Fölfogásom szerint az emberiség nagyjából öt és fél évezredes történelmének egyik legsötétebb emlékezetű napja e mai. Pedig azon a napon, 1945. augusztus hatodikán Hirosima japán városka fölött tiszta volt az ég, ezért is repült az Enola Gay B-29-es bombázó oda, és nem Nagasaki vagy Kokura fölé.
Amikor augusztus másodikán kiadták a végső parancsot, hogy a bombázás ideje augusztus hatodika, még három lehetséges célpont volt: Hirosima, Kokura vagy Nagaszaki. Hajnali 1:45-kor felszállt az Enola Gay, és még mindig nem volt eldöntve semmi. 7:15 körül futott be a jelentés, hogy Hirosima felett tiszta az ég.
Nem sokáig maradt az, rövidesen bemocskolódott az a szép, kék ég.
8.15-kor Paul W. Tibbets parancsnok meglátta a jellegzetes T-alakú Aioi-hidat, és kioldatta a bombát, mely 600 méterrel a Sima Kórház felett robbant fel, 300 méterre délkeletre az Aioi-hídtól.
A vakító villanással és gombafelhővel kísért atombomba-robbanás a halottak és a romok városává tette Hirosimát. Az atomtámadás 140 ezer ember életét követelte, 70 ezer ember azonnal meghalt, a többiek pedig később, a sugárzás okozta betegségek következtében, amely ma is érezteti hatását.
Mondják okos emberek: szükségszerű volt a két atomtámadás, mert a japán hadvezetés ki tudja, meddig elhúzta volna a háborút, így meg, nem egészen egy hónap múlva kapitulált.
Nem hiszek Nektek okosok, nem én!
Mert ha katonai indokok lettek volna, akkor miért nem olyan helyen dobták be az atombombát, ahol komolyabb japán erők voltak? Miért egy katonáktól csaknem ment polgárváros ellen? Tán látni akarták a hatást embereken, hisz Los Alamosban, a kísérleti robbantások során, ezt nem tapasztalhatták. Tán látni akarták? Mi Urunk, Istenünk! És Te láttad ezt?
*** *** ***
Szakura no Hana japán kislány születési jellemrajza
"A város, amelyet olyan tisztán láttunk a napfényben,
egyszerre egy ronda füstfolttá változott.
Teljesen eltűnt a füst- és tűztakaró alatt"
Paul Warfield Tibbets
Szakura no Hana (Cseresznyevirág) 1945. augusztus hatodikán hétfőn reggel, nyolc óra tizenhárom perckor született Hirosima városában.
Két perccel és tizenhét másodperccel születése után a város fölött vakító, kékesfehér fény lobbant, majd mennydörgés következett, és egy szépséges gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasan a föld felszíne fölött felrobbant a Little Boynak elnevezett atombomba.
Szakura no Hana egy perc múlva köddé, semmivé vált, pedig…
…a Nap akkor, a gyermek születésekor, saját jegyében állt derűsen, vidáman, büszkén, nagy- és nemeslelkűen, jóindulatúan, önérzetesen és szenvedélyesen: a kislány ily módon nyilvánulhatott volna meg, úgy tíz valahány esztendő múlva.
…a szép Hold a Rákban állt, ettől Szakura no Hana erősen érzelmes, házias, gondoskodó, együttérző, szerény, élénk fantáziájú, otthon- és családcentrikus lett volna, ha az a gombafelhő nem érkezik.
… a Mars tüze felgyorsíthatta volna gondolkodási, értelmi készségeit és ezzel együtt a kommunikációs megnyilvánulásokat.
…minthogy a Vénusz is az Ikrek jegyében állt, e jegyben a Vénusz az újszülöttet a szépség hírnökévé tehette volna. Erős kapcsolatteremtő képesség, hűség, helyesen mérlegelő értelem, élénk, jó üzleti érzék, erős kommunikációs vágy jellemzi az Ikrek jegyében álló Vénuszt: ilyen lánnyá érhetett volna a drága, semmivé vált kis Szakura no Hana.
…a Mars állása (az Ikrek jegyében állt az is) a fizikai erőket szellemi energiává alakította volna, az aktivitást gondolati, értelmi célok motiválták volna felnőttkorában.
(Mennyi volna egy mondatban!)
… a Jupiter a Hold uralma alatt segítőkész, együttérző, álmodozó, nagy képzelőerejű, okkult fogékonyságú, de mégis gyakorlatias lánnyá tette volna a kicsi lányt.
… a Szaturnusz is a Hold uralma alatt állott Szakura no Hana születésének-halálának percében, és a két poláris pár találkozója magában hordozta a misztikus unio lehetőségét. A lélek mélységei, az eredet, ösztönvilág, otthonteremtés vizes felébe belevitte a bölcsesség szilárd anyagát. A szülőkkel, majd később a saját gyermekkel és házastárssal való otthoni légkör, viszony és helyzetek mutatják ennek konkrét megvalósítási módját annak, aki ezekbe bele mer nyitott szemmel (!) nézni. Ezek a szituációk a belső otthon és lélek külső analóg megnyilvánulásai lehettek volna.
…végül az Uránusz, mely a Rák jegyében állott: ez az állás erősen intuitív, változékony, érzékeny lelket adományozott az újszülöttnek.
Mindez azonban mindegy, mert jött az atombomba.
Szakura no Hana hirosimai kislány pontosan két perc és tizenhét másodperces volt, amikor a Little Boy 600 méteres magasságban fölrobbant, következésképpen ő semmiképpen sem lehetett bűnös a tengelyhatalmakhoz való csatlakozásban, ő biztosan nem bombázta meg alattomosan Pearl Harbort, mégis, ő is bűnhődött száznegyvenezred magával, kik szintén, többnyire ártatlanok voltak ott lent.
Talán szólni kellett volna a fedélzeti rádión Paul Warfield Tibbets-nek, az Enola Gay pilótájának, hogy odalent egy kislány épp most született, hisz Tibbets jólelkű ember volt, családszerető: a B-29-est is édesanyjáról nevezte el.
Havas Boldogasszony napja van, és sejtem, hogy magyarázattal tartozom: augusztus elején havas? Ím a magyarázat, tessék.
A legenda szerint a 4. században, Liberius pápa alatt élt az Örök Városban egy János nevű gazdag patrícius és felesége, akik elhatározták, hogy vagyonukat a Szent Szűznek ajánlják fel. Szűz Mária pedig álomban megjelent a házaspárnak és tudtukra adta, hogy azon a helyen, amelyet másnap hó fog borítani, emeljenek templomot tiszteletére.
És augusztus ötödikén, 352-ben megtörtént a csoda Rómában; a Mons Esquilinuson, a hét legendás domb közül az egyiken, havazott. Itt épült tehát a bazilika, melyet III. Sixtus pápa díszíttetett remek mozaikokkal, és avatott fel.
1532. augusztus 5-én kezdte meg I. Szulejmán hatalmas hadserege a kicsiny Kőszeg várának ostromát, melyet Jurisics Miklós kapitány – majdnem százszoros túlerővel szemben – 25 napon át hősiesen védelmezett.
162 évvel ezelőtt, 1850. augusztus ötödikén született Guy de Maupassant. Különös sors, különös származás. Flaubert-nek a zseniális írónak volt egy ifjúkori szerelme, afféle ábrándos, reménytelen szerelem, amely azzal végződött, hogy a leány máshoz ment férjhez, egy bizonyos Maupassant nevű köztisztviselőhöz. A sors azután úgy hozta, hogy Maupassant úr is, felesége is fiatalon meghalt, és egy árva fiút hagyva maguk után. Az agglegény Flaubert pedig ettől kezdve gondoskodott a magára maradt gyermekről, fogadott fiának tekintette, s igyekezett művelt embert nevelni belőle. És mert vérbeli író volt, hamarosan felismerte, hogy a serdülő fiút nemcsak a tanulnivalók érdeklik, hanem igazi írói tehetség is gyanítható benne. Elhatározta hát, hogy módszeresen íróvá neveli az ifjú Guy de Maupassant-t, kidolgozta az íróvá nevelés módszertanát, és kemény feladatok elé állította a fiút, hogy rászoktassa a pontos és részletes megfigyelésre, a fogalmazás fegyelmezettségére, a szavak gondos megválogatására.
Flaubert remek tanítómester volt, és Maupassant-ból nagy tanítvány lett. A Mester halála utáni pillanattól kezdve Maupassant-t kell mondanunk a francia realista széppróza főalakjának.
Pedig mindössze tíz esztendőnyi ideje volt alkotásra. Negyvenéves korában elméje elborult, és három évvel később meghalt egy elmegyógyintézetben. Ez alatt a tíz esztendő alatt írta meg életművét, mert minden további magyarázgatás nélkül mondom: életmű ez a javából.
1884-ben ezen a napon tették le a Szabadság-szobor alapkövét a Liberty szigeten, New York kapujában, a Hudson torkolatánál.
1962. augusztus 5-én találták meg Marilyn Monroe holttestét, a színésznő Los Angeles-i otthonában. Amerika legendás szépsége feltehetőleg öngyilkosságot követett el, és a mellette megtalált nyugtatók segítségével végzett magával.
Mindenek előtt és felett ünneplem ma magamban, egészen bent Percy Bysshe Shelleyt, az angol és az egyetemes európai romantika nagyszerű, csodálatos Költőjét, aki ezen a napon született 1792-ben.
Élete és életműve - de még különös halála is - ellentétek, ellentmondások szakadatlan láncolata. Ősi arisztokrata és dúsgazdag család fia volt, de nem igényelte sem az előkelőséget, sem a gazdagságot. Első nyilvánosságra hozott műve egyetemista korában egy röpirat volt az ateizmus szükségszerűségéről. És később is számos botránya keltett feltűnést. Részvéte egészével fordult a szegények, a kisemmizettek felé. Kora ifjúságától mindvégig nem csak általában lázadó, de kifejezetten lázító, a parasztokat és ipari munkásokat harci tettekre buzdító költeményeket is írt. No, meg szerelmeiről. Szerelmeiről lányok, vad viharok, Hellasz és Itália iránt érzettekről. Gondolom, Byron, a jó barát színpompás költészete is ösztönözte őt, Byron azonban — bármilyen lírával, egyedi érzelmekkel telt elbeszélő költeményeket, bármilyen költői drámákat írt — alapjában romantikus elbeszélő és romantikus szenvedélyű drámaköltő volt. Shelley viszont minden műfajban lírikus maradt, szinte mindegy, mit írt. Legnevezetesebb elbeszélő költeménye, az Alastor egy művészi fejlődés lélektani folyamata, valójában lírai vallomás saját tudatának érzelemmódosulásáról. Két híres drámai költeménye, A megszabadított Prométheusz és a Hellas bár valóban drámai formában épült fel, nemcsak előadhatatlan, hanem mondanivalójuk is lírai és filozófiai vallomás. Gyönyörű olvasmányok ezek, kórusrészletei szavalásra, szavalókórusra is alkalmasak, de nem olyan színjátékok, amelyeknek drámai cselekménye volna. Nagyon is beletartoznak költőjük életművébe, de ez az életmű velük együtt egy óriási szerelmi, filozófiai, politikai líraáradat.
Az Éjhez
Nyugat hullámán jöjj te nagy
és csöndes Éj!
Kelet barlangjain riadj,
hol a verőfényben kevély
s bús álmokat szőtt a kezed,
te kedves és te rettegett ─
jöjj, ne henyélj!
Födjön csillaghímes, setét
és bús talár!
Vakítsd meg a Nappal szemét
hajaddal, csókold holtra már,
s illese földünk megszokott
varázsló, mákonyos botod ─
mindenki vár!
Hogy fölkeltem hajnalba ma,
kívántalak;
gőzölt a kertek harmata,
virág, fa tikkadt lankatag
s hogy az alélt Nap fáradott,
mint unt vendég csak váratott,
kívántalak.
Halál bátyád lágyan súgott,
mondd, kellek-é?
Álom, hártyás-szemű húgod
úgy zümmögött, mint déli méh, d
ajkáljalak, maradjak itt ─?
De szóltam én, hiába hitt,
menj másfelé!
Jön a Halál, ha te elülsz,
hamar, hamar ─ j
ön az Álom, ha elrepülsz;
vigaszt csupán tőled akar
a szívem, édes-édes Éj ─
gyorsítsd a szárnyad, ne henyélj─
óh, jöjj hamar!
(Ford: Kosztolányi Dezső)
Más
1789-ben ezen a napon kezdődött és másnap délelőttig tartott a francia Nemzetgyűlés ülése, melyen eltörölték a nemesi előjogokat. Utóbb, mint a csodák éjszakája került a történelembe.
1896-ban e napon született Lengyel József Kossuth díjas írónk, költőnk, akitől én biztos, hogy legjobban az Oldás és kötést, meg az Igézőt szeretem.
1901. augusztus negyedikén született Louis Armstrong, a ragtime (ragged time = ronggyá tépett idő) stílus legnevesebb, halhatatlan muzsikusa. Zenéjének gyökerei a rabszolgasorból származó, felszabadult feketék zenéjéhez nyúlik vissza, amely örömöt és szabadságot fejezett ki. Armstrong volt az első fekete zenész, aki be tudott törni a fehérek világába, akinek millióan tapsoltak szerte a világban.
1914-ben, az első világháború kezdőakkordjaként e napon Németország lerohanta a semleges Belgiumot, mert meg akarta kerülni a francia védelmi vonalat, mely kelet felől várta a német támadást. A németek akciója viszont kiváltotta a brit hadüzenetet, szintén e napon.
2007-ben ezen a napon indult útnak a Phoenix űrszonda, melynek alapvető feladata az esetleges marsi élet feltételei, jelei után való kutatás volt – utaljanak ezek akár jelenlegi, akár régmúltbeli életre. A szonda 2008. májusában landolt a Mars felszínén, és júliusban röppent világgá a hír: a szonda elérte fő célját, vízjeget talált közvetlenül a Mars felszíne alatt.
Persze, persze, hogy esett rossz is e napra. Például
1875-ben, amikor meghalt Hans Christian Andersen, meg
1941-ben, Babits Mihály halálának napján.
*** *** ***
Egy a Fehér babák ébresztője ciklusból
Ecco!
Íme, az életem.
Nagy itt a suhanás, rohanás,
percek az ajtón belépnek,
átalfutnak a szobán, s
az ablakon kilépnek.
Öngyilkos percek és órák.
Barátoknak, szerelmeknek
emléke jön már csak hozzám,
és távoznak, ugyanazon az úton,
merre percek, órák, napok mennek.
Egyvalami nem hagy el engem,
nem hagy cserben, félben, szerben:
a szomorú nyomorúság.
Minden egyéb igen:
nem szól szám és fáj a fejem...
Mindenek előtt: hatvanadik (?!) születése napján szeretném köszönteni Másik Jánost, és kívánni Neki hosszú, szép és alkotókedvű Életet! Részint azért, mert nagyon kedvelem Őt, másrészt azért, mert evvel magunknak, dalai szeretőinek is jót kívánok.
(Arra csak most neszeltem föl - három év után -, hogy a nagy Alkotótárs, Cseh Tamás négy nappal János születésnapja után ment el. Ananké?)
Egyebekben
Ötszázhúsz évvel ezelőtt, 1492. augusztus harmadikán egy genovai, de a spanyol korona szolgálatában álló tengerésztiszt, Cristoforo Colombo (Kolombusz Kristóf), az Odiel- és a Tinto-folyók összefolyásánál lévő Saltés-zátonytól – Huelvából - felszedette a horgonyt, és nekivágott az India felé vezető, vélt útnak, a Santa María, Niña és a Pinta karavella típusú hajókkal. Aztán október tizenkettedikén – hetvennapi hajózás után - a Bahama-szigetek füzérének keleti szegélyén, a szigetsor kellős közepén, a Guanahani-sziget partján kötött ki: felfedezte Amerikát, anélkül, hogy ezt tudta volna.
1863. augusztus harmadikán született Gárdonyi (Ziegler) Géza. A korán tehetséget eláruló fiú már diákkorában verselt, kezdő tanító korától kezdve prózát írt, hamarosan belekerült az irodalomba, ahol szinte azonnal észrevették. Magyar nevet akart választani magyarságtudatához, az apai negyvennyolcas emlékhez, a hazaszeretethez, amely nála kezdettől fogva azonos volt a népszeretettel. Mivel Agárdon született, ám a közeli Gárdonyban anyakönyvezték. Innét vette a Gárdonyi nevet, amelyet naggyá tett, olyannyira, hogy mindmáig a legnépszerűbb, a legtöbbet olvasott magyar írók közé tartozik.
Gárdonyi „kövek alatt nőtt fűhöz” hasonlította önmagát, és ezzel nem csupán közéleti elzárkózását, rejtőzködő életvitelét, de irodalmi építkezését és ars poeticájának kialakulását, művészi eszköztárának hosszan tartó érlelődését is illusztrálta. Nem sorolható egyetlen irodalmi körhöz sem, híján volt a kor haladó irodalmárait jellemző nagyvárosi, polgári háttérnek, a művészete korai szakaszára jellemző, gyermekkora élményeiből fakadó – természetesnek vélhető – népi hangvételt és tematikát pedig nem érezte igazán a magáénak. Legpontosabban Juhász Gyula írt Róla, és jelölte meg helyét az irodalmi panteonban: „Ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki.”
” A gyönge elméjű ember állati életet él. Az állat nem ismeri a halált. Nézd a tyúkot például: mennyire védi a csirkéit! Mihelyt azonban felfordul a csirke, sajnálkozás nélkül otthagyja. Ha úgy értené a halált, mint a középrendű ember, ugye hogy sajnálná, siratná? Tudná, hogy a gyermeke elvesztette az életét. De akinek a halálról nincsen fogalma, annak az életről sincsen. És most nézzük az erős elméjű embert. Az meg éppen azért bátor, mert érzi, hogy a test nem mindene. Azt érzi, hogy ő inkább lélek, mint test. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. A hősök, a világtörténelem nagy hősei mind lelki emberek voltak. Mind egy szálig.”
Ötvenkilencedik születésnapján Isten éltesse Wahorn Andrást!
1990-ben ezen a napon választották meg Köztársasági Elnöknek Göncz Árpádot.
*** *** ***
Egy a Fehér babák ébresztője ciklusból
Váratlan,
rivalgó csöndben,
fölbolyhosult rendben,
fölüti fejét a vers.
Rakoncátlan, pimasz
és szemtelen,
mindenhová követ.
Pedig mikor fölbukkant,
azt gondoltam, elküldöm
hozzá, szóljon helyettem
szárnyas szavakkal.
Nem lehet: egy ily
csíntalan vers, nem lehet
szerelmi nagykövet.
Hajnali öt órakor telt be a Hold a Vízöntő csillagképben
Ma van a Roma Holokauszt – lovari alakjában pharajimos - emléknapja. (Cigány nyelvű elnevezései még a samudaripe („összes gyilkosság”) és a kali trash („fekete – sötét -félelem”).
Arra emlékezünk, hogy a nácik 1944. augusztus másodikán egyetlen éjszaka alatt mintegy négyezer romát megölve felszámolták az Auschwitzban a cigány tábort.
Tegyük hozzá: a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsüljük manapság; a fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát közvetlenül érintette.
Kr. e. 216-ban a Hannibál vezette, Itáliába zúdult pun hadsereg kis híján végzetes vereséget mért a római légiókra Cannaenál. Források szerint a punok hatvan-hetvenezer rómait öltek meg vagy fogtak el, elesett Paulus consul és nyolcvan római szenátor is.
Egy másik fontos ütközet Kr. e. 338-ban volt Khaironeia mellett: ez viszont a makedónellenes görög városállamok (Athén, Thébai, Phókisz, Korinthosz, Akhaia) végzetes vereségét és hozta. Az ütközetben a makedón sereget II. Philipposz király vezette, de oldalán már ott volt a csatában tizennyolc éves fia, Alexandrosz, utóbb Nagy Sándor néven ismert ifjú is.
Százhúsz évvel ezelőtt – bizony: 1892-ben – ezen a napon egy Charles Wheeler nevű feltaláló szabadalmat nyújtott be: a mozgólépcső szabadalmát.
1922-ben ezen a napon született Gabriel Arkaliján azaz Agárdy Gábor, a Nemzet Színésze, aki hat éve már nincsen közöttünk. Számtalan szerepe jut eszembe, de ha a nevét kimondom magamban, kapásból három emlék bukkan föl. Egyik legrégibb színházi élményem Katz tábori lelkész megformálásához fűződik a Svejkben. A másik kettő Molnár Ferenc:Sipos úr az Üvegcipőben, a csodálatos Domján Edittel, és Liliom a darab címszerepében.
(A képen mint Katz, és mint Bicska Maxi látható.)
1934. augusztus másodika végzetes és tragikus nap: Hindenburg kancellár ezen a napon halt meg, és halála után Adolf Hitler ezen a napon jutott teljhatalomhoz, lett elnök, vezér és kancellár. És elkezdődött, aminek soha kezdődnie nem lett volna szabad…
1945-ben ezen a napon befejeződött a potsdami konferencia, hol egyebek között megállapodás született a mai lengyel-német határról és Berlin négy megszállási övezetre osztásáról.
Ugyanezen a napon a Beneš-dekrétumok alapján megfosztották állampolgárságuktól a Szlovákiában élő magyarokat.
És - hogy beteljék e rossz emlékű nap - meghalt Pietro Mascagni, szeretett zeneszerzőm. Remélem, másoké is.
Hatvanharmadik születésnapján Isten éltesse Farkas Bertalant!
*** **** *****
Egy a Fehér babák ébresztője ciklusból
Volt Kedvesemhez
- hálás köszönet Bródy Jánosnak -
Fenn az ég, lenn a föld,
kettő között él egy hölgy.
Nemsokára negyven éves,
hozzám már nem Édes.
Lenn a föld, fenn az ég
míg csak Ég volt, szerettél!
Társalgásunk eredményes:
jó lett volna, Édes!
Fenn az ég, lenn a völgy:
boldog sosem lesz a Hölgy.
Hogy lehetne boldog már?
Hiszen nincsen vélem.
.
Egyszer majd, ha felnőttél,
visszajövök Érted,
beültetlek a hintába
én is Téged Kedves.
Fenn a föld, lenn az ég,
elszédültem, ennyi elég!
El kell mennem, ne légy mérges!
Én is neked: Édes!
Tegnap – kivételesen, avagy ritka alkalommal – nem én mentem Kicsi Unokáimhoz, hanem Ők voltak vendégeim.
(Persze Vilma kivételével, akinek tejívó létére még nem tudnék ebédet adni.)
Ezek a látogatások mindig „izgik” Kamillának és Jankának, mert a ládafiában rég elfeledett játékokat lehet nálam találni, nem olyan otthoni ismerőseket.
Így talált Jankám valamit, amit aztán boldog mosollyal hozott oda nekem megmutatni, a következő mondattal: „Ezt én kaptam gyerekkoromban.”
Janka amúgy alig múlt harminc hónapos…
*** *** ***
Aztán a villamoson utaztunkban hozzám bújt, majd megszagolta a képemet, és azt mondta: „Papiszagod van.”
Mint kiderült, a minap, fürdés után a Nagyi – feleségem – illatozta meg Őt, s mondta Neki: „Finom Jankaszagod van!”
Nyaram, nyaram: hová szaladsz?
Igaz, ma még majdnem tizenöt órán át a Fény uralja Világunkat, de bajos lenne szemet hunyni a tény fölött, hogy fogy az ideje, akár csak a magamé.
Persze, az éj is szép, különösen az augusztus-éji égbolt, melyen egy nap múlva kikerekedik a Hold szép arca, és ahol ma éjjel három órakor a Jupiter korongján két holdjának, az Iónak és az Európának árnyéka is látható lesz egy órán át. Persze, nem szabad szemmel, azt azért nem!
Augusztus havunk – mint köztudott - nevét Augustus Octavianus római császárról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Julius Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amelyben Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, mely egykor márciussal kezdődött.
Ma egy százkilencvenhárom évvel ezelőtt Születettre emlékezem én, akit én nagyon szeretek, de akit nem szokás ma már a fősodorba tenni, nagyra tartani.
O mores, o tempores!
Hogy ki volt Herman Melville, aki 1819-ben ezen a napon született?
Az amerikai kritika Dante, Milton, Dosztojevszkij nevével egy időben emlegette egykor, D. H. Lawrence, aki pedig kíméletlenül közömbös tudott lenni írótársaival szemben, Melville-t majdnem annyira becsülte, mint saját magát. A valóság az, hogy írókon és kritikusokon kívül Melville munkáit kevesen olvassák és legértékesebb regénye, amelynek Moby Dick a címe, ifjúsági regény számba megy, és csupán a cselekménye fantasztikumánál fogva hat. Ebben a tényben ép annyi az irónia, mint abban a közismert valóságban, hogy Swift Gulliverje vagy Cervantes Don Quijoteja ugyancsak ifjúsági olvasmány lett.
Csak azért is, butuló Világ!
Én szeretem a Moby Dicket – a regényt! -, szeretem Melville lassúdan folydogáló szövegét, szeretem Melville-t!
Tudom: a külsőségek szemüvegén át nézve Melville regényei pikareszk munkák. Sok bennük a cselekmény, a rendkívüli kalandos levegő, s az önéletrajz vonatkozású esetekbe mindig belesző olyan pusztán képzelettel megteremtett helyzeteket, amelyek felcsigázzák az olvasó érdeklődését, anélkül, hogy látszólag mélyebb elmélyülést követelnének.
De ez jó! Nagyon jó!
” Bár nem tudnám pontosan megmondani, miért jelölt ki engem ama rendező, a Sors, erre a nyomorúságos bálnavadászszerepre, de a legfőbb ok a nagy bálna lenyűgöző gondolata volt. A roppant és titokzatos szörny a végletekig felzaklatta kíváncsiságomat. Aztán a vad és távoli tengerek, ahol szigetnyi teste hömpölyög: a bálnavadászat elmondhatatlan, névtelen veszélyei; ezek s ezernyi-ezer tűzföldi kép és hang kísérő csodája irányította vágyaimat. Másokat talán nem ösztönöz ilyesmi; de ami engem illet, örökös sóvárgás gyötör a messziség után. Szeretek hajózni tiltott tengereken, szeretek kikötni barbár partokon.
Mindezek okából örömmel fogadtam hát a bálnavadászutat; a csodavilág nagy vízár-kapui kitárultak, s a vad képzelgésekben, amelyek elhatározásomra sodortak, bálnák végtelen menetei hömpölyögtek kettesével lelkem legmélyére, s mindnyájuk közt egy hatalmas, csuklyás szörny, olyan, mint egy távoli, hóborította hegy.”
Egyébként
Svájc nemzeti ünnepe van ma. Ugyanis 1291-ben Schwyz, Uri és Unterwalden kantonok szövetségéből ekkor jött létre az új ország. Igaz, csak sokára, nagyon sokára – 1648-ban – ismerték el nemzetközileg, a svájciaknak mégis ez a nap a nemzeti ünnep.
1664-ben ezen a napon aratott győzelmet Raimondo Montecuccoli Szentgotthárdnál a törökök fölött.
1898-ban ezen a napon halt meg Arany László.
1919-ben ezen a napon Peidl Gyula alakított kormányt – hat egész napig kormányzott is -, és evvel véget ért a Tanácsköztársaság.
1941-ben ezen a napon jelent meg utoljára a Nyugat. Sajnos!
1944. augusztus elsején robbant ki a Varsói Felkelés, melyet az Armia Krajowa (Honi Hadsereg)) irányított a német megszálló csapatok ellen. A felkelés kirobbantását arra az időpontra időzítették, amikor a szovjet csapatok megközelítették Varsót, a Visztula túlsó partjára értek. A Honi Hadsereg célja az volt, hogy még a szovjetek előtt felszabadítsák a fővárost, és megerősítsék a lengyel függetlenséget a háború teljes ideje alatt működő Földalatti Állam kormányának hatalomra juttatásával. Minthogy a Vörös Hadsereg bambán állt, a felkelés október másodikán elbukott. Szégyen, gyalázat! (Mármint a Szovjetunióra nézvést.)
1971-ben e napon volt a koncert Bangladeshért, George Harrison szervezésében.
