A Nap Budapesten 6:15-kor kel és 19:19-kor tér nyugovóra.
1242. április ötödikén vívták meg a csúd-tavi „jégcsatát”, mely ütközetben Alekszander Nyevszkij novgorodi fejedelem legyőzte a Német Lovagrend, a Kardtestvérek rendje és Dánia által küldött keresztes hadsereget.
1614-ben e napon Pocahontas, indián lány feleségül ment John Rolfe, angol telepeshez. Pocahontas Wahunsunacocknak, a póheten törzsszövetség főnökének leánya volt. Igazi neve „Matoaka” volt, amit egyaránt fordítanak „játékos kedvű”-nek és „legkedvesebb lányom”-nak. A „Pokahontas gyermekkori beceneve volt, amit kacér természete miatt kaphatott. (A név póheten nyelven William Strachey szerint azt jelentette: „kis ledér”.) Megkeresztelésekor a Rebecca nevet kapta, házasságakor lett a neve Rebecca Rolfe. A házasságot követő évben Pocahontas fiúgyermeknek adott életet, akit Thomasnak kereszteltek. A frigy ideiglenes békét teremtett az őslakosok és a gyarmatok között. 1616-ban Angliába látogattak, ahol a párt a király is fogadta. 1617 márciusában, egy nappal azelőtt, hogy visszaindultak volna Amerikába, Pocahontas elhunyt. Halálát valószínűleg feketehimlő vagy egyéb fertőző betegség okozta.
1912-ben ezen a napon született Örkény István. Ha egy olyan író, aki Örkénytől tanulta, hogy a valóság és leginkább az a korszak, amelyben mi élünk, úgy ahogy van, abszurd, és ezzel a meggyőződéssel keres egy írói életutat, hogy annak értelmetlen kitérőivel és indokolhatatlan buktatóival bizonyító erővel ábrázolja az egymásra következő mozzanatok abszurditását, leghelyesebb, ha Örkény István irodalmi pályafutását fogalmazza meg dokumentumerejű írói arcképnek. És talán előre mindent példázó mottónak ezt az Örkény-mondatot teheti, amely a Nászutasok a légypapíron című novelláskötet előszavában olvasható: "Az ember, ha mégoly biztosan áll is a lábán, mihelyt egyet lép, reszkírozza a hasra esést". Biztonságosnak tetsző lépések után váratlan hasraesések, indokolatlan sikerek után még indokolatlanabb bukások, lázas munkalendületek után évtizedes értelmetlen elhallgattatás, majd váratlan felívelés, útratalálás, művészi dicsőség a világhírig és az itthoni-külföldi elismertetésig jelzi a hatvanhét évre terjedő életutat. Így ahogy van, alkalmas téma egy abszurd életrajzi regényhez. Amikor 25 éves korában megjelent első novelláskötete, a Tengertánc, az olvasni tudók azonnal felismerték, hogy jelentékeny elbeszélő tehetség jelentkezett. Csak az nem látszott, melyik irányban fejlődik tovább. Szinte valamennyi novellát bele tudunk sorozni valamelyik modern vagy hagyományos stílusirányba, de ahány történet, annyiféle jellegű megragadás. Expresszionizmus, szürrealizmus, képtelenségek halmozása, érzelmes és kalandos romantika, naturalizmushoz közeli realizmus váltogatta itt egymást. Nem egy helyütt Márai Sándor, másutt Cs. Szabó László, Szerb Antal, sőt Rejtő-Howard-féle képtelenségek hatása érződött ebben a stíluskeresésben. A címadó Tengertánc - abszurd történet egy elmegyógyintézet ápoltjairól, akik fellázadnak és átveszik az uralmat a normális abszurd-groteszk emberek fölött - jól érezhetően a fasizmus világveszedelmének mulatságos rémképe volt. Ez az abszurd-groteszk látomás a tulajdonképpeni bevezetés életműve legfejlettebb, világhíressé emelkedő korszakához. Felettébb sok kanyar után, igen különböző hatások befogadása majd elvetése után, magasabb művészi fokon ide fog visszaérkezni a harminc évvel később önmagát megtaláló és birtokba vevő, nagy sikerű író. De addig megalázások, bukások, kirekesztések hosszú sora várt rá, addig közben nem egy olyan könyvsikere is volt, amelyet hamarosan már maga se vállalt, addig harmadszor is házasodott és sokféle izgalom készítette elő azt a szívbetegséget, amely végül - sikerei csúcsán - elvitte.
A Megváltó
Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.
Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.
- Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? - kérdezte tőle.
- Tessék beülni - mondta a csónakos.
Borús volt az ég, de szellő se rezdült. Mint egy óriási máriaüveglap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás.
- Mit gondol? - kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. - Ide látni még a partról?
- Még ide - mondta a csónakos.
Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.
- Még most is? - kérdezte az író.
- Még most is - mondta a csónakos.
Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért idáig a hang. Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.
- Még most is ide látni? - kérdezte az író.
A csónakos körül nézett.
- Ide már nem.
Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.
- Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi - mondta. - Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.
68. születése napján – úgy se hiszem el! – a jó Isten éltesse sokáig Bródy Jánost, a nagyszerű dalnokot és Embert!
1951. április ötödikén az USA-ban halálra ítélték a Rosenberg házaspárt a Szovjetunió javára végzett kémkedés vádjával, majd 1953. június 19-én Ethel és Julius Rosenberget a New York állambeli Sing Sing állami fegyházban ki is végezték. A döntés világszerte tiltakozást váltott ki: a Szovjetunió éveken át az amerikai kommunistaellenesség és antiszemitizmus legfőbb bizonyítékaként demonstrálta a Rosenberg-házaspár ellen hozott ítéletet, de még többen voltak azok, akik őszintén, mindenféle propagandaszándék nélkül kérték Eisenhower elnöktől a két fogoly szabadon bocsátását. Rosenbergék védelmében szólalt fel például Jean-Paul Sartre francia filozófus, Pablo Picasso, Albert Einstein, és XII. Pius pápa is. Minden győzködés ellenére Eisenhower hajthatatlannak bizonyult…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése