Tudod, én 1951-ben, Sarlós Boldogasszony napján születtem, vagyis július hónap másodikán. Bizony, sokan születtünk abban az évben (Radkó-kölkek), talán azon a napon se kevesen, azért mégis azt hiszem, hogy Te egy másik esztendőben és napon születtél: elmondom hát dióhéjban az év történéseit, ha nem bánod.
Csak hogy képben légy!
Ez az év a buddhista naptár szerinti 2495 – 96., a zsinagógai kalendárium szerint az 5711 – 12. és a muszlim időszámítás szerinti 1370 – 71. év volt.
Ebben az évben már januárban megkezdődött a termelőszövetkezet-szervezési kampány; az év tavaszáig 2185-ről 4046-ra nőtt a termelőszövetkezeti csoportok (téeszcsék) száma.
Ugyan csak január folyamán újabb 500 internáltat szállítottak a kistarcsai internálótáborból a recski kényszermunkatáborba. Csoda-e, ha január első napján, az ausztriai népszámláláson mindössze 11 ezren vallották magukat magyarnak? Ki akart volna magyar lenni akkoriban?
Ennek ellenére az európai szocialista országok vezetői értekezletet tartottak Moszkvában katonai kérdésekről. A tanácskozáson, a harmadik világháború elkerülhetetlenségére hivatkozva, elfogadták a nagyarányú hadseregfejlesztésre vonatkozó sztálini javaslatot. Magyarországot Rákosi Mátyás és Farkas Mihály elvtik képviselték.
Február elsejétől a Budapest I. adó Kossuth Rádió, a Budapest II. pedig Petőfi Rádió néven kezdte műsorát sugározni.
Február hetedikén a Magyar Színház bemutatta Gyárfás Miklós Hatszáz új lakás című remekművét, öt nappal ezután más színházi történések voltak: tizenkettedikén meghalt Bajor Gizi, tizenkilencedikén elhagyta az országot Karády Katalin (disszidált a nyomorult!), és meghalt André Gide francia író.
Március másodikán befejeződött a Magyar Dolgozók Pártjának második kongresszusa. A határozat az „osztályharc éleződését” hangsúlyozta, szorgalmazta a „kommunista vasfegyelem” erősítését, és jelentősen megemelte az ötéves terv legfontosabb mutatóit, elsősorban a nehéziparban. A párt főtitkárává Rákosi Mátyást választották, és a Politikai Bizottság tagja lett Nagy Imre.
Március hatodikán az Egyesült Államokban megkezdődött a Rosenberg házaspár pere.
Április hatodikán Romániában megjelent az Előre első száma.
Nálunk április tizenötödikén megjelent a Minisztertanács rendelete a kenyér- és húsjegy másnapi bevezetéséről. A zsíroskenyér három alkatóeleme közül – kenyér, zsír, pirospaprika – többnyire egy vagy kettő hiánycikknek bizonyult.
Április tizennyolcadikán Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői elfogadták a Schuman-tervet, aláírták az EGK előintézményének tekinthető Európai Szén- és Acélközösség alapító szerződését.
Idehaza aznap letartóztatták Kádár Jánost.
A hónap végén megindult a csepeli gyorsvasút, avagy HÉV, és meghalt Ludwig Wittgenstein.
Május elsején megkezdte adását Münchenből a SZER. Csak azt ne higgyétek, hogy lehetett hallani azokat az adásokat Budapesten. Sopronban, Kőszegen még csak-csak, de Pesten? Mire való lett volna a csepel-lakihegyi torony, ha nem a zavarásra?
Május tizenkettedikén felmentették külügyminiszteri tisztségéből Kállai Gyulát: érthető döntés volt, börtönből nem könnyű a külügyeket igazgatni. Ugyanis Kállai akkor már öt napja sitten volt. Utódja Kiss Károly lett.
Május tizenkilencedikén a budapesti Katonai Bíróság „fegyveres külföldre szökés” vádjával halálra ítélte Szűcs Sándor rendőrfőhadnagyot, az Újpesti Dózsa válogatott labdarúgóját, továbbá négyévi börtönbüntetésre ítélték társát, Kovács Erzsi énekesnőt.
Május huszonharmadikán a Pekingben tárgyaló tibeti küldöttség aláírt egy tizenhét pontos egyezményt Tibet Kínához való „csatlakozásáról”. Peking majdnem halálos ölelésbe vonta Lhászát.
Június elején bővült a rádiókészülékek választéka; az 1200 forintért kapható Európa-vevő rádió mellett megjelent a boltokban az 1270 forintba kerülő Orion világvevő rádió is.
Június második napján a váci fegyházban meghalt Hóman Bálint történész, egykori kultuszminiszter.
Június hetedikén az NSZK-ban végrehajtották a náci háborús bűnösök elleni utolsó halálos ítéleteket.
Június tizenhetedikén kitelepítettek a fővárosból 6 herceget, 52 grófot, 41 bárót, 10 egykori minisztert, 12 államtitkárt, 85 tábornokot, 324 törzstisztet, 67 csendőr és rendőr főtisztet, 30 gyártulajdonost, 46 bankárt, 53 gyárigazgatót, 93 nagykereskedőt, 105 nagybirtokost, valamint hozzátartozóikat.
Másnap meghalt Egry József festőművész.
Harmincadikán, június harmincadikán lezárult a Marshall-terv: minket nem nagyon érdekelt, mert amúgy is visszautasítottuk az imperialisták ilyetén föllazító tevékenységét és pénzét.
Július első napján hatályba lépett az élelmezésügyi miniszter rendelete, amely a földművesek fejadagját a beadás mennyiségétől tette függővé. Másnap, július másodikán, hajnali öt óra öt perckor, mikor a Nap a Rák jegyében állt, és a láthatáron is a Rák kelt fel éppen, és ott állt a Hold is, megszülettem.
Na, evvel a csillagállással kellett volna az elmúlt hatvanegy évben megbirkóznom, némi logikára, értelemre szert tennem, háttérbe szorítani kissé érzelmeimet: azt hiszem nem sikerült, és most már hagyom is az erőlködést.
Másnap, július harmadikán budapesti kérésre az Egyesült Államok Információs Irodája bezárta budapesti könyvtárát és színházát.
Kilencedikén a nyugati szövetséges hatalmak bejelentették, hogy Németországgal megszűntnek tekintik a hadiállapotot, tizedikén tárgyalások kezdődtek a koreai fegyverszünetről.
Július tizennyolcadikán befejeződtek a kitelepítések. A hivatalos jelentés szerint a májusban kezdődött akció során 5893 családnak kézbesítettek kitelepítési határozatot, végül 5182 családot telepítettek ki; összesen 12 704 „osztályidegent” kényszerítettek otthona elhagyására.
A hónap végén – harmincadikán - Bukarestben megkezdődött Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök és „társainak” pere.
Augusztus elsején a Dózsa György úti felvonulási tér kialakítása miatt megkezdték a Regnum Marianum plébániatemplom lebontását – robbbantásos lebontását -, és a bentlakó atyákat eltiltották a pasztorizációtól. Viszont megindult a légiközlekedés Budapest és Nagykanizsa között.
Másodikán Lengyelországban letartóztatták Władysław Gomułkát, a Lengyel Munkáspárt főtitkárát, továbbá tisztogatások kezdődtek a lengyel néphadseregben; következtében majd halálra ítélnek és kivégeznek 9 főtisztet, köztük 4 tábornokot.
Augusztus ötödikén Berlinben megnyílt a III. Világifjúsági Találkozó, két nap múlva Bukarestben Márton Áront tíz évi szigorított börtönre és életfogytiglani kényszermunkára ítélték.
Az augusztus huszonegyedikére virradó éjjelen karhatalmisták Máriaradnára hurcolták az összes erdélyi ferencest és a laikus testvéreket.
Augusztus huszonhatodik napjától fogva a fizikai dolgozók és a fiatalkorúak kenyérfejadagja látványosan megemelkedett: a bányászok napi 650, a nehéz testi munkát végzők 550, a fizikai dolgozók és a 12-18 év közötti ellátatlan fiatalok napi 400 gramm kenyérre jogosultak ettől kezdve.
Szeptember tizenharmadikán megnyílt a második világháború utáni első frankfurti könyvvásár; 598 kiadó több mint 30 ezer kötetet mutatott be.
Szeptember tizennyolcadikán súlyos vasúti szerencsétlenség történt a debreceni vasútállomáson; a tiszalöki személyvonat beleütközött egy motorkocsiba. 11 ember vesztette életét.
Október tizennyolcadikán a Szovjetunió felrobbantotta első urántöltetű kísérleti atombombáját, másnap idehaza bemutatták Kalmár László Déryné című filmjét.
November első napjától a néphadseregben a korábbi „bajtárs” szolgálati megszólítás helyett bevezették az „elvtárs” megszólítást; a haderő létszáma ekkor már meghaladta a 115 ezer főt. Ugyanezen a napon a konzervatívok által megnyert nagy-britanniai választások után a 77 éves Winston Churchill kap kormányalakítási megbízást.
November harmadikán a Műcsarnokban megnyílt a II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás: főbb, nagysikerű kiállított művek voltak: Mikus Sándor Sztálin, Olcsai Kiss Zoltán Rákosi és Pátzay Pál Lenin-fej című szobrai.
November tizedikén öngyilkos lett Somlay Artúr, tizenegyedikén egy törvényerejű rendelet a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról rendelkezett. A korhatár férfiaknál 60, nőknél 55 év lett, az alapnyugdíj a kereset 15%-a. Az öregségi nyugdíj összege 100 Ft-nál (mezőgazdasági dolgozók esetében 50 Ft-nál) kevesebb nem lehetett 1952. január elsejétől.
November tizenhetedikén Kodály Zoltán ünnepi beszédével megnyílt a Zeneművészetünkkel a békéért, a népért, a szocializmusért elnevezésű magyar zenei hét rendezvénysorozata.
Másnap egy C–47-es amerikai katonai repülőgép Gyula város közelében megsértette a magyar légteret; szovjet vadászgépek Pápán leszállásra kényszerítették. A négy amerikai pilótát őrizetbe vették.
November huszonegyedikén – mások szerint huszonhatodikán - a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon megállapodtak a demarkációs vonalról, amely máig a két Korea országhatára.
December elsejével az egy gyermekes családok családi pótléka havi 18 Ft-ról 30-ra, a kétgyermekeseké 40-ről 75-re, a háromgyermekeseké 66-ról 135-re, a négy gyermekeseké 96-ról 210-re, az ötgyermekeseké 130-ról 300-ra, a hatgyermekeseké 168-ról 405-re, a hétgyermekeseké 210-ről 525-re, a nyolcgyermekeseké 256-ról 660-ra, a kilencgyermekeseké 306-ról 810-re, a tízgyermekeseké 356-ról 975 Ft-ra emelkedett.
Mikuláskor – jaj! bocsánat: Télapó napján - bemutatták Máriássy Félix Teljes gőzzel című filmjét.
December tizenegyedikén felállt a Termelőszövetkezeti Tanács, melynek elnöke Dobi István lett, és megkezdte működését az inotai Erőmű.
Tizenhatodikán a lebontott (szétrobbantott) Regnum Marianum templom helyén kialakított Felvonulási téren 80 ezer budapesti dolgozó jelenlétében Révai József felavatta a Sztálin-szobrot, Mikus Sándor alkotását.
Két nap múlva budapesti Megyei Bíróság, első fokon, Haraszti Sándort halálra, Kádár Jánost életfogytiglani, Kállai Gyulát és Donáth Ferencet 15 évi fegyházra ítélte: Magyar Néphadsereg Színháza néven megnyílt az újjáépített Vígszínház.
Szenteste napján – mely persze NEM volt ünnep mifelénk – egykori olasz gyarmatokból megalakult Líbia, mint királyság.
A hónap végén a magyar kormány 120 ezer dollár váltságdíj fejében szabadon bocsátotta a magyar hatóságok által őrizetben tartott négy amerikai pilótát.
Szilveszter napján – így ért véget születésem éve - öngyilkosságot követett el Somogyi Ödön, a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke, e posztján a bíróság tényleges vezetője.
Ebben az évben január harmincadikán született Phil Collins, március másodikán Balázs Fecó, július elsején Gedővári Imre, másodikán Pataky Attila és Grandpierre Attila, október ötödikén Bob Geldof, november huszonhatodikán Cicciolina és december tizenkettedikén Müller Péter Sziámi.
Tessék, tessék! Csak bátran, csak katonásan beszállni!
Indul az Időgép.
Az a helyzet, hogy kamaszkorom óta igazából a história tudományához mindig a rejtett, a nem fősodorban lévő vonzott igazán, és – remélem – mások is vannak így kívülem.
Értsétek ezt úgy, hogy a körbenézés, kitekintés mindig fontosabb volt számomra, mint a lineáris, szemellenzős előrecsörtetés.
Jobban érdekelt példának okáért, hogy mi volt a helyzet Frankföldön mikor az ősi magyarok etilküzüben lófráltak, de mindjárt látni fogjátok, hogy még ennél is „alacsonyabbrendű” problémák termékenyítették fura fantáziámat.
Kezdetnek rögvest idetennék néhány tételmondatot próbaképpen, aztán majd meglátjuk.
Ady Endre egy-egy nagy, átmulatott éjszaka után másnapi heves fejfájását és gyomrának ideges remegését legszívesebben coca-colával gyógykezelte.
Napóleon a waterlooi csata előtti napon hőlégballonról – mondhatni madártávlatból – megszemlélte az angolok harci állásait: mégis vesztesen távozott másnap.
Kung-fu Ce (Konfuciusz) és Sziddhártha Gautama Shákyamuni, a Buddha, Pátaliputrában találkoztak, és alaposan meghánytak-vetettek néhány alapvető kérdést.
Gustave Flaubert kivette az írógépből a Bovaryné imént elkészült oldalát, és új, tiszta lapot fűzött a gépbe.
Vajda János, magyar költő, egyszerű levi’s farmerjében kilépett a nyugati indóházból, ott villamosra szállt, hogy a Király utcában lévő szerkesztőségbe utazzon.
Hunyadi Mátyás barátjának, Lorenzo Medicinek tanácsára a visegrádi palota bővítése során meghívta Leonardo da Vincit, hogy készítsen a palota termeiben néhány freskót vagy szekkót.
Ne!
Teljesen fölösleges T. Olvasó a telefonhoz kapkodni; nincs szükségem megbízható ápolóra, nem őrültem meg, agyam nem meszesedik. (A legutóbbi uh- és ct-vizsgálatok szerint legalább is: nem.)
Kerüljünk csak beljebb!
John Smith Pemberton – aki mellesleg gyógyszerész, patikárius volt - 1884-ben kikutyult egy borból és coca-cserje főzetéből készült italt, majd a sikeren fölbuzdulva hamarosan nekiállt, hogy az alkoholmentes változatot is elkészítse.
Az első palack coca-colát 1886. május nyolcadikán adták el az atlantai Jacob's Pharmacy gyógyszertárban.
Ettől tehát Ady bátran ihatott volna, hisz 1877 – 1919. között élt. (Persze nem ivott, de tény: létezett a coca-cola nagy költőnk életében. Furi, nem?)
Napóleon persze sosem ült hőlégballonon, ámde ülhetett volna, de még mennyire! Ugyanis 1783. szeptember kilencedikén XVI. Lajos francia király és felesége, Marie Antoinette jelenlétében egy tyúkkal, egy kacsával meg egy birkával a kosarában startolt a Montgolfier testvérek léggömbje; nyolc percet töltött a levegőben, és a felszállóhelytől két kilométerre ért földet.
A waterlooi nagy ruhát pedig 1815-ben kapta Napóleon.
A két nagy bölcs, a Buddha és Kung-fu Ce természetesen nem találkoztak, pláne nem Indiában: a kínai Mester igen nehezen volt kedvenc patakpartja mellől elmozdítható; ámde lazán létrejöhetett volna ez a fantasztikus szümpozión, lévén, hogy a Buddha a mi időszámításunk előtti 553. éveben született és 483-ban tért a parinirvánába, Kun-fu pedig 551-ben született és 479-ben halt meg.
1866. december 18-án Peter Mitterhoffer svájci föltaláló jóvoltából megszületett a „merániai modell” névre keresztelt első írógép. Gustave Flaubert 1827 és 1880 között élt, vagyis akár használhatta volna az írógépet. Nem használta persze, dehogy használta!
A drága Vajda Jánossal sem voltam tiszteletlen, hogy is lettem volna, mikor egyike a nagy kedveltjeimnek. Ám a tény az tény: Vajda János 1897-ben halt meg, a levi’s-szel meg a következő a helyzet: 1847-ben egy bajorországi zsidó család 18 éves sarja, Levi, apja halála után úgy döntött, Amerikában próbál szerencsét. Ott aztán rendkívül erős szöveteket gyártó műhelyt alapított, és a továbbiakban e szövettel kereskedett.
Az általunk farmernek nevezett első nadrágot egy favágó megrendelésére Jacob Davis mester készítette 1870-ben, és az ehhez szükséges szövetet Levi Strausstól rendelte meg San Franciscóból.
Ami pedig az első villamosjáratot illeti: a Nyugati Indóház és a Király utca között 1887-ben indult meg.
Mármost: vagy sosem történt ez a meghívás vagy a vincibéli Mester nem vett róla tudomást, ami tény: Leonardo nem dolgozott Visegrádon Mátyás alatt. (Vagy dolgozott, de Ismeretlen Mesterként. Hisz nem is rég tudtuk csak meg, hogy imádott Botticellim viszont talán tényleg festett Esztergomban. Talán.)
Mindenesetre Lorenzo de’ Medici – a Magnifico -, Hunyadi Mátyás és Leonardo da Vinci tényleg egy korban éltek.
Azon töprengek, mit szólnál hozzá Mélyen Tisztelt Olvasó, ha lehülyéznélek, vagy netán - még ennél is egyszerűbben - azt vágnám a fejedhez: idióta!
Aztán azon is töprengek, mit érzett vajon Püthagorasz - a vitán fölüli Bölcs -, mikor idiótának nevezték, amiként nyilvánvaló, hogy annak nevezték olykor?
Nos, egyszerűen ténymegállapításnak gondolta volna, minden sértődöttség nélkül vette volna tudomásul.
Ugyanis az idióta eredetileg a szép ógörög-aiol nyelven pusztán annyit tett: nem párban, hanem egyedül élő férfi.
Így a nagy Bölcs kicsit sem sértődött volna meg, ahogy meg kell vallanom Benevolis, hogy e sorok szerzője sem sértődhet meg, hisz szintúgy idióta, és nem is sértődős.
Legalább is nem ettől: ettől nem.
Ugyanis egyedül élek, nem párban: = idióté vagyok.
Továbbá: a XVIII. század vége felé sem vette volna senki sem sértésnek, ha „hüle” embernek nevezik, ha „lehülézik”.
Ez a szavunk ugyanis a „hűl”, hüled(ez)”,”elhűl” szavunkra megy vissza, és csupán arról volt szó benne, hogy valaki, valamin elbambul, „elhüledez”.
Mármost ez leginkább nagy költőkkel, nagy gondolkodókkal esik meg, amiként számtalan anekdota igazolja, és sértőnek nem gondolta volna sem Berzsenyi, sem Batsányi, sem Kazinczy.
Így van ez, hüledező Olvasóm.
II. Ramszesz fáraónak jelentették, hogy messze földről érkezett hajóst csíptek el a Nílus deltájában, akit aztán el is vezettek az uralkodóhoz: Odüsszeusz pedig – mert ő volt a hajós - mesélt a Fáraónak a trójai háborúról. A hallgatóság soraiban ott ült Mózes.
Ha elfogadjuk a régészet tanúságtételét, akkor a trójai háború Kr. e. 1260 – 1250 között zajlott le, Odüsszeusz pedig – ha élt egyáltalában – Kr.e. 1250 – 40. között bolyongott. Ramszesz Kr. e. 1279-ben lépett trónra, Mózes életét pedig manapság Kr.e. 1280 – 1160 közé teszik, már ha élt. Állításom korántsem képtelenség, legalább is kronológiailag nem.
1635. Isztambul. Most vezetik a vérpadra Ali Tepelenti agát, és egy fél óra múlva nevét múlt időben kell mondanunk. Bűne: dohányzás.
Így van ez: 1633-ban a török szultán Konstantinápolyban halálbüntetés terhe mellett tiltotta be a dohányzást, de még ez is kevés volt a szenvedély visszaszorításához.
Évekkel ezelőtt írtam egy elbeszélést az avoni hattyú utolsó napjáról; egészen természetesnek véltem, hogy reggel, mikor Shakespeare fölébred, az inasa egy csésze gőzölgő teát hoz be neki kekszekkel. Hát mi mást ihatna egy angol, nem?
Az elbeszélés meglehetős sikert aratott, én azonban kicsit bizonytalankodtam, aztán utánanéztem, és hamar javítottam.
Tény, hogy a Kelet-indiai Társaság 1660 körül már megkezdte a teabehozatalt Hollandiába és Angliába, ám még 1664-ben is a tea ritka és drága áru volt. Ekkortájt történt, hogy Anglia királynője az angol Kelet-indiai Társaságtól évi 2 font vagyis 90 dkg teát kapott ajándékba.
Márpedig Shakespeare 1616-ban meghalt, semmiképp sem ihatott teát halála napjának – egyben 52. születésnapjának – reggelén.
Ehnaton fáraó – avagy IV. Amenhotep – kizárólag minőségbiztosított sört fogyasztott Nofertitivel, a feleségével esti vacsorájuk és áldozásuk során.
Ki tudja?
Mindenesetre Kr.e. 1764-ben Hammurapi törvénykönyve ércbe véste a sör készítésének „minőségi” szabályait, márpedig Ehnaton Kr.e. 1355-ben lépett trónra.
Francois Villon minden uralkodók legnagyobbikának nevezte Hunyadi Mátyást, és tervezte, hogy hosszabb poémát ír királyunkról. Alaposan kifaggatta hát Csezmicei Ianust az uralkodó szokásairól.
Nem, persze, hogy nem! Egyrészt Villont nem nagyon érdekelték az uralkodók, másrészt nem igazán hallhatott az anarchiába süllyedt frankföldön Mátyásról. Viszont Janus Pannoniusszal simán beszélhetett volna, minthogy a francia Költő 1463 telén tűnik el szemünk elől (föltehetően meg is halt akkor), Pannonius meg kilenc évvel utána, 1472-ben halt meg. Erősen kortársak voltak: Janus három évvel volt fiatalabb Villonnál.
Sztálin karórájára nézett, aztán bekapcsolta a tévét, hogy megtekintse VI. György brit király koronázási szertartását.
Egyáltalán nem kizárt, bár – figyelembe véve, hogy Moszkvában és nem Londonban vagyunk – lehetetlen. Az azonban tény, hogy az első tévés közvetítésre valóban 1937-ben került sor, és tényleg a király koronázási szertartását közvetítették először.
Ja, igen: karóra pedig 1917 óta létezett.
Szulejmán csepel-szigeti táborából távcsövön szemlélte meg Buda várát. Úgy tapasztalta, csekély védelemmel kell számolni másnap, 1541. augusztus huszonkilencedikén.
Épp nem lenne lehetetlen: Leonardo da Vinci jegyzetei között is szerepel egy nagyon pontosan leírt távcső, talán ennek alapján készített Leonard Digges angol földmérő 1540 körül egy használható két- háromszoros nagyítású távcsövet.
Aurelius Augustinus – Szent Ágoston – kizárólag azért ment Hellaszba, hogy megnézze az olimpiai játékokat.
Sosem járt Hellasz földjén Aurelius, ellenben a 389-ben lezajlott utolsó ókori olimpiát éppen megnézhette volna, mert 430-ban halt meg és 354-ben született.
II. József császár, ki nagy filozófus, gondolkodó, érdeklődő ember hírében is állt, és minden újdonság érdekelte, a zártkörű ebéden alaposan kifaggatta Goethét színelméletéről, megkérdezte Mozartot, min dolgozik, aztán Csokonaitól a magyar ügyek iránt érdeklődött.
Nem igaz, de: II. József 1780 – 90. közt uralkodott; Goethe 1832-ben, Mozart 1791-ben, Csokonai 1805-ben halt meg.
És például Mozarttal igenis találkozott a császár.
A régi római naptárban ez még az ötödik hónap volt, és a „quintilis" nevet viselte: ám a Julius Caesar által kért naptárreform kapcsán két hónappal eltolódott minden, és a hetedik hónap lett, mígnem Marcus Antonius javaslatára Kr. e. 44-ben az e hónap 12. napján született Julius Caesarról nevezték el júliusnak.
A keresztény hagyományban pedig a huszonötödikén született szent után nevezik Szent Jakab havának is.
Kicsit fogy már a Fény, amúgy június huszonegyedike óta: a hó elején tizenöt óra ötvennégy, közepén tizenöt óra harmincöt, a hónap végén már „csak” tizennégy óra ötvennyolc perc lesz a nappal időtartama.
Harmadikán 21:00 órakor lesz holdtölte a Nyilas csillagképben, holdújulás pedig tizenkilencedikén 6:00-kor az Ikrekben.
Tizenötödikén két szépséges égi jelenségben gyönyörködhetünk: hajnali négykor a Hold eltakarja majd a Jupitert és négy nagy holdját sőt, nem csak a Jupiterrel, hanem a Vénusszal, a Fiastyúkkal (Pleiádok) és az Aldebarannal is együttállásba kerül. Ötös együttállás lesz hát ezen az éjszakán.
Huszonnegyedikén is szép együttállás lesz, ha nem is ötös: 22:00 órakor együttállásba kerül a Hold, a Mars, a Szaturnusz és a Spica.
Elsején eldől, hogy melyik ország nyeri a foci EB-t. (Forza azzurri!)
Másodikán elérkezik életem 22 281. napja.
Franz Kafka születésnapjára emlékezhetünk harmadikán, Szinyei Merse Pál ünnepe lesz negyedikén. Ötödike pedig Csontváry Kosztka Tivadar, hetedike Marc Chagall napja lesz.
Hatodikán lesz 77 éves Tenzin Gyaco, Gyalva Rinpocse, Őszentsége, a 14. Dalai Láma.
Tizenhetedikén Nagy Lászlót, huszadikán Francesco Petrarcát ünnepeljük majd.
Huszonkettedike annak emléknapja, hogy 1456-ban elvonult a török Nándorfehérvár alól: Hunyadi János világraszóló győzelmére emlékezem e napon.
Szomorú emlékezetű nap lesz harmincegyedike. A segesvári csatavesztés és Petőfi Sándor eltűnésének napja.
Ami más naptárakat illet.
Holdújulást követően – huszadikán – kezdődik az 5772. zsinagógai év áv hava. Ennek kilencedik napja – július 28. – gyásznap: két alkalommal is ezen a napon pusztult el a jeruzsálemi nagytemplom a történelem viharaiban. Tisa b’áv e gyásznap neve.
Tudott dolog tán: a muszlim időszámítás a hidzsrával kezdődött, 622-ben. Ennek emléknapja idén tizenhatodikára esik.
A 2556. buddhista esztendő ashadhah hónapja július negyedikén kezdődik.
Amint az már megszokott, minden egyéb fontos évfordulóról a napi krónikában beszámolok majd ebben a hónapban is.
Szép nyári hónapot kívánok!
*** **** *****
Fentiekből következik, hogy elbúcsúzom legkedvesebb hónapomtól, júniustól.
Búcsúzás gyanánt álljon itt egy vers a Fehér babák ébresztője című ciklusból!
Szerelmem, június
Június! Június!
Be gyönyörű szép vagy!
Istenek királynőjének hava.
Fáid törzsének árnyalata,
akár a Kedvesnek haja,
lombjaid zöldje
szép szemeinek színe,
sárga, narancs,
kék virágokkal fonva.
Szeretlek június, halálig szeretlek!
Ládd, mióta eljöttél, nem félek,
nem rémisztget kotyogó, buta szívem:
halált elodázó, életről ódázó szerelmem,
június! Mint istennői pávádnak
farktollán ragyog szín valahány,
káprázik egeden álom-szivárvány.
Finom párába burkolt hajnalok,
széplépésű, karmazsin alkonyok,
délidő hévsége aranyló mezőn,
mind te vagy júniusom, szeretőm,
kedvesem! El ne menj, ne szaladj!
Világ-öröklétig énvelem maradj!
(És Téged is szeretlek Uram,
és köszönöm Teneked,
hogy ezt az új júniust
még látnom engedted.)
1914. június 28-án gyilkolta meg Szarajevóban Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét Gavrilo Princip szerb diák, a Fekete Kéz nevű nacionalista szervezet tagja. A főhercegi pár halálát követő diplomáciai bonyodalmak aztán a szemben álló európai katonai szövetségek konfliktusához, és az első világháború kirobbanásához vezettek.
Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia a Monarchia hadseregének gyakorlatára érkezett Szarajevó városába, illetve abból a célból, hogy jelenlétükkel helyreállítsák a Habsburg-dinasztia megtépázott tekintélyét. Az utazás veszélyei mindenki előtt ismeretesek voltak, hiszen a balkáni tartomány 1908-as annexiója óta az valóságos melegágya lett a szerb terrorista szervezeteknek, melyek rendszeresen terveztek merényletet az uralkodócsalád tagjai és a Monarchia tisztviselői ellen.
Velem legalább is mindig nehéz volt elhitetni, hogy nem tudatos provokáció történt, hogy világosabb legyek: nem hiszem, hogy a német-osztrák hadvezetés – mely már 1871. óta gyakorlatilag háborúra készült – nem tudatosan, szánt-szándékkal dobta oda a trónörökös párt a szerb nacionalistáknak, hogy legyen ürügy a háborúra.
A június 28-i halálos merénylet pontosan egy hónappal később (hadüzenet) az első nagy világégés kiindulópontja lett, ugyanis az Osztrák–Magyar Monarchia vezetése, és Ferenc József azt a szerb nacionalizmus, közvetetten pedig a szerb állam számlájára írta.
Továbbá
1389-ben ezen a napon zajlott le a rigómezei (koszovói) csata, melyben a szerb parancsnokság alatt harcoló keresztény-lovagi hadsereg súlyos vereséget szenvedett a töröktől. Következménye is súlyos volt: egészen Nándorfehérvárig nem sikerült újra keresztény lovagokat a török elleni védelemre rávenni.
1577-ben zseniális festő született e napon Németalföldön: Peter Paul Rubens. Őt az olasz művészettől áthatott németalföldi manierizmus szelleme indította útjára. Festészetét duzzadó életöröm, könnyed előadásmód, káprázatos festői technika jellemzi. 1610 körül alakult ki stílusa, a fény-árnyék ellentétének festői kiaknázása és a világos, tiszta színek alkalmazása, mely pályájának későbbi szakaszán egyre inkább elmélyült. Az emberi test érzékletes ábrázolása volt művészetének központi problémája, témája, akár vallásos témához, akár mitológiai jelenetek felé fordult. Legnevezetesebb művei: Vénusz a tükör előtt; Amazonok harca; A három grácia; Ganümédesz elrablása; Parisz ítélete; Európa elrablása.
1712. június 28-án született Jean-Jacques Rousseau, a francia felvilágosodás Voltaire mellett legjelentősebb filozófusa, írója. (Nem mellesleg: zeneszerzője.)
1763-ban e napon földrengés rázkódtatta meg Komárom városát. Ez volt följegyzett történelmünknek a legnagyobb földrengése, melynek során a város harmada elpusztult, hatvanhárman meghaltak, száznál több volt a sebesült.
1811. június 28-án született Kriza János néprajzkutató, költő, műfordító, az Akadémia tagja.
1867-ben újfent zsenit szült e nap: Luigi Pirandellót. Sokan mondták, mondják ma is - igazi szakértők is -, hogy ő volt a XX. század legnagyobb és legnagyobb hatású drámaírója, mégis csak 31 éves korában jutott eszébe drámát is írni, és 49 éves volt már, amikor első színpadi sikerét aratta. Életéről nemcsak lélektani regényt, de még inkább lélektani tanulmányt lehetne írni. Filozófiai elmélete, amely megkülönbözteti az ösztönökből kialakult egyéniséget a társadalmi befolyások alakította személyiségtől, új útra indította a társadalomlélektani kutatásokat. Esztétikai hitvallása, amely a humort az egyszerre komikusnak és tragikusnak látott tapasztalatból vezette le, lelkes hívőket és indulatos ellenfeleket állított szembe egymással. Mindez olyan irodalomtörténeti újdonságot jelentett, amely nemcsak a drámairodalomban, hanem a szépprózában is nem egy modern törekvés szellemi ösztönzője volt. A szimbolisták, az expresszionisták, a pszichoanalitikus írók ugyanúgy a magukénak képzelték vagy vallották, mint a szórakoztató vígjátékok szerzői.
Fő és nekem nagyon kedves művei: Az ember, az állat és az erény; Hat szerep keres egy szerzőt; IV. Henrik; Akit megkívánsz; Mattia Pascal két élete; Kísértetek.
1929. június 28-án született a kedves, bájos, zseniális Eötvös Gábor zenész, zenebohóc.
1941. június 28 – 29. a román hatóságok véres pogromot hajtottak végre Jászvásárban: e két nap alatt mintegy 13 000 zsidót gyilkoltak meg.
Az Ezeregy éjszaka 1002. meséje
Mesélik – csakhogy Alláh jobban tudja -, hogy elmúlt esztendőkben, letűnt korokban élt a szép Bászra városában egy ember, Juszuf fia Ali. Nem volt ő sem gazdag, sem szegény, csak afféle mindennapi ember.
Bászra külvárosában volt kicsi háza, a ház körül kicsiny gazdasága: néhány juhocskája, egy kecskéje.
Egy nap álmában megjelent a Nagy Szellem, s dörgő hangon szólította: „Ali ben Juszuf!”
”Ímhol vagyok!” – felelte álmában Ali, s mélyen meghajolt.
”Tedd pénzzé minden vagyonkádat” – folytatta a Nagy Szellem -, „vásárolj néhány tevét, állíts föl egy kis karavánt, annak élén menj délkeletre Bászrától, még odébb Zubayr városától a hegyek közé, itt és itt találsz egy barlangot, melynek bejáratát szikla zárja el. De te ne ijedj meg, csak mondd: ’Szezám, nyílj ki!’, s midőn a barlang szája megnyílik, menj bé abba! Ott találod majd a rablóvezér kincseit, jáspist, gyémántot, achátot, ezüstöt, aranyat. Azt tedd föl a tevékre, hozzad el, és meglásd, gazdag ember leszel!”
Úgy tett Ali már másnap, miként a Nagy Szellem mondotta: elhozta a kincseket, és igen gazdag ember lett belőle.
Így volt ez jó két éven át, akkor egy éjjel ismét megjelent álmában a Nagy Szellem, és szólt: „Juszuffy Ali! Add el mindenedet, a pénzen állíts föl olajkutató expedíciót, menj avval a Sivatagba! Lelsz ott hatalmas olajmezőt, állíttass oda fúrótornyokat, aknázd ki, s a világ egyik leggazdagabb embere leszel!”
Megfogadta Ali a tanácsot, és lőn, hogy a világ egyik leggazdagabb emberévé vált.
Így volt ez vagy két évig, akkor harmadszor is megjelent álmában a Nagy Szellem, és mondta Alinak: „Ali! Tedd pénzzé minden ingó s ingatlan vagyonodat, utazz el Monte Carlóba! Ott menj bé az első kaszinóba, az első rulettasztalnál tedd fel minden pénzedet a piros tizennyolcasra, s te léssz a világ leggazdagabb embere!”
Hallgatott a tanácsra Juszuf fia Ali: minden vagyonát föltette az első kaszinó első rulettasztalánál a piros tizennyolcasra.
Kijött a fekete tizenhetes.
És akkor dörgő hangon megszólalt a Nagy Szellem:
”Na, Ali! Ezt jól elcsesztük!”
Mese (a)
Egyszer volt, hol nem volt…
Itt a vége, fuss el véle!
Veronai történet
Langymeleg júniusi délelőtt Veronában.
Egy köztéren két hét – nyolcéves forma kisfiú játszik.
Egyikük lágy, kedves arcocskáját szőke, a másikét igazi olasz, fekete haj keretezi. Elmélyülten építik homokvárukat, olykor a szőke meg a fekete buksik összeérnek.
Hat év körüli kislány viharzik át a téren, hosszú, fekete haja lobog utána, és gondolkodás nélkül átgázol a fiúk homokvárán, és már ott sincs.
A fiúk egy darabig levegőtlen-szótlan bámulnak a hebrencs lányka után, rakosagtják föl homokváruk maradványait.
Kisvártatva a fekete hajú megszólal: „Te Benvolio! Ez ki volt?”
„Nem ismered, Romeo? Júlia, a Capuleték Júliája.”
A kis Romeo elmélyülten néz az elporzott kislány nyomában, aztán fölsóhajt, és azt mondja: „Hogy én mennyire utálom ezt a lányt….”
Mese (b)
Egyszer volt, hol nem volt egy szegény özvegyasszony, volt annak egy kis kakaskája.
Egy nap a kis kakas, ott kapirgált a szemétdombon, és egyszerre kikapart egy ragyogó gyémánt féltallért.
Örült ám a kiskakas, de nem sokáig, mert épp akkor járt arra hintaján a török császár, és utasította poroszlóit, vegyék el a kakastól a ragyogó féltallért.
Úgy is történt.
Hazavitte a török császár, és betétette a kincstárába a gyémánt félkrajcárt.
Ejh, megmérgesedett a kiskakas, fogta magát, fölszállt a török császár palotájának ablakába, és elrikkantotta magát: „Kukurikúúúú török császár! Add vissza a gyémánt félkrajcáromat!”
A török császár rögvest utasította poroszlóit, hozzák elő a gyémánt félkrajcárt, vette kezébe, és átnyújtotta a kis kakasnak, mondván:
„Tessék, parancsolj!”
1. Nagyvárosi Rómeó és Júlia
E történet hitelességéért nem kezeskedem, nem kezeskedhetem, hallomásból ismerem csupán, tanúja nem voltam.
Mindenesetre az akkor még szép Budapesten, a szép hatvanas évek végén, és a még tán szebb hetvenes évek elején mesélgették egymásnak, főként egyetemisták, gimnazisták. Miért ők? Mert a történet az orvosi egyetem két hallgatójával esett meg.
Már ha megesett, s nem budapesti legenda. Mondom: a történet hitelességéért nem kezeskedem.
R. és J. a szép Budapest két ifjú lakója egy gimnáziumban kezdett tanulni valamikor a hatvanas évek derekán, és mindketten, már első osztálytól kezdve orvosi pályára készültek, nagy tudatossággal, elszántsággal. Tán ez a közös törekvés, közös vágy, talán más is – ki, ugyan ki és mit mondhatna szerelmek gyúlásáról, szerelmek létezéséről és ellobbanásáról? – lobbantotta lángra szerelmüket a második év vége felé.
Kéz-a-kézben járták végig a következő két évet, a Margitszigetet, a Városligetet, kéz-a-kézben léptek be aztán az Egyetem kapuján is.
De – mint minden szép kapcsolatba – szerelmükbe légy esett.
Úgy esett, hogy J. egy főorvos elvtárs egyetlen leánya volt, R. apja pedig kétkezi munkás volt egy nagy gyárban. (Fiatalok kedvéért mondom: a korszak uralkodója a munkás-paraszt szövetség volt, de a megátalkodott emberek fejében mégis „mésalliance” volt egy főorvos csemete és egy gyárimunkás fiának házassága.)
Ezen okból a főorvos apa kereken eltiltotta lányát a kapcsolattól, és jövőbeni házasságuk hallatára röhögőgörcsben tört ki.
Így lettek ők ketten boldogtalan szerelmespár, afféle nagyvárosi, modernkori Rómeó és Júlia.
Balcsillagzat alatt született szerelmük mesélősen közismert volt egyetem-szerte, így amikor arra jutottak, hogy közös öngyilkosságba menekülnek, a vegyi-labor vezetőjének eszében sem volt mérget adni R-nek.
R. és J. ugyanis a következőt eszelték ki bírhatatlan helyzetükben. Elhatározták, hogy lefoglalnak egy szobácskát valamely pilisi menedékházban (ennél előkelőbbre gondolni sem merhettek „financiális” okokból), ott szeretik egymást még egyszer, utószor, aztán mérget vesznek be, és együtt mennek a halálba.
R. tehát elbaktatott az egyetem vegyi laborjába, és patkányirtásra hivatkozva ütős mérget kért. Mint említettem, a labor vezetője rosszat sejtett, ezért nagyon erős hashajtót adott R-nek méreg helyett.
Következő szombaton R. és J. fölmentek a Pilisbe, egyemeletes kis menedékházban megtekintették kriptaszobájukat; megittak egy pohár sört, aztán nekiláttak.
Bezárkóztak kriptájukba, aztán, nehogy véletlenül idő előtt megmenthessék őket, az ajtó kulcsát messzire hajították az ablakon át, pilisi erdő rejtekébe. Szerették egymást utószor, háromszor, aztán bevették a „mérget”.
Azt hiszem, a többit nem kell részleteznem: azt követően, hogy szutykosan, mocskosan, bebélsarazódva előkerültek rejtekükből, egymásra nézni nem tudtak többé: szerelmük befulladt a szarba… Huss! mocsokba, ködbe szét…
2. A nemi erőszak-tévő
Tizenhét lehettem - vagy tizennyolc? -, vagyis a hatvanas évek vége felé járt a kalendárium, amikor összeismerkedtem egy sráccal, akinek az apja népi ülnök volt a bíróságon. (Ifjabbak kedvéért: a népi ülnökök afféle szocialista esküdtszék voltak, persze nagyon nyírbált jogkörrel, legalább is az akkortájt nézhető klasszikus amerikai filmek esküdtjeivel szemben: gondolok itt a Tizenkét dühös emberre vagy a Vád tanújára csak úgy kapásból.)
Minden esetre tény, hogy e barátság révén juthattam el néhány izgalmas tárgyalásra, kettő alaposan megragadt emlékezetemben. Az egyik történet amúgy – szelídített formában – bejárta a sajtót is, a másik az egyszerű halandók számára ismeretlen.
Ez utóbbit mesélem először.
W. J. – maradjunk ennél: bár ő már réges-régen leülte megérdemelt büntetését, de személyiségi jog az személyiségi jog, ráadásul az igazi nevét régen elfeledtem – többszörös nemi erőszak miatt állt bíróság elé.
A tárgyalás során néhány esetéről részletesen beszámolt egy Nyomozó, sőt, W. J. egyik -másik áldozata is vallomást tett. Bennem a következő kép állt össze. Valójában a vádlott a nemileg szelíd erőszaktévők közül való lehetett. A vallomásokból kiderült, hogy két dologgal hódított W. J.: viszonylag új – alig tizenhárom éves – Wartburgjával és kiváló kommunikációs képességével, ahogy ma mondanánk. Akkor tájt úgy mondtuk: jó szövegével.
Erőszakra csak akkor ragadtatta magát, ha fölbosszantotta, hogy valamelyik szerzeménye nem akart kötélnek állni.
Az egyik eset aztán végképp szöget ütött az én tizennyolc éves fejemben.
Az esetet a Nyomozó adta elő, nagyjából a következő módon.
W.J. az Astoriánál fölszedett egy csajt, remek autójával fölvitte valahová a Hármashatár-hegyre, és félrehúzódva az erdő szélére kocsijával, rátért a lényegre.
A Lány azonban húzódozott, nem akarta W. J. vágyait kielégíteni, mire történetem „hőse”, egy nagy sóhaj kíséretében elengedte a Lányt, mondván: „Akkor szia, mehetsz gyalog vissza!”
A Lány kiszállt az autóból a jobb oldali első ülésről, és tétován elindult a hegyről lefelé.
Ekkor W. J. utánaszólt: „Egy búcsúpuszit se kapok?”
Mire a Lány – most tessék figyelni! – visszatért az autóhoz, bedugta fejét a bal oldali ablakon, hogy búcsúpuszit adjon és kapjon.
W.J. gyorsan föltekerte az ablakot, nem annyira, hogy fojtogassa a Lányt, épp csak, hogy ne tudja kihúzni a fejét, majd komótosan kiszállt a jobb oldalon, megkerülte az autót, és bevégezte amúgy hátulról közelítve meg a Lányt azt, amihez az autóban hozzákezdett.
Na, kérem!
Felszólítom a Hölgyolvasókat, ítéljék meg, vajon visszamennének-e búcsúcsókot adni egy nemi erőszaktévőnek?
A klasszikus vicc járt az eszemben a tárgyalás ezen pontján, mely szerint két barátnő beszélget, s az egyik azt mondja: „Képzeld drágám, megerőszakoltak!”
”Ne mondd! És mikor?”
”Hát… Tegnapelőtt, tegnap, meg… ma is megyek…”
3. A többszörösen póruljárt gelkás esete
Írtam már fentebb: ez a történet – a szexuális jelleget megszelídítve – a korabeli népi demokratikus sajtót is bejárta. Én al verismo adom elő, ahogyan az a tárgyaláson elhangzott.
Vegyünk tehát egy nagyon ifjú házaspárt, akik még igazán nem unták meg egymás testét -lelkét, kik ezen okból, mikor a napi munka után odahaza találkoznak, nem csak forró csókkal üdvözlik egymást, hanem kezükkel érintik, megsimogatják ama testrészét a másiknak, mely oly sok öröm forrása számukra lefekvés után és felkelés előtt, és olykor napközben is.
Nos, történt egyszer, hogy a fiatalok hűtőgépe elromlott, bejelentették a GELKÁnál, ahol ígéretet is kaptak arra, hogy egy-két napon belül szerelőt küldenek. Minthogy nem akartak a munkahelyükről napokig hiányozni, az egyik lakáskulcsot odaadták a szomszédban lakó kedves, nyugdíjas néninek, és az ajtóra kiírták a tényállást, ha befutna a szerelő.
De a szerelő sem két, sem három nap múlva nem jött, az ifjú férj elunta, hogy a nagy nyári melegben nincs hűtőjük, azt mondta hát nejének: „Korábban hazajövök ma, és megpróbálom megbütykölni, hátha nekem is megy. Gelka meg leszarva….”
Mikor délután felesége hazaért, ott látta férjecskéjét vállig eltűnve a hűtőgépben, szerelés közben.
Legalább is ő férjének vélte azt, aki igazából gelka-küldte szerelő volt, de termetben és rövidnadrágban szakasztott a férjnek látszott, vagyis ugyanolyan sortban volt, amilyen az ifjú férjnek is volt.
Az asszonyka tehát üdvözlés gyanánt a gelkás lábai közé nyúlt, hogy a szertartásos köszönést elvégezze.
Valljuk be férfiasan, hogy bármennyire kellemes formája is ez az üdvözlégynek, azért kapásból meghökkentő, és a gelkás annyira hökkent, hogy magasba ugrott, fejét beverte a hűtőszekrény felső peremébe, és azon minutában elájult.
(Mint utóbb kiderült, enyhe agyrázkódást szenvedett.)
A megriadt ifjú hölgy – mi mást tehetett? – kihívta a mentőket, akik hordágyra pakolták a szerencsétlen gelkást, ki időközben magához tért, és félrebeszélés-mentesen, szabatosan elmesélte a mentősöknek szomorú történetét.
A mentősök oly igen megszomorodtak, hogy röhögésükben leejtették a hordágyat szerelőstül, mire a gelkás szegény menten még lábát is törte.
Így volt, esküszöm a már nem élő szocialista sajtóra és a bíróságra!
A per egyébként polgári per volt, melynek felperese a gelkás, alperese a két mentős-ápoló vala.
Mindenek előtt és fölött egyik örök kedvencem, Karinthy Frigyes születésnapjára emlékezem. 1887-ben június huszonötödikén született ez a valódi, igazi zseni, aki irodalmunkban a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista: holott tulajdonképpen filozófus volt. Egy izgatott, minden iránt érdeklődő filozófus, a XVIII. század felvilágosodásának legkövetkezetesebb és legtudatosabb utóda, a század tudományos igényű humanizmusának képviselője, aki bölcseleti életművet nem hagyott maga után, hanem kitűnő regényekben, gyönyörű novellákban, de nemegyszer mulatságos humoreszkekben fejezte ki különféle nézeteit és életfilozófiáját. A kor talán legeredetibb, legmeglepőbb témavilágú regényírója és novellistája, aki legszebb szépirodalmi műveit versekben írta meg. Egy nagy költő, a Nyugat nagyjaival egyenrangú költő, aki egész életében mindössze két vékonyka kötet költeményt írt, de annál több versparódiával jellemezte írótársait és az irodalomtörténetet.
Ennyi talán elegendő is ahhoz, hogy tudomásul vegyük Karinthy Frigyes szabálytalan, de kétségtelen lángelméjét.
Struggle for life
Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint -
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.
Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el -
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.
Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton -
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.
Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.
1530-ban ezen a napon olvasták föl V. Károly császár előtt Augsburgban az ágostai hitvallást (confessio augustana), az evangélikus egyház legfontosabb hitvallási iratát, a lutheri hittételek összefoglalását. A hitvallást Melanchton fogalmazta meg, de Luther is jóváhagyta.
1852. június huszonötödikén született Antoni Plàcid Gaudí i Cornet azaz Antonio Gaudí, katalán építőművész. Korai épületeire jellemző a mór, majd a gótikus stílus arab-perzsa illetve francia neogótikus elemei, ám jellemzően az organikus építészet képviselője volt. Fő művei: Sagrada Família (Barcelona); Palacío episcopal (Astorga); Casa Batlló és Casa Milá (Barcelona).
1884-ben e napon született Gyóni Géza, aki ugyan nem tartozott az élvonalba – szerencséje sem volt túl nagy, hiszen zseniális költők, írók kortársa volt -, de azért nagy méltatlanság lenne megfeledkezni Róla. 1917-ben ugyanezen a napon halt meg, a krasznojarszki fogolytáborban.
Dicsértessék!
Minket jégország halálra ítélt
S mint a kutyát, kivert a hóra:
»A tél legyen, a baromi tél,
Tüzes szívüknek koporsója.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!«
De tüzes nappal a szívükben
Kiket küldött a magyar róna:
Hóból, fagyból és mindenünnen
Kikel őslelkük új bimbója.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Kikel őslelkük új bimbója
S uj ezeréves fába hajt.
És zeng a dal, zeng fagyba, hóba;
Mégis megáldja a magyart -
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
(1915. december 24.)
1903. június huszonötödike szülötte George Orwell (Eric Arthur Blair) volt. Tudjátok, ugye? Légszomj; Állatfarm; 1984.
”Néhány nap múlva, mikor a kivégzések okozta rémület már lecsillapodott, néhány állatnak eszébe jutott - vagy úgy gondolta, emlékszik rá -, mit rendelt a Hatodik Parancsolat: "Állat nem öl meg más állatot." És bár a disznók vagy a kutyák füle hallatára egyikük sem merte kimondani, úgy érezték, hogy a kivégzések ellentétben állnak ezzel a törvénnyel. Rózsi megkérte Benjámint, olvassa fel neki a Hatodik Parancsolatot, és amikor Benjámin, mint rendesen, nem volt hajlandó ilyesmibe beleavatkozni, Malvinhoz fordult. Malvin elolvasta neki a Parancsolatot, amely így szólt: "Állat nem öl meg más állatot ok nélkül." Hogy, hogy nem, ez az utolsó két szó valahogy kiesett az állatok emlékezetéből. De most már belátták, hogy a Parancsolatokon nem esett sérelem, hiszen nyilvánvalóan bőven volt ok az árulók megölésére, akik szövetkeztek Hógolyóval.” (Állatfarm, 8. fejezet)
2009-ben ezen a napon halt meg Michael Jackson.
*** *** ***
Ma 18 órától a TRádióban fog kérdezni Hamza Judit műsorvezető a Buddha Tanáról: akit érdekel itt hallgathatja meg: http://www.tradio.hu/index.php?page=mainpage
(Jobb oldalt, az ADÁSra kattintva.)
