1860. július hetedikén született Gustav Mahler, cseh–osztrák (mert születésére nézvést cseh volt) zeneszerző, karmester és nem utolsósorban különböző operaházak – többek között a budapesti – kiváló főzeneigazgatója.
1884. július hetedikén született Lion Feuchtwanger. Néhány korai színházi sikere után a történelmi regény műfajára összpontosított, mintegy megújította azt. Regényeiben többnyire a német és zsidó történelmi események álltak a középpontban, de írt nagyszerű regényt a francia forradalom előzményeiről összefüggésben az amerikai függetlenségi háborúval (Rókák a szőlőben), vagy a fasizmus kialakulásáról főként Bajorország felől vizsgálódva (A siker). Legsikeresebb regénye a Jud Süß, de bizonyára sokan kedvelik A zsidó háború nagyívű cselekményét is.
1887-ben ezen a napon született egyike kedvenceimnek: Marc Chagall, Moise Zaharovics Sagalov, mert hogy oroszföldön született zsidó ember volt Ő. Mint minden eredeti zseni, nem sorolható be a századelő avantgarde irányzatainak egyikébe sem, viszont az ő hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra. Művészetének jellemzője, hogy emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolta. A képein szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek, ritkán valóságosak. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből.
"Én személy szerint nem hiszem, hogy a tudományos célok jól szolgálják a művészet ügyét. Az impresszionizmus és a kubizmus idegenek tőlem. Úgy tűnik nekem, hogy a művészet elsősorban és mindenek felett a lélek állapota."
1893. július hetedikének szülöttje volt Vlagyimir Majakovszkij. Alekszandr Blok mondta róla: Majakovszkij „óriási tehetség volt”. Én – remélem túlzás nélkül - hozzáteszem: Majakovszkij zseni volt. Legalább is minden adottsága megvolt hozzá, egyetlen dolog hiányzott csak belőle: a harmónia. De ugyan miből is teremthetett volna művészi összhangot a katasztrófákkal, tragédiákkal terhes évtizedekben, amikor még be sem hegedtek a két korszak határán kapott mély sebek, s máris kezdett épülni a „szép, új világ”? Majakovszkij költészetében a művészi magaslatok súlyos kudarcok sorozatával, zseniális csúcsteljesítmények triviális részletmegoldásokkal, olykor kirívóan vulgáris elemekkel váltakoznak. De! Nagy kár lenne azon az alapon, hogy hitt a bolsevik forradalomban, világfölforgatásban Vlagyimir Majakovszkijt kitessékelni a világirodalomból. Majakovszkij mégis csak első sorban Költő volt és nem forradalmár. Ráadásul tragikus halála szinte félelmetes példája eszméi bukásának, hiszen ő is nyilván azért vetett véget 37 éves korában az életének, mert csalódott nemcsak az emberekben, hanem a szentként tisztelt eszmében is.
Nadrágba bújt felhő
Előhang
Gondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.
Lelkemben nem őszült meg egyetlen szál haj,
benne vénecske gyöngédség nem terem!
Világot dörgetve hangom hatalmával
megyek - gyönyörűn,
huszonkétévesen.
Ti gyöngéd lelkek!
Játsztok a szerelem hegedüjén.
A szerelmet dobon pergeti a durva,
de kifacsarodni nem bírtok, ahogy én,
egyetlen ajakká tömörülve!
Gyertek okulni -
ti angyal-líga tisztes, batisztos
hivatalnoknői, szalon-hölgyek,
kik úgy lapozzátok az ajkakat biztos
kézzel, mint szakácsnő a szakácskönyvet.
Ha akarjátok,
a hústól megveszek
- s mint az égnek, mindíg más szinem jő -,
ha akarjátok,
kifogástalanul gyöngéd leszek,
nem is férfi - nadrágba bújt felhő!
Nem hiszem, hogy létezik Nizza virág-csodája!
Ismét férfiakat dicsérek,
kik mint ócska kórházak, megromlottak sokáig állva,
és nőket, kik kopottak, mint a példabeszédek.
1901-ben ezen a napon született Vittorio de Sica, aki művészi pályáját színészként kezdte, s noha ezen a téren is a legnagyobbak közt a helye, a filmtörténetben főleg jeles rendezőként tartjuk számon. Különösen a neorealizmus jegyében készült munkái emlékezetesek: a Fiúk a rács mögött; a Biciklitolvajok (Uram Isten! Aki látta, megérti, miért fohászkodom: remekmű volt az, remekmű!); a gyönyörűséges Csoda Milánóban. Azért nem állom meg, hogy ne említsem felejthetetlen alakítását az ifjú, szép Gina Lollobrigida oldalán a Kenyér, szerelem… című sorozat filmjeiben, az örökké szerelmes őrmester szerepében.
Hihetetlen, de így igaz: hetvenkét éves ma Ringo Starr, az örök kamasz.
*** *** ***
Egy vers a Fehér babák ébresztője ciklusból
Hiszem, hogy voltál
Sose látlak – bizonyára -,
soha többé kedvesem.
E világon jöhet bármi,
a mi évünk nem jön el.
Szelek jőnek, esők hullnak:
besötétül a világ.
Komor éjben, zoral estben,
hogyan találhatnék rád?
Sose látlak! Tudom én jól.
Épp most robban föl a Hold,
letűnik szép Nap az égről,
elpusztulnak csillagok.
(Azért csak voltál, és leszel is,
meglétem véghatáráig, és túl
azon is. Újra- újralétek furcsa,
különös útvesztőin velem leszel.
A „karma” hihetetlen játék. Hiszen
megláncolt hajad, illatod, ízed,
mozdulatod, hangod és kezed.
Karmába láncolva leszek veled.
De addig… Addig motyogom):
Sose látott ágyad mellett
hideg éjben susogom
ugyanazt a régi nótát,
ami egyszer íratott:
"Nikoletta, Nikoletta:
neved dúdolja a szél.
Kicsi lelkem, idevárlak,
gyere gyorsan: sose félj!"
Ma hetvenhét esztendős Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyatso, Őszentsége a 14. Dalai Láma.
( A teljes tibeti név jelentése: szent egyetlen, gyengéd dicsőség, magasztosan szóló, könyörületes, a hit tanult védője, erényekkel ékes)
Dalai mongol nyelven annyit tesz: (Bölcsesség) Óceán; Tenger (Bölcsesség); a láma (bla-ma) pedig „újjászületett” jelentéssel bír a tibeti nyelvben. A mindenkori Dalai Lámát Avalokitésvara (csenrezi), az Együttérzés Dhyánibuddhájának újraszületéseként tiszteljük.
Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma 1935. július 6-án született egy földműves család gyermekeként egy Takcer nevű tibeti faluban. Szülei Lhamo Dhonrupnak nevezték el: két éves korában asztrológiai alapon a Dalai Láma tizennegyedik reinkarnációjaként azonosították, és Lhaszába vitték.
1940. február 22-én, öt és fél éves korában a Dalai Lámát formálisan megkoronázták, ekkor vette fel a Tendzin Gyatso (bstan-’dzin-rgya-mtsho) nevet. Tanulmányait hat évesen kezdte meg, tantárgyai közé tartozott az indiai dialektika, a tibeti kultúra és művészet, nyelvtan, nyelvészet, orvostudomány, és a legfontosabb tantárgy, a buddhista létnézet, a dharma is.
1950-ben a kínai hadsereg megszállta Tibetet, egy évvel később, mikor Őszentsége tizenhat éves lett teljes politikai felelősséget vállalt magára hazája érdekében. 1954-ben Pekingbe utazott, hogy egyezségre jusson Mao Ce- tunggal, és más kínai vezetőkkel, sajnos eredménytelenül.
1956-ban a Buddha megvilágosodásának 2500. évfordulóján az ünnepségekre Indiába utazott.: több közeli tanácsadója is arra kérte, hogy maradjon Indiában és ne térjen vissza Tibetbe, de ő úgy döntött, visszautazik Lhaszába, hogy folytassa a kínai megszálló erőkkel történő békés együttélésre irányuló erőfeszítéseit.
Ám Kína Kelet-Tibetben bevezetett kegyetlen intézkedései Őszentsége békés megoldást célzó terveit keresztülhúzták. A kínai megszállók a tibeti nép 1959. márciusában kirobbant felkelését vérbe fojtották, mintegy kilencvenezer tibeti vesztette életét.
Az események alakulását látva Őszentsége, és több tízezer tibeti a Himálaja hegyein keresztül kénytelen volt Indiába menekülni; a Dalai Láma azóta is az észak-indiai Dharamszalában él.
1989-ben Őszentsége Nobel Békedíjat kapott.
NAMO TASSA BHAGAVATO ARAHATO // OM TAT SAT
Továbbá
Ha valakit érdekel, ma van a Csók Világnapja. Fogalmam nincs, mit akar ez jelenteni, de nem is nagyon izgat.
1415. július hatodikán máglyán lobbant el teste Husz Jánosnak. A teste, de sem lelkén, sem tanításain nem fogott a máglyaláng.
1535-ben Thomas More -Morus Tamás - halt meg ezen a napon. Őt meg, mivel perének során kijelentette, hogy „világi uralkodó nem igényelhet magának vallási jogokat”, VIII. Henrik nemes egyszerűséggel lefejeztette. Tetszik tudni, az Utópia íróját.
1907-ben ezen a napon született nagy kedvencem, Frida Kahlo - Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón –, mexikói festőművész, a huszadik századi Mexikó emblematikus alakja, művésze.
("Önarcképe" fönt látható)
1989. július hatodikán halt meg Kádár János.
Egy évvel korábban ennél jóval nagyobb veszteség ért minket (értsd: nemzetünket): meghalt Péchy Blanka.
*** *** ***
Buddhista vagyok…
…másként szólva: erős bizalomból és meggyőződésből fakadt elkötelezettséget érzek Sziddhártha Gautama, a Buddha Tana iránt.
Elfogadom a Buddha Tanának igazságát,
…mert mindenki számára nyitott, tág lehetőségeket biztosít az Úton-járásra;
… mert nem ígér égi, mennyei örömöket, jutalmat, nem vakbuzgó követőket akar, hanem gondolkodó tanítványokat;
…mert a Buddha volt az egyetlen általam ismert vallásalapító, aki tanításait követői, tanítványai ítéletére bízta;
…mert az önbecsülést tette a szellemi növekedés és szellemi szabadság forrásául; minthogy pedig önbecsülést fejleszt ki a tan követőiben, joggal taníthat minden más lény iránti megbecsülésre;
…mert a Tan sosem került ellentétbe az emberiség mindenkori tudásával, a természettudományokkal;
…mert nem csak vallja, hogy a lét szenvedés-természetű, de be is bizonyítja azt, továbbá jól követhető kiutat mutat a szenvedés szamszárai világából;
…mert nem elvont erkölcsi tanokkal akar jóllakatni, hanem az ok és okozat egyetemes törvénye alapján tanít etikus viselkedésre;
…mert megmutatja, hogy a tudatlanság, a rossz nézőpont gyökerei milyen mélyen és bensőségesen fonódnak össze az emberi pszichével, ezért a tudatlan elme elképesztő leleményességgel képes becsapni saját magát;
…mert megtanított arra, hogyan legyek egyszerűen kedves, szeretetteljes és éber a jelen pillanatban, vagyis életem minden pillanatában, mert minden pillanat a jelen pillanata;
…mert a nagylelkűség (dána) gyakorlása által elkoptatja szívemnek azt a szokását, hogy vágyakozzék lényegtelen dolgok iránt;
…mert az erény (szíla) gyakorlása révén megvéd a vad és nem biztonságos tévutaktól;
…mert a jóindulat (mettá) művelése által segít meggyengíteni a harag megtévesztő erejét;
…mert a tíz felidézés (anusszati) utat mutat a kétségek enyhítéséhez, a fizikai fájdalom higgadt elviseléséhez, az egészséges önbizalom fenntartásához, a lustaság és önelégültség leküzdéséhez, a féktelen bujaságtól való tartózkodáshoz.
Buddhista vagyok tehát, másként szólva: erős bizalomból és meggyőződésből fakadt elkötelezettséget érzek Sziddhártha Gautama, a Buddha Tana iránt.
- annak emlékére, hogy ma 159 éve született a Festő -
„Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem- és bőségben volt részem.”
Az unalmas és végtelennek tetsző sík vidékből szemet gyönyörködtető, nyáron zöldellő, télidőn kéklő, várral ékes dombocska emelkedik: a Várdomb.
A Várdomb lábánál ott a Városka, a kicsit álmodó, elfelejtett, itt-ott poros kis városka: Gács.
Az aluszékony, szendergő, elfeledett városka fő utcájával párhuzamos, poros kis utca fő nevezetessége a Vörös Kereszthez címzett patika volt. És igazán, más nem is volt abban az utcában: sem egy szálló, sem egy ivó, semmi, csak a patika.
A patikust, kinek különc neve volt, Gácsott mindenki kedvelte: a huszonnyolc éves férfi csöndes volt, el-elvonulós, halk szavú, kedves mosolyú. Az idősebb városlakók közül jó néhányan még emlékeztek apjára is, meg a család tragikus történetére is: mesélgették olykor, hogy 1862-ben, egy szörnyű tűzvész során dr. Kosztka László gyógyszerész kisszebeni háza porrá égett, és a tűzvészben odalett szép Bella, a család féltett nagylánya.
Aztán vetődött a család erre meg arra, végül a furcsa nevű Tivadar fiú Gács kicsiny, álmodó városkájának lett patikussegédje: és annak a Városnak minden lakosa, aki csak ismerte, kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte.
Ki hitte volna, hogy még a tűzvész vöröslő pusztítása előtt a kis Csontváry-fiú sokat kerülte az iskolát: gyakorta elfeküdt egy városkörnyéki réten, távol iskolától, és gyönyörködött a természet szépséges alkotmányaiban, szívesen elnézegetett különféle rovarokat, lepkéket, dongókat, bongó méhekkel játszott.
És az után, hogy a gácsi Vörös Kereszthez Patika gyógyszerészsegédje lett is, valamit megőrzött töprengő ücsörgéseiből, nézelődési hajlamából: nem ritkán elbóklászott a Várdomb oldalában, keresett egy csöndes, csak madárlátta horhost, vagy csalitost, és ott elfeküdt. Ha hason feküdt, a fűszálak növekedését, fény felé törtetését nézegette; ha meg hason, akkor a vándorló felhőket az égen, meg a nap aranyos útját.
1880. október közepén váratlan, későnyári idő andalította Gács lakóit; olyan idő, mely nem is ritka a kontinentális égöv alatt október táján: az ilyen októberi búcsúzó nem csak a mediterrán világ sajátja, nem bizony.
Vasárnap volt, október tizenharmadik napja: a Vörös Kereszthez címzett patika már zárni készült, alig volt képzelhető, hogy ebben a csöndes délutánban, estében bárki gyors orvosságsegélyhez folyamodjék Gácsott.
Csontváry kivitt egy széket a gyógyszertár elé, odatette, ahol még érte az őszi áldás, az ajándékba kapott napsütés, és leült. Köpenye felső zsebében ceruzák pihentek, receptírásra való ceruzák; jobb zsebében a köpenynek meg néhány receptvény volt.
A túloldali, földszintes házikó előtt ökrök húzta kordé állt, az ökrök békésen merengve várták gazdájukat.
Hiába, hogy szinte nyárias meleg lett, azért csak tudni lehetett, hogy elmúlt már október idusa, kifelé szállt az idő nem hogy a nyárból, de lassan az őszből is: tudni abból lehetett, hogy a nap már ilyen koradélutáni órán is nyugat felé készülődött, rézsútosan áradt fénye a kis utcába.
És ez a fény különös varázslatot űzött, mint egy csintalan, mesebeli kobold; átfestette a poros kis utca földjét, át az ökrök vedlő szőrét, és aranyosan játszott azon.
Csontváryt valami különös, szinte álombeli hangulat fogta el, egészen gépiesen, ösztönösen húzott elő egy plajbászt meg egy receptvényt, és hátoldalára levázolta a két ökröt, a kis kordét, meg az ökrök szőrén arannyal kereskedő nap fényét.
Hamar meglett az egyszerű kis rajz, de Csontváry még ült, szinte lélegzetet sem vett, csak félájult bódulatban nézett a túloldalra.
És ekkor égi szózatot hallott arról, ahol a nap szállt nyugat felé: „Te leszel a világ legnagyobb nap-út festője, nagyobb, mint Raffaello!”
Bizonyos, hogy a hang nem belső eredetű volt, mert Csontváry utóbb föleszmélve ráébredt, hogy fogalma nincs tudatos létében arról, mi a csoda lehet az a nap-út festészet, és igazából Raffaellóról is csak halovány, ködös ismeretei voltak.
Ráadásul, még mielőtt egészen fölocsúdott volna, azt vette észre, hogy összezárt bal tenyerében van valami: valami kemény, de igen aprócska dolog.
Kitárta öklét, és tenyerén egy kis magvacska feküdt: hogy miféle? Azt nem tudta megállapítani. Lehetett fáról elröppent, de épp úgy gabonaszem is.
Igazából Csontváry Kosztka Tivadar nem nagyon értett a magvakhoz, és azt sem tudta elképzelni, hogyan, miként kerülhetett tenyerébe az a kis magocska.
Halk, de ebben a merengő révületben mégis erősnek tűnő hang riasztotta föl. A patika öregedő, jólelkű, szerény vezetője kiáltott föl, meglátván Csontváry jobb kezében a rajzot: „Hisz maga kész festő, Tivadar!”
Nyugat felől, arról, ahol igéző és ígérő nagyvárosok álltak, pompával és kultúrával teli nagyvárosok, most könnyű szellő érkezett, befordult a sarkon, végigsiklott a poros kis gácsi utcán, és fölkapta Csontváry bal kezéről a magvat, jobbjából kifútta a receptvényt, és magával vitte kelet felé, hol már lassan alkonyodott.
És másnap reggel, jókor reggel, Csontváry Kosztka Tivadar kilépett a Vörös Kereszthez címzett patika kapuján, becsukta maga mögött, fölnézett a még sötét hajnali égre, és elindult nyugat felé, arra, ahol igéző és ígérő nagyvárosok álltak pompával és kultúrával teli. Csontváry nekivágott…
„Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam, s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket; a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére, s ott cédrusokat festettem.”
*** *** ***
1889-ben ezen a napon született Jean Cocteau, francia író, költő, festő, rendező, színész.
az észak-amerikai Függetlenség Napja.
1776-ban ezen a napon - valamivel 11 óra után - a philadelphiai kongresszus elfogadta, jóváhagyta és nyomdába küldte a tizenhárom gyarmatnak a Brit Birodalomtól való elszakadását és függetlenségét deklaráló írásművet, a Függetlenségi Nyilatkozatot.
(A közvélekedéssel ellentétben NEM írták aznap alá, kihirdették csupán: az aláírásra nyolcadikán került sor, amikor a nyomdából visszatért az okmány a Kongresszushoz.)
”Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását.”
Lényegében ekkor és evvel jött létre az USA.
Tudom, tudom, hihetetlen, nekem is az, mégis igaz: nyolcvanöt éves ma az isteni Lollo, vagyis 1927-ben ezen a napon született Luigina Lollobrigida.
1456-ban ezen a napon a törökök befejezték Nándorfehérvár körülzárását, és megkezdődött az ostrom. Ekkor még sem Hunyadi, sem Capistrano nem volt a várban; de eljövőben voltak.
1804. július negyedikén született Nathaniel Hawthorne, akit én nagyon kedvelek, és remek írónak tartok. Fő műve persze A skarlát betű, de én nagyon szeretem és ajánlom bárki figyelmébe A hétormú ház és a Derűvölgy románca című regényeit, vagy remekmívű elbeszéléseit. (Régi paplak; Wakefield; A hóember)
1807-ben ezen a napon született Giuseppe Garibaldi, olaszok nagy kedvence. Egészen érthető okokból. Egyszerre volt lánglelkű hazafi, kitűnő katona, vezér és a győzelem után államférfi; az egységes Itália ügyéért – hiszem - bárki másnál többet tett.
1845-ben július negyedikén született Szinyei Merse Pál, a magyar plein air festészet megteremtője, a modern magyar festészet első nagy képviselője, aki nyugat-európai kortársaival egy időben fedezte fel a szabad levegő, a napfény festői ábrázolásának lehetőségét és problémáit és teremtette meg gazdag színvilágú táj- és portréművészetét.
1903-ban ezen a napon született Szervátiusz Jenő, az erdélyi magyar képzőművészet nagyszerű képviselője, szobrászművész.
„Végig kellene böngészni szobraimat, s az elsőtől az utolsóig sok szenvedést lehet találni bennük. Az mentette át életemet a sok szenvedésen, hogy dolgoztam és dolgoztam (...) - mentül jobban rúgtak, annál többet dolgoztam.”
Nincs jelentősége, tudom, puszta véletlen – már ha létezik ilyesmi -, mégis érdekes, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat aláírói közül két későbbi elnök John Adams és Thomas Jefferson az aláírás évfordulóján, tehát július negyedikén halt meg, ráadásul mindkettő 1826-ban.
Adams a második, Jefferson a harmadik Elnöke volt a fiatal államnak.
*** *** ***
És még egy vers a Fehér babák ébresztője ciklusból
Hol van Dal?
A mezőben is csak dal van,
meg az ott termő búzában.
A mezőt féltőn átölelő
szelíd, csönd-akácosban.
Dalokat suttog a szellő:
napfényt nem mulaszt zivatar,
nem homályosít el felhő.
A csepphullató akácmézet
dallal negédesíti egy sellő.
Jóillatú hajéneked dalol;
sötét felhő messze hajol.
Versek gyűlnek a csillagokban –
csillagászként gyűjtöm őket –
kalárisba fonogatva,
hajadba ékítem mindet.
Harangszóban is dalok kongnak;
mélyöblű és lágy bimm-bammok,
varázsmanók özönlenek,
e júliusi hajnalon,
szép szavú, apró dalnokok.
Dal van öblös tengerparton,
kicsiny halászfalucskában,
és a tájban szépen alvó,
aranysárga homokpartban.
A napfényben is dal van, dal van:
és te ragyogsz jambust lépve
minden örök napfénydalban.
Bízvást elmondható: szomorú emlékű nap ez.
Mert negyvenhárom évvel ezelőtt, 1969. július harmadikán reggel fürdőmedencéjében holtan találták Brian Jones-t a Rolling Stones alapító tagját.
És a halál nem unta el rockromboló munkáját, hisz két évvel később 1971-ben ugyanezen a napon Párizsban meghalt Jim Morrison, költő, dalnok, rockzenész. Vele szívroham végzett huszonhét! Értitek? HUSZONHÉT éves korában mégpedig – fura, nem? – a fürdőkádban. Ott talált rá Pamela. (Furának abban az összefüggésben neveztem, hogy Brian a medencében halt meg.)
Szent volt Ő, legalább is a mi szemünkben: az akkori fölnőttek, a szülők szemében viszont maga volt a megtestesült Gonosz. Koncertjei olykor a fekete miséket idézték. Kábítószeres, alkoholos botrányain a sajtó csámcsogott. Nagy Költő volt, amit azonban többnyire elnyomott benne a lump Csavargó. Jim Morrison a végletek embere volt. Egy átivott, végigpöfékelt, értelmetlen éjszaka után aztán, mámoros állapotban kimenekítette magát abból a huszadik századból, amelyet romantikus, lázadó, zabolátlan lelke oly kevéssé tudott elviselni. Rövid életének műve rocktörténelem. Kikezdhetetlen, visszavonhatatlan, megkérdőjelezhetetlen.
Kanyarodjunk vissza az időben és a hangulatban! Jöjjenek a boldog születésnapok!
Mert például 1883-ban ezen a napon zseni született Prágában, aki Franz Kafka névre hallgatott aztán.
Prágában születni német nyelvű zsidóként, hej! eleve kisebbségre, elszigeteltségre kárhoztatott lét, amit tovább mélyített, hogy Kafka a többségükben hivatalnoki és kereskedői foglalkozású hitsorsosaitól is elidegenedett: író lett, holott nem ezt várták tőle. Emiatt éles konfliktusba került apjával, aki szegény sorból küzdötte fel magát jómódú divatáru-kereskedővé.
Ráadásul az író agglegény is maradt, noha szeretett volna családot alapítani, de belátta: bármennyire akarja is a házasságot, nem alkalmas rá, elárulná vele írói hivatását. Agglegénységét, magányát, önmagába zárkózását bűnös életképtelenségnek tartotta, tragikus diszharmóniában élt önmagával. Ehhez jött még a TBC, amit Ő egy lappangó tendencia beteljesüléseként élte át: betegsége bűnhődés idegenségéért, a közönséges emberi élet bűnös elvesztegetéséért, testi megjelenési formája lelki betegségének.
Értitek már milyen lelkiállapotokból fakadt Az átváltozás, a Fegyencgyarmaton, A per és A kastély?
Sokan és sokféleképpen magyarázták, értelmezték művészetét: próbálták a mágikus realizmus alapján értelmezni, mások a műveit átható reménytelenséget és abszurditást az egzisztencializmus jellegzetességének tartották. Borges például a lappangó zsidó gondolkodásban vélte Kafka gyökereit, megint mások freudi alapokon közelítettek Hozzá.
Mind együtt igaz ez, s mind együtt tévedés: Kafka művészetének kulcsa Kafka személyiségében rejlik, gondolom én.
1926. július harmadikán született Rab Zsuzsa költő, műfordító. Csodálatosak oroszból készült fordításai, nem kevésbé a Szovjetunióban élt nemzetiségek (baskír, grúz, észt) népköltészetének tolmácsolása magyarul; csodálatosak Andersen meséi, és hát versei nemkülönben.
Rab Zsuzsa: Kívüled élek
Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy meglássalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.
Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De, nem is ismersz.
Én vagyok az,
aki meg tudom szelídíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.
Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek,
Aztán visszaadom.
Kívüled élek,
ilyen siralmas bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.
*** *** ***
Hajnali állapotjelentés
Különccé lett ez a hajnal: akácok
táncoltak és tulipánok szinkopáztak
egy dalt. Létbefordulásom még sem volt
könnyű, lábam táncolni semmiképp sem
akart, és agyam is csak bénultan csüngött,
aléltan: és tükörképem a szekrényüvegben volt
minden, csak értelmesnek nem tűnő.
Dörzsölgetve élesztgetem érszűkül-
te tagjaim, jobb kezem, meg lábaim.
Hiába! Viharütött szívem nem buzgólkodik.
És egy barom – egyedül lakom – a
rádiót is elfeledte kikapcsolni este,
undorító hajnalhíreket hallgatok;
a Nap föl sem ébredt, alszik felhőkön
túl, az eső meg dobolva hull: és én
magamba rejtőzködve elhallgatgatom.
Jó, meleg öröm, élethajlandóság
különös hajnalon - úgy tetszik - elhagyott.
Azért a parkba, a padhoz, a bokrokhoz
lesétálok. Hátha egykor volt magam
ott ülök veled, ott a padon.
Mindenek előtt és fölött egyik nagy kedvencemet szeretném ünnepelni ma: 1877-ben ezen a napon született Hermann Hesse, Nobel-díjas német-svájci író, költő és – ezt tán kevesen tudják róla - festő. Elsősorban regényíróként ismert, de lírája, verses költeményei is jelentősek. Korai írásai a 19. század tradicionális elbeszélőművészetet követték, lírai költészete a romantika jegyeit viselte, akárcsak első nagy művének a Peter Camenzindnek nyelvezete és stílusa. Műveinek később jelentős aspektusa lett a spiritualitás, amellyel elsősorban a Sziddhártha című regényében találkozhatunk: hátterét az indiai bölcsességtanok, a taoizmus és a keresztény misztika képezi. A regényben megfogalmazott irányzat, amely szerint a bölcsességhez vezető út az egyénen keresztül vezet, tipikus nyugati meglátás, ami közvetlenül egyik ázsiai tannak sem felel meg, bár párhuzam mutatható ki a buddhizmus théraváda irányzatával.
Hogy én mit szeretek Tőle? Mindent, minden művét, de azért kiemelgetnék mégis, nehogy szó érje a házam elejét.
Tehát: a Kerék alatt; a Gertrud; a Narziss és Goldmund; az Üveggyöngyjáték és hát persze a Sziddhártha.
” Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.”
” Létezik benned a csendnek egy olyan tisztása, egy rejtett szentély, ahová bármikor visszatérhetsz, és ott az lehetsz, aki valójában vagy.”
” Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát.”
Továbbá
1566-ban ezen a napon halt meg Michel de Nostredame, vagyis Nostradamus.
1714. július másodikán született Cristoph Willibald Gluck, német zeneszerző, aki a megmerevedett, kiürült operaformát megreformálta, és új tartalommal töltötte meg.
1778-ban ezen a napon halt meg Jean-Jacques Rousseau.
1894-ben e nap szülötte volt André Kertész (Kertész Andor) jeles képíró Mester.
1900-ban ezen a napon került sor a Ferdinand von Zeppelin tervezte léghajó próbaútjára.
1923. július másodikán született Melis György, Kossuth- és Liszt Ferenc díjas bariton énekes.
1936-ban e napon született Hofi (Hoffmann) Géza, Kossuth- és Mindenféle-díjas zseniális humorista, író, színművész, a magyar kabaré külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.
1951. július másodikán született Grandpierre Attila magyar csillagász, zenész, énekes, író, költő, a fizikai tudományok kandidátusa.
Jómagam ugyanezen a napon születtem.
1953-ban a Minisztertanács élére Nagy Imre került Rákosi helyett.
1958-ban ezen a napon született Friderikusz Sándor, újságíró, riporter, a talk show műfaj hazai megteremtője.
1961. július másodikán, máig nem egészen tisztázott körülmények között meghalt Ernest Miller Hemingway. Legvalószínűbb az öngyilkosság, de sokáig balesetről is beszéltek.
1998. július másodikán nagy veszteség érte a magyar színházművészetet: elhunyt Gábor Miklós.
*** *** ***
Aham gítam
- életem 22 281. napján -
Sarlós Boldogasszony napján születtem,
hatvanegy csontkemény évvel ezelőtt,
mely nap arról híres-nevezetes,
hogy Mária - a Jézustól „nehezült” -
útra kelt, és a hegyek közé sietett,
Júda egy kis aprócska falvába ment.
Hogy Zakariás házába érkezett,
szépen köszöntötte Erzsébetet,
kinek méhében – megérezve, ki érkezend’ –
fölujjongott magzata, és fölszólott Erzsébet:
„Áldottabb vagy Te minden asszonynál,
és áldott a te méhednek gyümölcse!”
E napon születtem, éppen ezen.
És mert aratásnak is ideje volt,
a mezőkön szerte ünnepeltek.
Még az is e napon történt, hogy Anna,
negyedik Béla király második lánya –
az ismertebb persze Margit , a Szent volt -,
a királyi kincstár jelentős részével
Kincses Prága városába futott.
És Salon-de Provence-ban lehunyta szemét
Michel de Nostredame, a nagy, jeles látnok.
Meg 1778-ban e napon,
Ermenonville-ben meghalt a nagy Rousseau -
a sötétet teremtő Világosság
különös gyermeke - elmúlott, lehullt.
Ama napon születtem én, hatvanegy
csontkemény évvel ezelőtt, hogy éppen
kíváncsiak százai néztek az égre,
várakozással telve, Friedrichshafenben -
ezer és kilencszáz év volt pont –,
hogy Ferdinand von Zeppelin átrepüljön
fura gépezetével a bodeni tavon:
ez is születésnapomra esett.
És Hemingway is július másodikán
1961-ben lett öngyilkos.
Vagy baleset volt? Vagy még sem?
Mit vettetek el, mit adtatok vad századok,
mióta Mária és Erzsébet, ti,
Júda földjén, kis faluban, születésem napján
találkoztatok?
Tudod, én 1951-ben, Sarlós Boldogasszony napján születtem, vagyis július hónap másodikán. Bizony, sokan születtünk abban az évben (Radkó-kölkek), talán azon a napon se kevesen, azért mégis azt hiszem, hogy Te egy másik esztendőben és napon születtél: elmondom hát dióhéjban az év történéseit, ha nem bánod.
Csak hogy képben légy!
Ez az év a buddhista naptár szerinti 2495 – 96., a zsinagógai kalendárium szerint az 5711 – 12. és a muszlim időszámítás szerinti 1370 – 71. év volt.
Ebben az évben már januárban megkezdődött a termelőszövetkezet-szervezési kampány; az év tavaszáig 2185-ről 4046-ra nőtt a termelőszövetkezeti csoportok (téeszcsék) száma.
Ugyan csak január folyamán újabb 500 internáltat szállítottak a kistarcsai internálótáborból a recski kényszermunkatáborba. Csoda-e, ha január első napján, az ausztriai népszámláláson mindössze 11 ezren vallották magukat magyarnak? Ki akart volna magyar lenni akkoriban?
Ennek ellenére az európai szocialista országok vezetői értekezletet tartottak Moszkvában katonai kérdésekről. A tanácskozáson, a harmadik világháború elkerülhetetlenségére hivatkozva, elfogadták a nagyarányú hadseregfejlesztésre vonatkozó sztálini javaslatot. Magyarországot Rákosi Mátyás és Farkas Mihály elvtik képviselték.
Február elsejétől a Budapest I. adó Kossuth Rádió, a Budapest II. pedig Petőfi Rádió néven kezdte műsorát sugározni.
Február hetedikén a Magyar Színház bemutatta Gyárfás Miklós Hatszáz új lakás című remekművét, öt nappal ezután más színházi történések voltak: tizenkettedikén meghalt Bajor Gizi, tizenkilencedikén elhagyta az országot Karády Katalin (disszidált a nyomorult!), és meghalt André Gide francia író.
Március másodikán befejeződött a Magyar Dolgozók Pártjának második kongresszusa. A határozat az „osztályharc éleződését” hangsúlyozta, szorgalmazta a „kommunista vasfegyelem” erősítését, és jelentősen megemelte az ötéves terv legfontosabb mutatóit, elsősorban a nehéziparban. A párt főtitkárává Rákosi Mátyást választották, és a Politikai Bizottság tagja lett Nagy Imre.
Március hatodikán az Egyesült Államokban megkezdődött a Rosenberg házaspár pere.
Április hatodikán Romániában megjelent az Előre első száma.
Nálunk április tizenötödikén megjelent a Minisztertanács rendelete a kenyér- és húsjegy másnapi bevezetéséről. A zsíroskenyér három alkatóeleme közül – kenyér, zsír, pirospaprika – többnyire egy vagy kettő hiánycikknek bizonyult.
Április tizennyolcadikán Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői elfogadták a Schuman-tervet, aláírták az EGK előintézményének tekinthető Európai Szén- és Acélközösség alapító szerződését.
Idehaza aznap letartóztatták Kádár Jánost.
A hónap végén megindult a csepeli gyorsvasút, avagy HÉV, és meghalt Ludwig Wittgenstein.
Május elsején megkezdte adását Münchenből a SZER. Csak azt ne higgyétek, hogy lehetett hallani azokat az adásokat Budapesten. Sopronban, Kőszegen még csak-csak, de Pesten? Mire való lett volna a csepel-lakihegyi torony, ha nem a zavarásra?
Május tizenkettedikén felmentették külügyminiszteri tisztségéből Kállai Gyulát: érthető döntés volt, börtönből nem könnyű a külügyeket igazgatni. Ugyanis Kállai akkor már öt napja sitten volt. Utódja Kiss Károly lett.
Május tizenkilencedikén a budapesti Katonai Bíróság „fegyveres külföldre szökés” vádjával halálra ítélte Szűcs Sándor rendőrfőhadnagyot, az Újpesti Dózsa válogatott labdarúgóját, továbbá négyévi börtönbüntetésre ítélték társát, Kovács Erzsi énekesnőt.
Május huszonharmadikán a Pekingben tárgyaló tibeti küldöttség aláírt egy tizenhét pontos egyezményt Tibet Kínához való „csatlakozásáról”. Peking majdnem halálos ölelésbe vonta Lhászát.
Június elején bővült a rádiókészülékek választéka; az 1200 forintért kapható Európa-vevő rádió mellett megjelent a boltokban az 1270 forintba kerülő Orion világvevő rádió is.
Június második napján a váci fegyházban meghalt Hóman Bálint történész, egykori kultuszminiszter.
Június hetedikén az NSZK-ban végrehajtották a náci háborús bűnösök elleni utolsó halálos ítéleteket.
Június tizenhetedikén kitelepítettek a fővárosból 6 herceget, 52 grófot, 41 bárót, 10 egykori minisztert, 12 államtitkárt, 85 tábornokot, 324 törzstisztet, 67 csendőr és rendőr főtisztet, 30 gyártulajdonost, 46 bankárt, 53 gyárigazgatót, 93 nagykereskedőt, 105 nagybirtokost, valamint hozzátartozóikat.
Másnap meghalt Egry József festőművész.
Harmincadikán, június harmincadikán lezárult a Marshall-terv: minket nem nagyon érdekelt, mert amúgy is visszautasítottuk az imperialisták ilyetén föllazító tevékenységét és pénzét.
Július első napján hatályba lépett az élelmezésügyi miniszter rendelete, amely a földművesek fejadagját a beadás mennyiségétől tette függővé. Másnap, július másodikán, hajnali öt óra öt perckor, mikor a Nap a Rák jegyében állt, és a láthatáron is a Rák kelt fel éppen, és ott állt a Hold is, megszülettem.
Na, evvel a csillagállással kellett volna az elmúlt hatvanegy évben megbirkóznom, némi logikára, értelemre szert tennem, háttérbe szorítani kissé érzelmeimet: azt hiszem nem sikerült, és most már hagyom is az erőlködést.
Másnap, július harmadikán budapesti kérésre az Egyesült Államok Információs Irodája bezárta budapesti könyvtárát és színházát.
Kilencedikén a nyugati szövetséges hatalmak bejelentették, hogy Németországgal megszűntnek tekintik a hadiállapotot, tizedikén tárgyalások kezdődtek a koreai fegyverszünetről.
Július tizennyolcadikán befejeződtek a kitelepítések. A hivatalos jelentés szerint a májusban kezdődött akció során 5893 családnak kézbesítettek kitelepítési határozatot, végül 5182 családot telepítettek ki; összesen 12 704 „osztályidegent” kényszerítettek otthona elhagyására.
A hónap végén – harmincadikán - Bukarestben megkezdődött Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök és „társainak” pere.
Augusztus elsején a Dózsa György úti felvonulási tér kialakítása miatt megkezdték a Regnum Marianum plébániatemplom lebontását – robbbantásos lebontását -, és a bentlakó atyákat eltiltották a pasztorizációtól. Viszont megindult a légiközlekedés Budapest és Nagykanizsa között.
Másodikán Lengyelországban letartóztatták Władysław Gomułkát, a Lengyel Munkáspárt főtitkárát, továbbá tisztogatások kezdődtek a lengyel néphadseregben; következtében majd halálra ítélnek és kivégeznek 9 főtisztet, köztük 4 tábornokot.
Augusztus ötödikén Berlinben megnyílt a III. Világifjúsági Találkozó, két nap múlva Bukarestben Márton Áront tíz évi szigorított börtönre és életfogytiglani kényszermunkára ítélték.
Az augusztus huszonegyedikére virradó éjjelen karhatalmisták Máriaradnára hurcolták az összes erdélyi ferencest és a laikus testvéreket.
Augusztus huszonhatodik napjától fogva a fizikai dolgozók és a fiatalkorúak kenyérfejadagja látványosan megemelkedett: a bányászok napi 650, a nehéz testi munkát végzők 550, a fizikai dolgozók és a 12-18 év közötti ellátatlan fiatalok napi 400 gramm kenyérre jogosultak ettől kezdve.
Szeptember tizenharmadikán megnyílt a második világháború utáni első frankfurti könyvvásár; 598 kiadó több mint 30 ezer kötetet mutatott be.
Szeptember tizennyolcadikán súlyos vasúti szerencsétlenség történt a debreceni vasútállomáson; a tiszalöki személyvonat beleütközött egy motorkocsiba. 11 ember vesztette életét.
Október tizennyolcadikán a Szovjetunió felrobbantotta első urántöltetű kísérleti atombombáját, másnap idehaza bemutatták Kalmár László Déryné című filmjét.
November első napjától a néphadseregben a korábbi „bajtárs” szolgálati megszólítás helyett bevezették az „elvtárs” megszólítást; a haderő létszáma ekkor már meghaladta a 115 ezer főt. Ugyanezen a napon a konzervatívok által megnyert nagy-britanniai választások után a 77 éves Winston Churchill kap kormányalakítási megbízást.
November harmadikán a Műcsarnokban megnyílt a II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás: főbb, nagysikerű kiállított művek voltak: Mikus Sándor Sztálin, Olcsai Kiss Zoltán Rákosi és Pátzay Pál Lenin-fej című szobrai.
November tizedikén öngyilkos lett Somlay Artúr, tizenegyedikén egy törvényerejű rendelet a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról rendelkezett. A korhatár férfiaknál 60, nőknél 55 év lett, az alapnyugdíj a kereset 15%-a. Az öregségi nyugdíj összege 100 Ft-nál (mezőgazdasági dolgozók esetében 50 Ft-nál) kevesebb nem lehetett 1952. január elsejétől.
November tizenhetedikén Kodály Zoltán ünnepi beszédével megnyílt a Zeneművészetünkkel a békéért, a népért, a szocializmusért elnevezésű magyar zenei hét rendezvénysorozata.
Másnap egy C–47-es amerikai katonai repülőgép Gyula város közelében megsértette a magyar légteret; szovjet vadászgépek Pápán leszállásra kényszerítették. A négy amerikai pilótát őrizetbe vették.
November huszonegyedikén – mások szerint huszonhatodikán - a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon megállapodtak a demarkációs vonalról, amely máig a két Korea országhatára.
December elsejével az egy gyermekes családok családi pótléka havi 18 Ft-ról 30-ra, a kétgyermekeseké 40-ről 75-re, a háromgyermekeseké 66-ról 135-re, a négy gyermekeseké 96-ról 210-re, az ötgyermekeseké 130-ról 300-ra, a hatgyermekeseké 168-ról 405-re, a hétgyermekeseké 210-ről 525-re, a nyolcgyermekeseké 256-ról 660-ra, a kilencgyermekeseké 306-ról 810-re, a tízgyermekeseké 356-ról 975 Ft-ra emelkedett.
Mikuláskor – jaj! bocsánat: Télapó napján - bemutatták Máriássy Félix Teljes gőzzel című filmjét.
December tizenegyedikén felállt a Termelőszövetkezeti Tanács, melynek elnöke Dobi István lett, és megkezdte működését az inotai Erőmű.
Tizenhatodikán a lebontott (szétrobbantott) Regnum Marianum templom helyén kialakított Felvonulási téren 80 ezer budapesti dolgozó jelenlétében Révai József felavatta a Sztálin-szobrot, Mikus Sándor alkotását.
Két nap múlva budapesti Megyei Bíróság, első fokon, Haraszti Sándort halálra, Kádár Jánost életfogytiglani, Kállai Gyulát és Donáth Ferencet 15 évi fegyházra ítélte: Magyar Néphadsereg Színháza néven megnyílt az újjáépített Vígszínház.
Szenteste napján – mely persze NEM volt ünnep mifelénk – egykori olasz gyarmatokból megalakult Líbia, mint királyság.
A hónap végén a magyar kormány 120 ezer dollár váltságdíj fejében szabadon bocsátotta a magyar hatóságok által őrizetben tartott négy amerikai pilótát.
Szilveszter napján – így ért véget születésem éve - öngyilkosságot követett el Somogyi Ödön, a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke, e posztján a bíróság tényleges vezetője.
Ebben az évben január harmincadikán született Phil Collins, március másodikán Balázs Fecó, július elsején Gedővári Imre, másodikán Pataky Attila és Grandpierre Attila, október ötödikén Bob Geldof, november huszonhatodikán Cicciolina és december tizenkettedikén Müller Péter Sziámi.
