Ma március harmincadika van,

szívem szerint azt mondanám, hogy a festészet nagy ünnepnapja. Persze csak szerintem, éspedig azért, mert
1746-ban Francisco José de Goya y Lucientes,
1853-ban Vincent van Gogh született ezen a márciusvégi napon.

A spanyol festészet Murillóval végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester volt Goya. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a XVIII. század fordulóján a barokk és a rokokó művészet folytatója, majd a romantika jegyeit is felmutató nagy művész; teljes művészetének számos darabja oly annyira kifejező és előre mutató, hogy ő vált a modern festészet egyik atyjává, ihletet merítettek belőle a francia impresszionisták épp úgy, mint a német expresszionisták.
Sokáig nem ismerték hazáján kívül, igazi méltánylásra Európában csak a a XIX. század második felében talált, vagy még inkább a XIX. század vége felé, amikor Velázquez születésének 300. évfordulójának ünneplése kapcsán Goya műveit is újra rendezték a madridi Pradoban.
Goya maga mondta, hogy három tanítója volt: a természet, Velázquez és Rembrandt: festői géniusz volt, aki Velázquez és Rembrandt útját folytatta és új festői problémákat vetett fel. Számos egyéni hangvételű festménye mutatja e vonalat, köztük A Kolosszus című festmény 1810-ből. A Kolosszus nyilván Napóleon, aki egész Európát hatalma alá akarta vonni, köztük a spanyol népet is.

„Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.” – mondta van Gogh. És azt is: „Ha az ember csak vissza tud emlékezni mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sosem magányos, és nincs többé egyedül.”
Meg, hogy „Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.”
Végül ezt is Ő hagyta ránk: „Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem.”
Van Gogh nem ismert kompromisszumot és nem tudta magát alárendelni semminek. Pályája az emberi és alkotói szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette magában. Az impresszionisták nem ismerték el és kinevették, de festészetében szinte minden eljövendő művészeti ág jeleit fel lehet fedezni. Azok közé a művészek közé tartozott, akiket csak haláluk után ismertek el. Elsőként a németek rendeztek kiállítást képeiből.
Művészetét ekkortól az expresszionizmus előfutárának tekintették. Hagyatéka 850 festményből és kb. ugyanennyi rajzból áll. E nagy szám ellenére megállapítható, hogy műveinek jó része megsemmisült. A La Tambourin színház felszámolásakor – ahol képeit kiállította – alkotásai közül többet kidobtak, amit megtartottak, azokat is vakkeretnek szánták. Ki gondolta volna akkor, hogy 1987-ben 53 millió dollárért adják el az Íriszeket? (A művész szakáll nélkül című képe 1998-ban 71,5 millió dolláros leütési árával az 5., Gachet doktor arcképe 1990-es 82,5 millió dolláros leütési árával a 2. a világ legdrágább képeinek sorában.)
Istenem! Volt portréja, amit két zacskó pipadohányért festett! Na? Ehhez meg miccótok?

Vasárnap van, március utolsó vasárnapja: a Nap 6:27 perckor kelt és 19 óra 11 perckor fog majd nyugovóra térni, legalább is Budapesten.
21 órakor lesz holdújulás, amikor a szép, de láthatatlan Holdunk a Vízöntőben tartózkodik majd.

1867-ben ezen a napon az USA 7 200 000 dollárért megvette az orosz cártól Alaszkát.

1844-ben ezen a napon született Paul Verlaine, a szimbolista költészet egyik kiválósága, megteremtője. A szimbolizmus a francia lírában vált életérzéssé, stílusiránnyá, szemléleti módszerré. Onnét áradt szét minden égtáj felé. Kezdetét Baudelaire 1857-ben megjelent verseskötetétől, A romlás virágaitól számíthatjuk. De Baudelaire ösztönző szelleme nyomon követhető Mallarmé, Verlaine és Rimbaud külön-külön eltérő szellemén és verselésén. Felfogásom szerint leghívebben Verlaine-én, az Ő „tiszta költészet”- én.

Naplemente

Hűs esthajnali
fényt a róna kap,
immár hajlani
kezd s borong a nap,
búm halk ajkai
hűs dalt zsonganak,

mely ringatva rí,
míg borong a nap.
S bíboran, busan
mint most a homok-
rónán nap zuhan,
furcsa fantomok:
száz álmom suhan
s tűnik és lobog,
mint most a homok-
rónán nap zuhan...
Tóth Árpád fordítása

1906. március harmincadikán született Gelléri Andor Endre. Vélem és hiszem, szebben és finomabban nem írtak még nyíltan erotikus témákról, hőstörténetté nem magasztosították így a gyárak proletárjainak mindennapi életét. Andersen meselátása és mesélni tudása, Gorkij proletármélysége és a szegények lelkében felismert szépség-jóság élménye, Füst Milán látomásos-biblikus pátosza, Csehov prózában kifejezett halk bánatú lírája, Kafka szorongása az ismeretlen szörnyűségektől, de talán még Arany Toldijának izomerő-ünneplése is sajátos, sosem volt egységként válik írói és olvasói élménnyé Gelléri Andor Endre novelláiban.
 És a színek soha érzékletesebben nem csillogtak prózaszövegben, de azért a nyomasztó, a rettegést, szorongást keltő félelem kezdettől ott lappang a Gelléri-novellákban, és erősödik, ahogy a fasizmus, mint a legkomorabb mesék szörnyetege, egyre jobban fenyeget.
Öröksége megítélésem szerint századunk legfőbb irodalmi értékei közé tartozik, igaz, magányos jelenség.

1945-ben e napon született Eric Clapton, a „slawhand”: a rock-korszak egyik leginkább megbecsült, nagy gitárosa, a rockzene történetének egyik legnagyobb hatású zenésze.