NOSZF: sic transit gloria mundi

Emlékeztek még? „Kellemes ünnepet kívánok!” – mondták utoljára 1988-ban ezen a napon jó néhányan (beleborzongtam), és Budapestet fellobogózták a munkásmozgalom vörös és a nemzet piros-fehér-zöld zászlaival. November hetedike ugyanis az 1950. évtől kezdve ünnepnap, a szovjet forradalom emléknapja és munkaszüneti nap volt.
Emlékeztek még? A MTA helyesírási szabályzatában az állt, fehéren feketével, hogy a forradalmak nevét kis kezdőbetűvel írjuk, kivétel: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom.
A nyolcvanas évek első fele lehetett, egy magyar tanároknak rendezett nyelvészeti értekezleten, ahol valamelyik akadémikus nyelvész is ott volt, föltettem a kérdést, hogy ugyan magyarázná meg nekem valaki, milyen nyelvi jelenségből vezethető le ez a szabály. Nem mondom, hogy kifejezetten nyelvészeti választ kaptam. A válasz úgy szólt, hogy azért írjuk nagybetűvel, mert történelmi korszakhatárt nyitott meg, a legújabb kort. (Frankón, a korszakolás még akkor így volt.) Mivel azonban abban az időben az újkor kezdeteként a történelemkönyvek az angol polgári forradalmat jelölték meg (ez is marhaság volt persze), én úgy éreztem, felettébb logikusan kérdezem meg, hogy ez esetben az angol polgári forradalom miért nem íratik nagy kezdőbetűvel. Erre a kérdésre egyáltalán nem kaptam sem nyelvi, sem ideológiai választ, hacsak azt nem tekintem válasznak, hogy többé ilyen tanácskozásokra nem kaptam meghívást. Valószínűleg abból a megfontolásból, hogy nem kell olyanokat meghívni, akik kérdeznek.
Pedig hát!
Pedig hát jószerivel forradalomnak sem nevezném az október huszonötödikei (november hetediki) eseményeket, inkább bolsevik katonai hatalomátvételnek, amit aztán a kommunista ideológusok, „történészek”, pártkatonák formáltak forradalmi legendává.
Mondjuk meg: nemcsak az Auróra cirkáló ágyúi nem dördültek el akkor és ott, hanem a Téli palotát sem ostromolták meg, és egyáltalán, a legtöbb dolog nem úgy történt, ahogy évtizedeken át tanították nekünk. Pl: Lenin még október közepén is a Finn-öböl partján lévő Razlivban bujkált, az októberi fordulat vezéralakja inkább Trockij volt. Ő szeptemberben a petrográdi munkás-paraszt tanács elnöke lett, és a tanáccsal ő hívta életre a Katonai Forradalmi Bizottságot (VRK), amelynek a fegyveres felkelés előkészítése volt a feladata. A tanácsnak a Szmolnijban október 25-én tartott ülésén Trockij elnökölt, és lángoló beszédben jelentette be, hogy az ideiglenes kormányt megdöntötték, a hatalom a tanács kezébe kerül. Csak ekkor lépett a terembe Lenin, és ekkor adta át neki a szót Trockij. De azért nem szabad lekicsinyelni Lenin szerepét: ő volt a fegyveres hatalomátvétel legeltökéltebb, legtürelmetlenebb híve. Pl: a Téli palota ostroma ugyanúgy nem történt meg, ahogyan az Auróra ágyúi sem adtak le sorozatot. A katonák oldalkapukon behatoltak a palotába, és letartóztatták az ideiglenes kormány azon tagjait, akik még ott tartózkodtak.
Érdekesség kedvéért: amit oly sok éven át filmen láttunk a Téli palota ostromáról, hetekkel később Eizenstein által megrendezett játékfilm volt, nem dokumentum.
Így volt ez 1917. nevezetes napjaiban.

És most lássuk, még miről nevezetes november hetedike?
1520-ban ezen a napon II. Keresztély, dán király gyakorlatilag kiirtotta a svéd nemességet. Az év elején Keresztély francia, német és skót zsoldosokból álló sereggel átkelt Svédországba és sikerrel járt: a bogesundi csatában legyőzte Sten Sturét, a kormányzót, aki maga is súlyos sebet kapott, és néhány nappal később meghalt. Ezek után a svéd Államtanács hajlandó volt királyának elfogadni Keresztélyt, ha ígéretet tesz, hogy a saját törvényeik szerint kormányozza a svédeket és amnesztiát ad a korábbi királyellenes cselekedetekre. Három nappal a koronázása után két püspök lefejezésével kezdődtek a kivégzések, a püspököket tizennégy nemes, három polgármester, tizennégy városi tanácstag fővétele és felakasztása követte. A kivégzések másnap is folytatódtak, összesen 82 köztiszteletben álló polgári és egyházi személyt, valamint nemest öltek meg.

1701. november hetedikén sikerült megszöknie bécsújhelyi börtönéből II. Rákóczi Ferencnek: ugyanazon börtönből, melyből nagyapja, Zrínyi Péter 30 évvel azelőtt a vérpadra lépett.  Égetően fontos volt ez a szökés, miután tudomására jutott, hogy a császári udvar a magyar törvények mellőzésével akarja őt elítélni. Felesége és barátai megnyerték a börtönparancsnokot, Gottfried Lehmann dragonyos kapitányt, aki éjnek évadján Rákóczit dragonyos közlegényi ruhában megszöktette. A fiatal főúr egy apródja kíséretében Lengyelországba menekült, ahol védelmet és második otthont talált.

1769-ben ezen a napon orvosi fakultás jött létre a nagyszombati egyetemen, evvel kezdődött a szervezett orvosképzés Magyarországon.

1810. november hetedikén született Erkel Ferenc, nagy jelentőségű zeneszerző, karmester, zongoraművész és – ezt se feledjük – sakknagymester.
Már gimnáziumi tanulmányai alatt zenei képzése jó kezekbe került a kiváló zenepedagógus hírében álló Klein Henriknél. A zeneelméleti és zongoratanulmányok mellett életre szóló zenei élmények, hatások is érték: a verbunkos zene, Bihari János hegedűjátéka, Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka.
1835-től karnagyi állást vállalt a Budai Magyar Színjátszó Társulatnál, huszonöt évesen már operát is vezényelt. A következő évben átszerződött a pesti Német Színházhoz, onnan viszont áthívták az időközben felépült Pesti Magyar Színházhoz. 1838-tól már ott dolgozott karmesterként. Az első hónapokban népszerű külföldi szerzők műveit vezényelte, de megérezvén a magyar közönség óhaját maga is komponálni kezdett.
1840-ben elkészült Bátori Mária című operájával, ezzel a magyar operatörténetben megszületett az első magyar nemzeti opera. Nagy tisztesség esett evvel az operával: a Nemzeti Színház névadó ünnepségén 1840. augusztus nyolcadikán hangozhatott el először. A siker és a vágy, hogy még tökéletesebbet alkosson, további komponálásra ösztönözte Erkelt. Nemzeti Színházi állásával révbe ért, egyre közismertebb, egyre népszerűbb szereplője lett a magyar zenei életnek. Az operatörténet szempontjából igazán jelentős Erkel-művek, a Hunyadi László, és a Bánk bán ezután keletkeztek.
Életműve több más szempontból is fontos. Amikor pályázatot írtak ki Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítésére, Erkelt a bírálóbizottságba hívták, ezért nem indulhatott a megmérettetésen. Zenét viszont ő is komponált a Szózathoz, amit a pályázaton kívül később be is mutatott. Nem volt akkora siker, mint a pályadíjat elnyert Egressy Béni műve, de a nemzeti zenék komponálása szempontjából jelentőséggel bírt. Néhány hónappal később viszont Kölcsey Hymnusának megzenésítésére is pályadíjat tűztek ki. A népes bírálóbizottságban Erkel nem szerepelt, ezért - jeligésen, mint a többi pályázó - beküldhette ő is alkotását, ami végül méltán nyerte el a magyar közönség tetszését.
Erkel – mint zeneszerző – a magyar zenetörténetben azt a helyet tölti be, mint az orosz nemzeti zenében Glinka, a lengyelben Moniuszko, vagy a cseh muzsikában Dvorák és Smetana. Műveit a nemzeti hagyományok ápolása, a dallamkincs, a dal- és táncformák megőrzése, azok európai (elsősorban az olasz és francia, kisebb mértékben a német) stílusjegyekkel való ötvözése jellemzi .

1860. november hetedikén a Kisfaludy Társaság Szépirodalmi Figyelő néven új esztétikai, kritikai és szépirodalmi hetilapot indított Arany János szerkesztésében, Heckenast Gusztáv kiadásában. A lap 1862. október 30-án sajnos megszűnt, folytatása a Koszorú lett.

1867-ben ezen a napon született Marie Skłodowska-Curie , kétszeres Nobel-díjas fizikus és kémikus. Ő a tudományos világ szinte egyetlen, valóban közismert női tagja, aki 1903-ban elnyerte a fizikai, majd 1911-ben a kémiai Nobel-díjat. A lengyel származású, de alkotó tevékenységét Franciaországban végző Marie Curie nevéhez fűződik a radioaktív sugárzás vizsgálata, a rádium és a polónium felfedezése, valamint a radiológia orvosi alkalmazásának kutatása.

1903. november hetedikén született Konrad Lorenz, osztrák tudós, a klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, a modern etológia egyik megalapítója. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig „állatpszichológiának” hívta. Német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban Karl von Frisch-sel és Nikolaas Tinbergennel megosztva orvosi Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért“. Ezen kívül ő az evolúciós ismeretelmélet egyik megalapozója, és idősebb korában, mint társadalomkritikus közéleti szerepet is vállalt: Ausztriában a zöld mozgalom egyik vezető alakja lett.

1913-ban ezen a napon született Albert Camus. Algériai gyermekkora nyomorúságos életkörülmények közt telt el, mégis úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, mint a derű aranykorára. Már kisiskolás korában feltűnően értelmes, a tanulást szenvedélyesen szerető fiúnak bizonyult, hogy tanítói, majd az iskola vezetői mindent elkövettek, hogy tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal segítsék. Még ott, Algírban jutott el az egyetemig. Szeretett volna sportolni, de korán szerzett tüdőbaja gyakran még a tanulásban is akadályozta, nemhogy a nagy testi megerőltetést kívánó sportokban. Mire azonban az egyetemig érkezett, rendkívül művelt fiatalembernek számított. A professzorok egyenest elvárták, hogy a filozófia szakot végezze el. De kiújuló betegsége és nem utolsósorban az otthoni szegénység megakadályozta, hogy eljusson a bölcsészdiplomáig. később, már Párizsban a kellemetlen barát, irodalmi vetélytárs, később politikai ellenfél, Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak, afféle műkedvelő okoskodónak mondotta, habár mindvégig elismerte prózaírói és drámaszerzői tehetségét. Filozófiai műveit - a Sziszüfosz mítoszá-t és A lázadó embert nemcsak dilettáns munkáknak ítélte, de egyenest káros hatásúnak. Ebben egyébként sokan osztoztak Sartre véleményével. Nem mintha számítana, de nem tartozom ezek sorába, feletehetően azért, mert én sem vagyok vájtfülű filozófus.
Íróként novelláival kezdett ismertté lenni, melynek hősei keresik a lét értelmét és saját azonosságukat. Ezek a kibontakozó egzisztencialista filozófia fő problémái. És már készült első remekműve, a Közöny, amely 1942-ben jelent meg.
Franciaország megszállása idején Camus is kivette részét az ellenállási mozgalomból, de már nem kommunistaként, mert a kommunizmussal a harmincas évek második felében szakított. Ez időben barátkozott össze Sartre-ral. Harcostársak, a háború után egy ideig úgy tűnt, hogy eszmetársak is, rövidesen azonban sor kerül az indulatos szakításra. Mindegy, mert ekkorra az irodalmi közvélemény már az egzisztencializmus két legnagyobb alakjának tekintette őket. Camus regényei ez időben már nemcsak Franciaországban, hanem a nagyvilág olvasói között is egyre népszerűbbek lettek. 1947-ben jelent meg legsikeresebb - és szerintem legjobb - regénye, a Pestis, a kényszerűen összezárt emberek társadalma szélsőséges helyzeteinek, és az emberi kapcsolatok lehetőségeinek remekműve.
Idősebb korában tért vissza ifjúkori szerelméhez, a drámaíráshoz: legkitűnőbb ezek közt a Caligula  című történelmi-lélektani játék.
Betegsége újra meg újra meggyötörte, bár keményen harcolt a testi gyöngeségekkel. A sors fintora, hogy nem a betegség vitte el közülünk.  Amikor megkapta a Nobel-díjat, a díjjal járó nagy pénzből egy kitűnő, nagy teljesítményű autót vásárolt, ezzel addig száguldozott esetlenül az országutakon, míg nekiment egy útszéli fának és azonnal meghalt.

1921. november hetedikén Rómában Benito Mussolini megalakította a Fasci di Combattimento alapjain a Nemzeti Fasiszta Pártot (Partito Nazionale Fascista). Az ókori Rómában a liktorok jelvénye volt az összefogott vesszőnyaláb, melyet magasan fejük fölé emelve hordtak, ha valamely magistrátust kísértek. Ennek a vesszőnyalábnak volt a neve latinul a fascio (ejtése: faszcio). Mussolini pártja, mely az antik Róma nagyságáról fantáziált, ezt a vesszőnyalábot választotta jelképül, ahogy a nácik majd a szvásztikát, Szálasiék meg a nyilaskeresztet. A kemény latin fasciót a szép olasz nyelv fascio-ra lágyította: ez a fasizmus szó eredete. Száz szónak is egy a vége: imádott Itáliám rossz napja volt 1921. november hetedike.

1950. november hetedikén – a NOSZF 33. évfordulóján - Sztálin híd néven felavatták a budapesti Árpád hidat: ugyanekkor az Oktogont November 7. térnek, az Erzsébet és Teréz körutat Lenin körútnak nevezték át. Az új hídon elsőként áthaladó villamosjárat szintén az  évforduló miatt kapta a 33-as számot.

1953-ban ezen a napon született Xantus János, Balázs Béla díjas film- és színházi rendező, forgatókönyvíró, színész, egyetemi tanár. Minthogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Makk Károly osztályába járt, természetes, hogy eleinte Vele dolgozott együtt, majd több sikeres nagyfilmet és rövidfilmet rendezett. (És így és ekképp tovább;  Diorissimo; Egymásra nézve). 1983-ban készítette el első nagyjátékfilmjét, az Eszkimó asszony fázik című remekművet, majd ’88-ban a Rocktérítőt. 1990-től szinte kizárólag kísérleti- és dokumentumfilmeket készített 2012-ben bekövetkezett korai haláláig.

1956. november hetedikén érkezett Budapestre Kádár János (na, honnan? vajon honnan?),  rendes hazaáruló módjára, szovjet tankok fedélzetén. Még aznap ő és kormánya letette a hivatali esküt, ezzel a harmadik Nagy Imre-kormány jogilag megszűnt. Szintén ezen a napon Münnich Ferenc rendeletileg tiltotta meg az államvédelmi szervek újraszervezését.