November harmadika,

a Magyar Tudomány Napja van.
1997 óta ünnepeljük ezt a napot annak emlékére, hogy 1825. november harmadikán Széchenyi István gróf felajánlotta birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására, amelyből aztán a Magyar Tudományos Akadémia lett.

1500. november harmadikán született Benvenuto Cellini, olasz szobrász, ötvös és író, a reneszánsz kalandos életű művésze. Apja muzsikusnak szánta, ő azonban inkább fémművességet tanult, 16 évesen azonban verekedésbe keveredett és száműzték Firenzéből. Heves vérmérséklete, hiúsága, erőszakos, vad és kötekedő természete miatt ezután is gyakran keveredett bajba. 1523-ban egy újabb incidense miatt már a halálos ítélet elől menekült Rómába, ahol a pápai zenekar fuvolása lett, és VII. Kelemen pápának dolgozott. A várost 1527-ben a történelemben páratlan módon dúlták fel V. Károly császár hadai, a "Sacco di Roma" idején Cellini részt vett a védelemben, sőt állítása szerint a falakról ő lőtte le Bourbon Károlyt és az orániai herceget. Ha az emlékiratait olvassa az ember, hajlamos Neki mindent elhinni, igazi olasz sciarlatano-típus volt Ő, de azért mindenkit figyelmeztetek, a drága Benvenuto elég gyakran füllentett.
 A kirabolt városból ismét Firenzébe költözött, a Medicieknek és a mantovai Gonzagáknak dolgozott. Az új pápa, III. Pál is kegyeibe fogadta, és elnézte neki azt is, hogy féltékenységből újabb kettős gyilkosságba keveredett. Az ünnepelt ötvös 1537-ben mégis börtönbe került, mert szorgosan gyűjtögetett ellenségei - vélhetőleg alaptalanul - sikkasztással vádolták meg. A börtönből megszökött, de ismét elfogták és már kivégzésére készült, amikor D'Este ferrarai bíboros közbenjárására szabadult, a főpapnak hálából pecsétnyomót készített. 1540-ben a francia udvar szolgálatába szegődött, Fontainebleau-ban készítette a Neptunt egy földistennővel ábrázoló híres arany sótartóját. Ez egyetlen fennmaradt és hiteles nemesfém műve. A francia királynak tizenkét gyertyatartót készített, megmintázta a fontainebleau-i kastély bejárata fölé a vadászó Diánát ábrázoló bronz félkör alakú domborművet. Az erőszak és a féltékenység azonban itteni életét is megmérgezte, ezért 1545-ben hazatért Firenzébe. Cosimo Medici megbízásából alkotta legismertebb szobrát, a Gorgó levágott fejét magasra emelő bronz Perseust.
A nagyherceg mellszobrát már Velencében fejezte be, ahová az erkölcstelenség vádja elől szökött. Végül ismét hazatért, az Akadémia tagja lett, 1571. február 13-án bekövetkezett halála után nagy pompával temették el.
Önéletrajzát Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében címmel írta meg, és 1562-ben fejezett be. A hétköznapi nyelven írott, őszinte hangvételű könyv túlzásai és hetvenkedései dacára hiteles dokumentum, ezért Cellini egyéniségét jobban ismerjük, mint bármely kortársáét. Az emlékiratok sok szakmai leírást is tartalmaznak, a Perseus öntésével kapcsolatos gondjait például igen részletesen tárja fel, és az ötvösségről, valamint a szobrászatról is hagyott egy-egy értekezést maga után. Verseket is írt, szonettjeiben önéletrajzi elemeket és naiv vallásos hitet találunk. Alkotásainak java nem maradt ránk - beolvasztották őket, mivel a tiszta nemesfémet gyorsabban pénzzé lehetett tenni, mint a műkincseket.

1507-ben ezen a napon Francesco del Giocondo, gazdag, firenzei polgár megbízást adott Leonardo da Vincinek, hogy fesse meg felesége, Lisa Gerardini, Mona (madonna) Lisa arcképét. A Maestro ráállt, és egy 77 x 53 cm nagyságú fatáblára olajjal festette meg a portrét, mely valószínűleg az egész festészet történetének legismertebb alkotása lett.

1527-ben november harmadikán Székesfehérvárott magyar királlyá koronázták I. Ferdinándot, Ausztria hercegét. Evvel két dolog kezdődött meg hazánkban. A négyszáz éves Habsburg uralom, és az ország két részre szakadása, tekintve, hogy a köznemesség már korábban koronázott királyt, Szapolyai Jánost. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a török alig egy éve diadalmaskodott Mohácsnál, és még ott leselkedett a déli határ környékén, akkor valóban drámai eseménynek tekinthetjük azt a koronázást.

1560. november harmadikán született Annibale Carracci, a kiváló bolognai barokk festő. Életművének fő alkotása a római Farnese palota belső dekorációja, amely egyben a barokk művészet kialakulásának is egyik jelentős állomása. Stílusa korai barokk, klasszicizmushoz közeli elemekkel.
A festészet történetének egyik régi, nagy mítosza szerint a seicento elején a római festészet két óriása, Annibale Carracci és Caravaggio kibékíthetetlen ellenfelek voltak. A közöttük lévő különbségeket a természetet követő naturalizmus és az idealizáló klasszicizmus, a tradíciók elleni lázadás és az eklekticizmusra hajló hagyománytisztelet megszokott ellentétével szokták leírni. A kortársak közül viszont sokan láttak bennük közös vonásokat, és általában mindkettejüket a kor legkiválóbb festői közé sorolták. Tény azonban, hogy a két művész a 16-17. század fordulóján a festészet megújításának eltérő útjait választotta: Annibale a felsőbb osztályok és a művelt körök kifinomult ízlésének megfelelve tökéletesítette stílusát, míg Caravaggio népszerűbb és a tömegek számára is jobban megközelíthető kifejezésmódot talált.

1808-ban ezen a napon született Egressy Gábor, a Galambos Gábor néven született kiváló színész, rendező, a Nemzeti Színház első együttesének valamint a Kisfaludy Társaságnak tagja, Petőfi jó barátja, Egressy Béni bátyja. Korának legműveltebb színészeként jegyezték, a színészet első magyar elméletírója volt, fontos szerepet játszott Shakespeare népszerűsítésében, az angol drámaíró több munkáját is lefordította. 1860-ban ő alapította meg az első színházi újságot Magyar Színházi Lap címmel, amelynek szerkesztője is volt.

1823. november harmadikán egy alhadnagyi rangban lévő hadmérnök a temesvári erődítés  igazgatóságáról levélben értesített édesapját egy matematikai felfedezésével kapcsolatban. Ezt írta: „Semmiből egy új, más világot teremtettem.”
A hadmérnököt Bolyai Jánosnak hívták, és egészen igazat állított: kidolgozta elsőként a világon a nemeuklideszi, a párhuzamossági axióma tagadásán alapuló geometriát, amelyet abszolút, illetve hiperbolikus geometriának nevezett ő is,kortársai is.

1889. november harmadikán született Seress Rezső, Zeneszerző, zongoraművész. Egyik leghíresebb örökzöld dal, az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) szerzője, melynek szövegét Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere írta. A dalt több mint 100 nyelven adták elő. De az ő szerzeménye a Gyere, Bodri kutyám, a Fizetek, főúr, a Szeressük egymást, gyerekek is.
Kisvendéglők, kávéházak, kocsmák zenésze volt, a televízió és a rádió elterjedésével egyre kevesebben látogatták a kocsmákat, ahol játszott, és a tánczene , majd a rock lassan elhomályosították a zongorista fényét, hírét. Ő mégis játszott, és lassan visszatért oda, ahonnan kezdte. Este, lámpaoltás után csak magának zongorázgatott. Ekkorra már semmije se volt. Se barátai, pénze, boldogsága, hallgatója, minden ami addig erőt adott neki a nehéz időkben elmúlt.

1927-ben ezen a napon született Zbigniew Cybulski, lengyel színész, filmszínész, a szerepein túlnőtt emblematikus figura, aki Kelet-Európa James Deanje lett, életével,  halálával egyetemben. A mozi számára Andrzej Wajda fedezte fel, aki 1954-ben A mi nemzedékünk című filmjében nyúlfarknyi szerepet osztott rá. A rendező, aki egy James Dean-szerű figurát keresett az 1958-as Hamu és gyémánt című filmjének főszerepére, végül Cybulskit választotta. A forgatás során Wajda megengedte neki, hogy saját hétköznapi öltözékében, farmerben és napszemüvegben játssza el Maciek Chelmicki alakját, holott a film nem sokkal a II. világháború befejezése után játszódott. Modern külsejével, kiábrándultságával és gesztusaival Cybulski egy csapásra egy új nemzedék példaképévé vált, sőt nemcsak a lengyel nézők szívét hódította meg, de a nemzetközi filméletben is megismerték nevét.
Sorsszerű módon Cybulski ugyanúgy fiatalon, balesetben halt meg, mint Dean. Alakjukat ezért is tudta  a legendaéhes utókor összekapcsolni, és sorsuknak személyükön túlnövő jelentést tulajdonítani.
Wajda maga is részt vett a legendagyártásban: 1968-ban a Minden eladó című filmjében állított kedvenc színészének emléket, közben föl is fedezve az új Wajda-színészt: ennek a filmnek a főszereplője ugyanis a később szintén világhírűvé vált Daniel Olbrychski volt.

1931. novembere harmadikán született Monica Vitti, azaz Maria Louisa Ceciarelli, olasz filmszínésznő. Az ötvenes évek közepétől filmezett, legelőbb Antonioni filmdrámáiban nyújtott alakításai révén vált világhírűvé. Olyasmikről van szó, mint Az éjszaka, A napfogyatkozás vagy a Vörös sivatag, szóval remekművekről. Az 1960-as évek közepétől átváltott a vígjátékokra, és hazája első számú – tulajdonképpen egyetlen igazi – női komikusa lett. Itt is tudok nagy és kedvenc címeket emlegetni ám:  Cicababák, Tündéri nők, Lány pisztollyal, Éjfélkor indul útjára a gyönyör.
Ti is úgy gondoljátok, hogy ez a nagyon pikáns szépségű, bájos arcú lány sehogyan se lehet 82 éves? Á!

1957-ben ezen a napon indult földi élőlény első ízben a világűrbe. A szovjet Szutnyik-2 fedélzetén Lajka kutya utazott, nevének jelentése: ugatós. Lajka eredetileg Moszkva utcáin kóborolt, és a sintértelepről választották ki kísérleti alanynak. Két másik kutyával együtt rövid kiképzést kapott, aztán felbocsátották az űrbe. Vissza nem jött, ez nem is volt a pakliban: a  műholdnak nem volt visszatérő egysége, képessége, ezért Lajkára mindenként halál várt, de a szovjetek sokáig azt terjesztették, hogy több napig életben volt. Ám mint később bebizonyosodott, a Föld körüli pályára állás után néhány órával elpusztult. Bár Lajka sorsa már a felbocsátáskor a pusztulás volt, repülésének legfőbb eredménye az volt, hogy bebizonyította, egy élő szervezet kibírja egy űrstart és a Föld körüli pályára állás, majd a súlytalanság körülményeit.

2004. november harmadikán leszerelt az utolsó magyar sorkatona, hazánkban megszűnt a sorkatonai szolgálat. Szép nap volt!