2014. április 13., vasárnap

Április tizenharmadika, Virágvasárnap van.



Másnap, tizennegyedikén kezdődik a zsidó pészach, a keresztényeknél pedig e nappal kezdetét veszi a nagyhét, a régi magyarban sanyarú- vagy vizeshét. (Ugyanis csak a pogányok őrizték meg annak jelét, hogy a hét nem hétvel kezdődik, hanem vasárnappal, ahogy az Úr teremtett a Világot. Vicces, nem?
A  negyedik században alakult ki az elnevezés, hebdomasz megalé, latinra téve a septimana maior: később lett a görög hebdomasz hagia, a latin septimana sancta, de ismerik "csendes hétként" (hebdomasz apraktosz, hebdomada muta) is.
Virágvasárnapon ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások pálmaágakat törtek a fákról, s eléje szórták.

„És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, és monda nékik: „Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.”
Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: „Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.”
A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: „Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!”
És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta."
(Máté evangéliuma, 21. 1-11.)

1885. április tizenharmadikán született Lukács György filozófus, esztéta, marxista gondolkodó, aki mindazonáltal köztiszteletnek örvendett.
Tanítványainak egy csoportja alkotta a hatvanas években az úgynevezett budapesti iskolát, melynek tagjai voltak: Fehér Ferenc, Heller Ágnes, Márkus György, vajda Nihály.
A budapesti iskola, vagy „Lukács-iskola” tanítványait, akik közé például Kis János, Bence György, Radnóti Sándor tartozik, a publicisztikai zsargon néha „Lukács-óvodának” nevezi. Lukács egy másik tanítványa, Mészáros István többek között Angliába emigrált. Mikor? Na, mikor? 1956-ban…


1894-ben e napon született Derkovits Gyula, annak a klasszicizáló neonazarénus témavilágnak a hatása alá került, amelyet hozzánk elsősorban a Nyolcak  közvetítettek. A harmincas évek magyar valósága nála jelent meg a legközvetlenebbül, a társadalmi kérdésekre ő reagált a legérzékenyebben.
Az 1514 címet viselő Dózsa fametszet-sorozat Derkovits 1927-1930 közötti alkotó periódusának betetőzése. A monumentális ciklus a jelenre vetítve is érvényes tanulságokat megfogalmazó történeti ábrázolás egyik csúcspontja művészetünkben.

2 megjegyzés:

  1. ...és hasznos. Ma is egy lépéssel előrébb járok és többet tudok, mint tegnap. Köszönöm.

    VálaszTörlés