juliskát, akkor vidámabbak leszünk!”
Mostanában az egyik legmenőbb dal nála ez, hát elénekeljük együtt, mert még nem tud mindent, de a sorkezdeteket és a rímeket nagy büszkén vágja. Más versekkel, dalokkal is ez a helyzet.
Elénekeljük a dalt, fordulok az ételért, italért, közben hallom Drágámat: „Most vidámak vagyunk!”
*** **** *****
Neverendingstory
A mi történetünknek története sincsen,
mert üres, mert ürességében tökéletes,
mert hogy még történet sincsen,
hát ezért tökéletes, mert helyettesíthető
bármivel. Helyettesíts be!
Tökéletes csak akkor lesz egy szerelem, ha
Végetér. Vannak tehát szerelmek, melyek
nem tökéletesek, illetve azért tökéletesek,
mert nem tökéletesek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése