2014. március 31., hétfő

Március utolsó napja - 31. - van



A Nap Budapesten 6:25-kor kel, 19:12-kor nyugszik: a nappal hossza már tizenkét óra negyvenhét perc.

1596. március harmincegyedikén született René Descartes, latinosított nevén Renatus Cartesius, francia filozófus, természetkutató és matematikus.
Filozófiájának kiindulópontja az volt, hogy az ismeretek (a különböző oktatási intézményekben tanítottak) nem feltétlen igazak. Mivel a filozófiának a tudományok alapjául kell szolgálnia, ezért egy új típusú filozófiát kell kidolgozni, amely segít eligazodni a gyakorlati dolgainkban, és amely elméleti és módszertani vonatkozásokban is egységes. A filozófiának (melyet egy olyan fához hasonlított, amelynek gyökere a metafizika, törzse a fizika, koronája az etika, az alkalmazott mechanika és az orvostudomány) "az igazság megismerése első okai szerint". Az új módszer alapja a módszeres kétely, a szkepszis, azaz minden ismeret kritériumaként négy feltételt támasztott, amelyet a következő négy szabályban foglalt össze: 1. csak világos és határozott (clare et distincte) ismeretek fogadhatók el igaznak. Ez az ész természetes igazsága (lumen naturale), azaz az ésszerű intuíció alapján körvonalazható. 2. a tanulmányozás eredményessége érdekében a vizsgálódás során felmerülő minden problémát bontsuk a legalapvetőbb összetevőkre. (A cél: a tudás kiinduló elemeinek felmutatása) 3. A racionális megismerés során a legegyszerűbb, elemi dolgok felől kell haladni az összetettebbek felé. 4. Mindenütt teljes felsorolásra és általános áttekintésre kell törekedni. (Ez egyfajta teljes indukció, mely teljessé teszi a dedukciót, azaz a racionalista filozófia logikai módszere.) Az 1.szabálynak megfelelően Descartes igyekezett az előítéletektől és paradigmáktól mentes igazságra mint kiindulópontra lelni, ezért kétségbe vont minden eddigi ismeretet. De kételkedésének célja nem az ítéletek felfüggesztése, nem az agnosztikus magatartás, hanem a kétségbevonhatatlan támpont -"arkhimédészi pont"- megtalálása. A kételkedés szinte minden eddigi állításra kiterjed, kivéve a kételkedés tényét, s mivel aki kételkedik, az gondolkodik, s aki gondolkodik, az létezik is: Cogito ergo sum, azaz: Gondolkodom, tehát vagyok.
Főbb művei voltak: Értekezés a módszerről, Elmélkedések az első filozófiáról, A filozófia alapelvei, A lélek szenvedélyeiről.

1732-ben e napon látta meg a napvilágot egy csodálatos muzsikus, Joseph Haydn. Zenei tehetsége korán megmutatkozott: már 8 éves korában a bécsi Stephanskirche kórusában énekelt. Innen 1749-ben, szopránhangja elvesztése után távoznia kellett, és nyomorúságos szegénységben élt. Zenetanításból tartotta fenn magát, s egy időben a kor neves énekmesterének Nicola Andrea Porporának tanítványa, inasa és énekleckéinek állandó zongorakísérője lett. 1759-ben Morzin gróf lukaveci kastélyába került, de már két év múlva az Esterházy család hercegi ágának muzsikusa lett. Élete nagy részét Kismartonban illetve Eszterházán, az ekkor felépülő pompás kastélyban töltötte. Csaknem hatvan esztendős korában hagyta el hosszabb időre az udvart, s vállalkozott nagyobb utakra. 1791/92-ben és 1794/95-ben Londonban tartózkodott, ahol 6-6 új szimfóniájával óriási sikert aratott, s a művelt világ legismertebb muzsikusává vált. A londoni utak után, élete utolsó évtizedében alkotta két hatalmas oratorikus művét, a Teremtést és az Évszakokat.


1809-ben született sok orosz kedvencem közül az egyik: Nyikolaj Vasziljevics Gogol. Nem az első számú kedvencem, de nagyon, nagyon szeretem. Dosztojevszkijtől  származik az a híres mondás, hogy az egész orosz irodalom Gogol Köpenyének az ujjából bújt ki. Azt pedig jól tudjuk, hogy ez az orosz irodalom, az orosz nagyrealizmus döntő hatással volt és van az egész világirodalomra. Gogol az élő széppróza egyik legfontosabb egyenes ági őse. Sokan mondották minden idők legnagyobb humoristájának, ez volt a véleménye a mi Arany Jánosunkunknak is, aki először fordította magyarra - német közvetítő nyelvből - azt a bizonyos Köpönyeget, amellyel írója úgy lépett a legnagyobbak közé, hogy rövid élete alatt ennél is jelentékenyebb művekkel gazdagítsa az emberiség közös kincsestárát. Humorista volt, vagyis eszköze a nevettetés, de úgy, hogy ismerte a nevetés minden árnyalatát. a megbocsátó derűtől a harsány kacagáson keresztül a szatíra gyilkos fanyar mosolyáig. Az emberi tragédiákra is nevetéssel válaszolt. Ám ez a nagy humorista kitűnően tudott tragikus mozzanatokat is ábrázolni, és a tragédián túl még valami belopakodott ebbe a derűbe. A szorongás. A rendkívüli lélektantudással megírt Egy őrült naplója meg az Arckép című borzongató rémtörténet vagy a már a XX. század szürrealizmusát előlegező, képtelenségeket vérfagyasztóan halmozó Orr című novella - ha utólag nézzük - már sejteti, hogy sötét démonok éltek a derűs író lelkének mélyében.
Revizoráról már sokan elmondották, hogy a drámatörténet egyik legjobb szatírája. Azóta is újra meg újra világsiker. Fura témáját egyébként Puskin találta ki, és adta Gogolnak, mondván, hogy ez egy pontosan neki való ötlet. A kimeríthetetlenül ötletgazdag Puskin adta a Holt lelkek alapgondolatát is, hogy Oroszországban meg lehet gazdagodni abból, ha valaki olcsó áron halott jobbágyokat vásárol össze. A megvalósítás azonban Gogolé volt. Ez lett a fő műve.

„Mikor a fogat befordult az udvarra, a vendég elé kijött a háziszolga, vagy mint az orosz fogadókban nevezik: a pincér. Szüntelenül olyan élénken hajladozott-forgolódott, hogy az arcát nem is lehetett megfigyelni. Hórihorgas fickó volt; sebesen futott ki, karján asztalkendővel, hosszú pamutszövet kabátban, amelynek gallérja csaknem tarkójáig ért; megrázta üstökét, és fürgén vezette fel a vendéget az emeletre, aztán végig a fából épült folyosón, hogy megmutassa az új lakónak az istentől neki rendelt szállást. A szoba a szokásos fajtájú volt, mint maga a fogadó is, vagyis pontosan olyan, mint általában a kormányzósági városok fogadói, ahol az utasok napi két rubelért nyugalmas szobát kapnak; svábbogarakkal, amelyek mint fekete szilvák kukucskálnak ki minden zugból, és a szomszédos helyiségbe nyíló ajtóval, amely mindig komódszekrénnyel van eltorlaszolva, amögött lakik a szomszéd vendég: csöndes, békés ember, de módfelett kíváncsi természetű, mindent részletesen óhajt tudni az újonnan érkezett utasról. A fogadó homlokzata megfelelt a belsejének: igen hosszú, egyemeletes ház volt. A földszintet nem vakolták be, így hát sötét téglaszínű maradt, és később még sötétebbre vált az időjárás viszontagságaitól, meg egyébként is elég piszkos volt. Az emeletet - mint időtlen idők óta mindenütt - sárgára festették; a földszinten lószerszám-, köteles- és perecesboltocskák voltak. A sarokboltban - vagyis inkább a bolt ablakában - vörösréz szamovár mellett egy szörpárus ült. Az arca ugyanolyan vörös volt, mint rézedénye, ha az egyiket nem keretezi szurokfekete szakáll, messziről azt lehetett volna hinni, hogy az ablakban két szamovár van - ha az egyiket nem keretezi szurokfekete szakáll.
Mialatt a vendég körülnézegetett szobájában, behordták a málháját, mindenekelőtt egy fehér bőröndöt. Elég viharvert állapotban volt, ami arra mutatott, hogy nem először van úton. Ezt a bőröndöt a bekecses, alacsony termetű kocsis; Szelifan és a harminc év körüli inas, Petruska cipelte be. Petruskának - akin látnivalóan uraságoktól levetett, túlságosan bő és viseltes kabát lötyögött - mogorva tekintete, igen vastag ajka és igen nagy orra volt. A bőrönd után egy vörös fából készült, karéliai nyírfa berakásokkal díszített ládikát, sámfákat és egy kék papirosba csomagolt sült csirkét hoztak be. Mikor mindezt lerakták, Szelifan az istállóba ment, hogy ellássa a lovakat, Petruska, az inas pedig beköltözködött a kis előszobába - nagyon sötét, szűk odú volt ez, oda vitte be köpenyét s azzal együtt a maga jellegzetes, egyéni szagát, majd behurcolta a személyes cókmókját tartalmazó kis zsákot; abból is ugyanaz a bűz áradt.”
(Holt lelkek, I.1.)


1889-ben
ezen a napon adták át Párizsban az Eiffel- tornyot. A világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 24 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van.
Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához.
Gustav Eiffelt, az alkotót a híres torony elkészülte után a francia akadémia tagjává választották. Épített hidat Bordeaux-ban, operaházat Iquitosban, csillagvizsgálót Nizzában, New Yorkban a Szabadságszobor tartószerkezetét, Budapesten pedig a Nyugati pályaudvart, 1877-ben.


1900-ban
ezen a márciusvégi napon született Szabó Lőrinc. Talán egész költészetünkben nincs még egy ennyire hitetlen, semmiben sem bízó, aki szakadatlanul figyeli-boncolja önmagát is, de saját lelki életében is csak lesújtót talál. Úgy látja, hogy az élet értelmetlen és kegyetlen, s ebben az életben ő maga is kegyetlen, nem tud feloldódni az emberi kapcsolatokban. Még a szerelem is kíméletlen élet-halál küzdelem, és ha véget ér, akkor nem múló gyász. És mindezt a ridegséget, reménytelenséget, szomorúságot annyi finomsággal, oly sok színnel, nemegyszer oly sok gyöngéd kedvességgel tudja költészetté varázsolni, és ráadásul költészetéből úgy árad a kultúra szeretete, hogy az olvasó már maga se tudja, hogyan is érezzen az egyszerre oly riasztó és oly vonzó költő iránt. (De emberi egyénisége is ilyen vegyesen volt egyszerre vonzó és riasztó; annyi kedvesség és annyi rosszindulat kavarodott benne, hogy egyszerre váltott ki ismerőseiből ellentétes érzelmeket.)

Buddha válaszol

Harmadnapja ölelsz: "Istenem, csak egy szót!"
Harmadéje: "Szent szobor, a szivem fáj!"
"Minden rossz!" sírod, s "Hogy éljek?" ...Figyelj hát
örök titkomra, s légy bölcs, mint a kígyó.

Ha van szeretőd, fiad, feleséged,
elveszítheted őket, s a szived fáj.
Mondd velem: a bölcs nem tűr semmi kapcsot,
leveti multját, mint bőrét a kígyó.

Ha nincs szeretőd, fiad, feleséged,
még vágyhatsz rájuk, és csak a szived fáj.
Mondd újra: ...a bölcs nem tűr semmi kapcsot,
leveti multját, mint bőrét a kígyó.

Ha segíteni akarsz a szegényen,
bármit teszel, kevés lesz, s a szived fáj.
Mondd százszor: ...a bölcs nem tűr semmi kapcsot,
leveti multját, mint bőrét a kígyó.

Tenger kincs ura, gazdagok között élsz?
Versenyük gonosszá tesz, s a szived fáj.
Az imagép morajlik: ...semmi kapcsot,
leveti multját, mint bőrét a kígyó.

Prédikálsz? Láng vagy? Ostort fogsz a bűnre?
Düh s undor emészt, s megint a szived fáj.
Légy magad a gép: ...semmi, semmi kapcsot!
Légy magad a hang: ...mint bőrét a kígyó!

Mert bármilyen vágy, remény, angyal, ördög,
csábit vagy ijeszt, mindig a szived fáj:
tépj el, balgaság, minden földi kapcsot,
felejtsd multadat, mint bőrét a kígyó!

Mert születtél, s meghalsz, s ha nem így éltél,
mindig uj kínra születsz, s a szived fáj:
tépj el, nyomorult, minden égi kapcsot,
felejtsd magadat, mint bőrét a kígyó!

Kérdeztél, szóltam. Most tedd, ami tetszik.
Ha vitázol, győzni akarsz, s szived fáj.
Elég. Menj! Én lehántom ölelésed,
s elfelejtelek, mint bőrét a kígyó.



1914. március harmincegyedikén született Octavio Paz, irodalmi Nobel-díjas mexikói költő, esszéíró és diplomata.

Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy fiú.
Narancsot esznek, csókot váltanak,
mint a habokon változik a tajték.

Itt fekszenek a parton:
egy lány meg egy fiú.
Citromot esznek, csókot váltanak,
mint felhőkön változik a tajték.

Itt fekszenek a földön:
egy lány meg egy fiú.
Nem beszélnek, csókot se váltanak,
csöndre váltják a csöndet.
(Ford: Somlyó György)

53 születésnapján Isten éltesse Mácsai Pált, a jeles színművészt!

1 megjegyzés:

  1. Ápr. utolsó napja (is) eseményekben nagyon gazdag.
    Köszönöm.

    VálaszTörlés