November 5.

Hajnali három órakor újult meg a Hold, amikor a Szűz csillagképben tartózkodott. A holdújulás következtében új hónapot ír a zsinagógai naptár: kiszlév hava van, az 5774. esztendőben.

1605-ben ezen a napon, nem sokkal éjfél után tartóztatták le Guy Fawkes-t egy, a londoni Westminster-palota közelében található pincében, ahol a férfi összesen 36 hordó puskaport őrzött. Fawkes elfogásával lepleződött le a híres „lőpor-összeesküvés”, melynek résztvevői a néhány órával később összeülő parlament és I. Jakab angol király felrobbantására készültek. Az összeesküvés  résztvevőit a londoni udvar egyházpolitikája nyomán támadt kiábrándultság ösztönözte a szervezkedésre, a konspiráció vezéralakja azonban – a közhiedelemmel ellentétben – nem Guy Fawkes, hanem egy warwickshire-i nemes, Robert Catesby volt.
A szervezkedés résztvevőit szörnyű kínvallatásnak vetették alá, majd a következő év januárjában bestiális módon végeztek velük: a felségárulásért akasztással, csonkítással és felnégyeléssel kellett bűnhődniük mindazoknak, akik megérték az ítélethirdetés napját.

1908. november ötödikén született Sulyok Mária, Kossuth díjas színművésznő. Noha természetes adottságai „királynői” szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is. Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki másfél évtizeden át tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán. Elsősorban színházi szerepei maradtak meg bennem, de azért néhány remek film és tévéfilm szerepeire is emlékszem. Színpadi szerepei közül kimagaslik néhány csodálatos alakítás különböző Molnár darabokban, aztán az Öreg hölgy látogatásának főszerepe, na meg a Macskajáték Orbánnéja. Filmszerepei közül a Várkonyi-féle Jókai adaptációkra emlékszem, a szintúgy Várkonyi-féle Egri csillagokra, de bájos vígjátéki szerepekre is emlékszem, többek közt a Mici néni két életében.

1921-ben ezen a napon született Cziffra György, a világhírű zongoravirtuóz, az egyik legjelentősebb és világszerte legismertebb magyar komolyzenei előadóművész. Elképesztő, szinte hihetetlen művészkarrier az övé, amely az angyalföldi nyomorúságos barakklakásból a második világháború vérzivatarán át, a füstös pesti bárokon és az ötvenes évek elejének magyar börtönein át  a világ nagy hangversenytermeinek dobogójáig ívelt. Repertoárján elsősorban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek, amelyek nagy részét hanglemezre is játszotta, de barokk és reneszánsz francia szerzők műveit  is gyakran adta elő. Emellett előszeretettel játszotta saját Liszt-stílusú átiratait, parafrázisait. Fiával, ifj. Cziffra György karmesterrel több közös koncertet adtak.

1925-ben ezen a napon az Országgyűlés törvényt fogadott el, amely Széchenyi Istvánnak, mint a legnagyobb magyarnak állított emléket. Miért ekkor? Mert 1825. novemberében tűnt föl Ő első ízben a pozsonyi országgyűlésen.

1932-ben ezen a napon született Vitray Tamás, Kossuth díjas újságíró, riporter, televíziós személyiség. Lényegében a magyar televíziózás születésétől jelen volt a képernyőn, mivel első szereplése 1958. augusztus 5-én volt, amikor angoltudása miatt kérték fel amerikai atlétákkal interjú készítésére. Sportközvetítéseken kívül vezetett vetélkedőket, az első Hétnek, valamint az első Fórumnak is ő volt a műsorvezetője. Olyan televíziós műsorok, mondhatni műfajok fűződnek nevéhez, mint az Ötszemközt, a Csak ülök és mesélek vagy a Telefere. 2009-ben Medveczky Balázs, az MTV akkori alelnöke költségcsökkentésre hivatkozva elbocsátotta az MTV-től. Én erről csak annyit szeretnék mondani, hogy sokan már ma sem emlékeznek Medveczky nevére, és egyszer csak senki sem fogja tudni, hogy egyáltalán létezett, de a Vitray név még akkor is fogalom lesz.

1966. november ötödikén adták át a forgalom Budapest második gyalogos aluljáróját, az EMKÉT. A tér maga a kezdetektől fogva jelentős csomópont volt, a nagykörúti forgalom és a városból kivezető Rákóczi út forgalma találkozott ezen a helyen. Az ötvenes években leállított, majd a hatvanas években újraindult kelet-nyugati metróvonal kivitelezése során fontos állomásának szánták a nemzet csalogányáról elnevezett Blaha Lujza téren épülő állomást. Forgalomszámlálási adatok kimutatták, hogy a Nemzeti Színház és a villamosmegállók közötti gyalogosátkelő-helyeken óránként tizenkétezer gyalogos halad át, és a többi átkelőhelyen is öt-hétezer óránként. Ez a szám a tervek szerint a metróállomás átadásával tovább növekedett volna.
A helyzet megoldására többszintű keresztezést javasoltak a szakértők, ennek megvalósítására több tervezetet is kidolgoztak. Az egyik szerint a Nagykörutat a Rákóczi út alatt vezették volna át. A másik terv szerint a Rákóczi út egy felüljárón keresztezte volna a Nagykörutat. Végül az előbbi megoldás mellett döntöttek, de anyagi okokból először csak egy gyalogos aluljáró épült, ami alá a tervek szerint a forgalom növekedésével vezették volna be a Nagykörút forgalmát. Anyagi okokból végül a második fázis soha nem épült meg.
A tér sarkában lévő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevét viselő vendéglátó ipari egység miatt a Blaha Lujza teret sokan a mai napig Emkének hívják, a téren 1966. szeptember 5-én átadott aluljáró is ezt a nevet viselte sokáig, a hivatalos terveken is ezen a néven szerepelt. A metró átadása után a Rákóczi úti villamosforgalom megszűnt, a téren ekkor a forgalmi sávokat beljebb húzták a villamosvágányok helyére.