Április első napja van;

köszönt és minden jót kíván,
egy távolból leskelő jó barát,
egy április bolondja gomba,
meg egy csíz, a lassan lombba
öltöző körtefán…

Ma nem csak április – húsvét, feltámadás hava – kezdődik, hanem a szép tavaszi niszán hónap is, melynek idusa a pészach ünnep kezdőnapja. Lényegében ebből az ünnepből nőtt, növekedett a húsvét.
 És mindez van az 5774. zsinagógai esztendőben.
Közben a buddhista naptár már utolsó hónapja felé sétálgat, rövidesen új év következik majd.
Budapesten a Nap hat óra huszonháromkor kel, tizenkilenc óra tizenháromkor nyugszik.

1572-ben ezen a napon holland felkelők elfoglalták Brielle-t, ezzel kitört a németalföldi szabadságharc a spanyolok uralma ellen, mely végül Hollandia születéséhez vezetett. A felkelés valójában 1568-ban kezdődött, és 1648-ban a vesztfáliai béke zárta le. A spanyolok kezdetben sikeresen szorították vissza a felkelést, azonban  Brielle elfoglalása után a lázadók új életet leheltek a mozgalomba. A szárazföldi és tengeri sikerek eredményeként a hét északi tartomány ténylegesen függetlenné vált. A függetlenség kikiáltása után az Egyesült Holland Köztársaság, a mai Hollandia elődje gyors gazdasági fejlődésnek indult, megteremtette önálló hadi- és kereskedelmi flottáját, gyarmatbirodalmat épített ki, és a tudományos életben is az élre került.

1578. április elsején született William Harvey, angol sebészorvos, kinek legfontosabb érdeme, hogy elsőként írta le pontosan és részletesen a vérkeringés rendszerét, megállapítva a szív vérkeringésben betöltött szerepét.

1868-ban e napon született Edmond Rostand, francia író, drámaíró, költő. A 19. század végére uralkodóvá vált az európai művészetben a realizmus, mi több, annak még „tudományosabb” változata a naturalizmus. És miközben fennen trónolt, kiderült, hogy a romantika rendkívüliségeire, a nagy túlzásokra, a nagy kalandokra, a nagy jellemekre, a túlságosan jókra és a túlságosan gonoszokra — úgy látszik — szükség volt. Az olvasók, a nézők, ha tagadták is, várták az elmúlni látszó újraéledését. Amit pedig nagyon várnak, az megvalósul. A naturalizmus sikereivel együtt hangot keresett és hangot kapott az elfordulás a mindennapok valószínűségeitől, az aprólékos valósághűségtől: megszólalt az „újromantika”. És amikor 1897-ben a párizsi Commédie Française bemutatta a 29 éves, már nem egy sikeres költői színjáték szerzőjének, Edmond Rostandnak Cyrano de Bergerac című hősi játékát — ez olyan tomboló siker volt, amely hamarosan végigszáguldott Európán, és rövidesen Európán kívül is. És e siker tart máig.

„Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: "Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!"
Barátilag: "Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!"
Leírón: "Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!"
Kíváncsian: "Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?"
Kecsteljesen: "Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!"
Kötődve: "Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?"
Intőn: "Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!"
Gyöngéden: "Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!"
Pedánsul: "Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!"
Gavallér módon: "A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!"
Föllengzően: "Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!"
Tragikusan: "Vörös tenger, ha vérzik!"
Bámulva: "Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!"
Lírailag: "Kagyló ez, s ön Triton?"
Naivul: "Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?"
Mély tisztelettel: "Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!"
Parasztosan: "Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!"
Hadászilag: "Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!"
Üzletszerűn: "Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!"
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
"Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!"
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

(Azért hadd mondjam meg: ebben a bravúros verselésben legalább annyira benne van a fordító, Ábrányi Emil, mint Rostand.)

1873. április elseje nagy napja az emberiség zenekultúrájának: ekkor született Szergej Vasziljevics Rahmanyinov, lelkem egyik kedvence. Zeneszerzőként való elismerése hosszan váratott magára, zongoraművészi teljesítményével, legendás technikai tudásával és ritmusérzékével hamar tekintélyt szerzett, nemzedéke legnagyobb zongoristája volt. Műveinek többsége Csajkovszkijéval rokon késő romantikus stílusú, bár jelentős mértékben érezhető Chopin és Liszt hatása is.

1881-ben e nap szülötte volt Octavian Goga, román költő, drámaíró,  a Román Királyság miniszterelnöke (1919–1920, 1926).
Első verseskötete 1905-ben, Budapesten jelent meg Poezii (Versek) címmel. Költészetére erőteljesen hatott a magyar népköltészet és a kortárs líra, a leginkább Eminescu munkássága. Számos szimbolista verset is írt. Két színdarabja közül a Domnul notar társadalmi kérdésekkel foglalkozik, a Meșterul Manole egy ismert román népballadának ad modern értelmezést.
Számos, változatos műfajú művet fordított románra, egyebek között Madách Tragédiáját, Petőfi verseit, de – sajnos – Hitler Mein Kampfjának jó néhány fejezetét is. Természetesen NEM ezért szeretem…

Borotvák választéka
Az ég menyasszonya kék kárpitjából
Képét a víztükörbe szőtte be,
Gyűrü gyűrüt vált rajt' s édes varázsból
Vonaglik meg a mélyszin kebele.

Harmatcseppek gyöngyözve szétterülnek
A földszőnyegnek bársonya felett,
Atyjuk, az ég, nekik alászitálta
Tiszta olajjal kenni testüket.

Csendes beszéd, igéző suttogás kel,
A víz a náddal mint ölelkezik,
Két fénybogár a sarju közt kigyultan
Szemérmesen fényüket felvetik.

Hallatszik a tóka, mit ütemre verten
Szorgos harkály a bükk kérgén kopog,
A nyáj a fűben elpihent, de zengőn
Még csendül egyet-egyet a kolomp.
(Ford.: Dr. Szeremley Ákos)

1911-ben Goda Gábor,
1915-ben Cseres Tibor és
1927-ben Puskás „Öcsi” született e napon.

1929-ben ezen a napon született Milan Kundera, főként  - utóbb kizárólag -francia nyelven publikáló cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista, nagy kedvencem, kinek olyasmiket köszönhetünk, mint a Nevetséges szerelmek, Az élet másutt van, a Búcsúkeringő vagy A lét elviselhetetlen könnyűsége.
Néhány „kiemelt” – úgy értem: önkényesen, művekből kiemelt – gondolata:
„Az, akit fenntartás nélkül szeretnek, nem lehet nyomorúságos.”
” A nehézség, a szükségszerűség és az érték - három, tartalmilag összefüggő fogalom: csak az a nehéz, ami szükségszerű, csak az értékes, aminek súlya van.”
” Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle...”
” Az élet egyik különös titka, hogy az ártatlanok bűnhődnek a bűnösök helyett.”
” Helytelenítem, ha valaki erőnek erejével akarja boldoggá tenni az embereket. Mindenkinek joga van a saját pocsék borához, az ostobaságához és a koszos körméhez.”
” Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt?
Ezt a kérdést tette föl magának Parmenidész Krisztus előtt a hatodik században. Úgy látta, hogy az egész világ ellentétpárokra van felosztva: fény-sötétség, finomság-durvaság, meleg-hideg, lét-nemlét. Az ellentétpár egyik pólusát pozitívnak tartotta (fény, meleg, finomság, lét), a másikat negatívnak. Az efféle negatív és pozitív pólusra való felosztást gyerekjátéknak vélhetnénk. Egyetlen eset kivételével: melyik a pozitív, a nehéz vagy a könnyű? (...) Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelműbb az összes ellentét közül.”

1991. április elsején hivatalosan is megszűnt a Varsói Szerződés.