Április harmadika van

1757-ben e napon született Verseghy Ferenc. A Kassán 1787-ben megjelenő folyóirat, a Magyar Museum első számában néhány vers ezzel a rejtjeles aláírással jelent meg: "V. F. pap". Az olvasó, akár tudta, akár nem tudta, ki bújik meg a rövidítés mögött, azonnal észrevette, hogy ez a költő kitűnően tud verselni, sorai ritmikusan, szinte énekelhetően hullámzanak. 1790-től kezdve azután már a költő teljes nevével jelentek meg, egyre gyakrabban, hol dalszerű költeményei, hol elmélkedő vagy ismeretterjesztő művei, és az olvasó emberek körében hamarosan ismert és népszerű lett Verseghy Ferenc neve. Mindenkit elképesztett sokoldalúsága, szellemi frissessége és mozgékonysága, holott aki ránézett, egy fölöttébb kövér, látszólag lomha testű papot látott, akiről inkább azt lehetett képzelni, hogy áteszi-issza, legjobb esetben átcsevegi az életét. De a papok hamarosan sejteni kezdték, hogy a kedélyes külső veszedelmes lázongót takar, a barátok felismerték, hogy elképesztő szívósság és munkabírás lakozik benne, a közönség elcsodálkozott, hányféle területen és hányféle hangon áll helyt a felvilágosodás feladatainak teljesítéséért.
Írt ismeretterjesztő könyvet ír a zenéről, egy másikat a költészetről, harcosan szólt hozzá a nyelvtani és helyesírási kérdésekhez. Társasága főleg az a kör, amelyben érik a forradalmi eszme. Verseghy az ő számukra fordítja le a Marseillaise-t. Úgy látszik, közismert volt forradalmi érzülete, mert horvát fiatalemberek hozzá fordulnak, hogy forradalmi verseiket zenésítse meg. A Marseillaise és a forradalmi dallamok fontos vádpontok voltak a büntetőperben. Hiszen természetes, hogy 1795-ben a Martinovics-per vádlottjai között volt. Első fokon halálra ítélték, majd kegyelem útján bizonytalan időre börtönbe zárják. Csaknem tíz évet töltött Kufstein, Graz és Brünn börtöncelláiban.
Ahogy múlt az idő, úgy növekedett a csendes visszahúzódásban élő Verseghy tekintélye. Az idő közeledett a reformokhoz, és a fokozódó nemzettudat elismerésével fordult azok felé, akik egy emberöltővel korábban elkezdték a küzdelmet a nemzeti nyelv jogáért, gazdagításáért, szépítéséért. Már az egyháziak java része sem volt idegen a nemzeti követelményektől. Így a hajdan oly gyanús papban, a Marseillaise fordítójában, túl hatvanadik évén, már az úttörő poétát, a vitatható, de tiszteletre méltó nyelvtudóst, a szenvedélyes nemzetnevelőt és főleg a börtönviselt magyar hazafit látták.

Az Igazsághoz
Vond le már egyszer, sanyarú Igazság!
a' setét fátyolt bekötött szemedrűl,
mellyel a' Bölcsek csöcsömős korodban
   felpiperéztek.
Azt akarták ők, hogy itéletidben
a' gonoszságnak ne tekintsd személlyét,
és hogy a' dúzsnak ragyogó arannya
   meg ne vakítson.
Ám de már tudgyuk, hogy ezen hibáktúl
meg nem ó téged' szemeid' homálya,
sőt hogy a' vakság iszonyú dühökre
   készti az embert.
Láttya nyíltt ésszel szemesebb világunk,
mint nyomod nyelvét gonoszok' javára
serpenyőidnek, fenekénn az érczet
   pengeni hallván.
Láttya, mint sínlik remegő kezedbűl
a' kivontt pallos, mikor a' hatalmas
büszke bosszúját füleidbe súgott
   fennyel igéri.
Láttya, hogy lelkét bekötött fejeddel
a' szabásoknak soha fel nem érvén,
csak setét testénn tapog a' betűknek
   fénytelen elméd.
Vesd el a' fátyolt! Kiderűltt egünkönn
felviradt a' nap. Szemeit törűlvén
látni kezd minden; 's te magad maradhatsz
   ősi homályban?
(1806.)

1918. április harmadikán született Nagyváradon Hubay Miklós, író, drámaíró, esszéista.
Első darabja (Európa elrablása – Lear herceg a Magyar Nemzeti Színház programján szerepelt. Állásfoglaló tanulmánykötete: Nemzeti színjátszás – drámai magyarság. Színpadi bemutatója (Hősök nélkül) 1942-ben volt a Nemzeti Színház Kamaraszínházában.
Aztán Párizsban élt, ahol francia anyanyelvű íróbarátaival magyar költők (főleg József Attila) fordításait kezdeményezte. A következő években Hubay segítségével sok magyar író, képzőművész és muzsikus kapott genfi ösztöndíjat. Hazatérése után 1950–57-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, s 1955–57-ben a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott. Mindkét állásából egy napon bocsátották el. Évekig főként filmgyári forgatókönyveket írt (pl. Bakaruhában, Angyalok földje) és műfordított (pl. Marceau, Miller, Sartre, Molière darabjait).
Mindeközben néhány társadalmi tematikájú drámát írt. Petrovics Emil felkérésére született a C’est la guerre szövegkönyve.
Az első magyar musicalt Vas Istvánnal (versek) és Ránki Györggyel (zene) alkotta meg Szinetár Miklós zenés színháza számára: ez volt az Egy szerelem három éjszakája
Bravúros egyfelvonásos sorozata, az 1968-ban Márkus Lászlóval bemutatott Néró játszik, amely népszerűvé vált Olaszország nagyvárosaiban, fesztiváljain és franciaországi előadásokon is. Ebből a korszakból emlékezetes színházközpontú dráma a Római karnevál, amelynek előadásáért színészek harcoltak (Ruttkai Éva 1983-ban). Hasonló bonyodalmak után került színpadra a Tüzet viszek, amelynek eredete Soós Imre halálától datálható.
A hosszantartó hazai állástalanság után Hubay Miklós pályafutása 1974 és 1988 között Firenzéhez kötődik, ahol a magyar irodalmat rendkívül népszerűvé tette az egyetemen. Később jelentős funkciót vállalt idehaza is, 1981-től, öt éven át a Magyar Írószövetség elnökeként. Kezdeményezésére ünnepeljük a Magyar Dráma Napját.
Művei elsősorban olasz és francia nyelvterületen ismertek, bár sok európai nyelvre lefordították, hazai és külföldi rádiós, televíziós feldolgozásuk számtalan. Színházról, drámáról és a magyar irodalomról előadásokat tartott a világ minden táján.

1927-ben e napon született Székely Éva, olimpiai bajnok és ezüstérmes, csodálatos úszónő, akit Isten éltessen még sokáig!

1935. április harmadikán Melocco Miklós, Kossuth díjas szobrászművészünk született. Igen nevezetes, nagyszerű művei közül hadd említsem Ady oltárát a PIM-ben, Amerigo Tot és Antall József síremlékeit, József Attila oltárát Komlón, 1956-os emlékművét Szegeden. A teljesség igénye nélkül…

1944-ben ezen a napon érte az első szövetséges bombatámadás Budapestet. A ferencvárosi rendező pályaudvar és a Duna-repülőgépgyár ellen történt.

Mivel ma, harmadikán költözöm a kisebb, jobb lakásba, nem biztos, hogy holnapra a gépem csatarendbe áll, ezért fölteszem április negyedike krónikáját is, biztos, ami biztos!