NOSZF: sic transit gloria mundi

Emlékeztek még? „Kellemes ünnepet kívánok!” – mondták utoljára 1988-ban ezen a napon jó néhányan (beleborzongtam), és Budapestet fellobogózták a munkásmozgalom vörös és a nemzet piros-fehér-zöld zászlaival. November hetedike ugyanis az 1950. évtől kezdve ünnepnap, a szovjet forradalom emléknapja és munkaszüneti nap volt.
Emlékeztek még? A MTA helyesírási szabályzatában az állt, fehéren feketével, hogy a forradalmak nevét kis kezdőbetűvel írjuk, kivétel: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom.
A nyolcvanas évek első fele lehetett, egy magyar tanároknak rendezett nyelvészeti értekezleten, ahol valamelyik akadémikus nyelvész is ott volt, föltettem a kérdést, hogy ugyan magyarázná meg nekem valaki, milyen nyelvi jelenségből vezethető le ez a szabály. Nem mondom, hogy kifejezetten nyelvészeti választ kaptam. A válasz úgy szólt, hogy azért írjuk nagybetűvel, mert történelmi korszakhatárt nyitott meg, a legújabb kort. (Frankón, a korszakolás még akkor így volt.) Mivel azonban abban az időben az újkor kezdeteként a történelemkönyvek az angol polgári forradalmat jelölték meg (ez is marhaság volt persze), én úgy éreztem, felettébb logikusan kérdezem meg, hogy ez esetben az angol polgári forradalom miért nem íratik nagy kezdőbetűvel. Erre a kérdésre egyáltalán nem kaptam sem nyelvi, sem ideológiai választ, hacsak azt nem tekintem válasznak, hogy többé ilyen tanácskozásokra nem kaptam meghívást. Valószínűleg abból a megfontolásból, hogy nem kell olyanokat meghívni, akik kérdeznek.
Pedig hát!
Pedig hát jószerivel forradalomnak sem nevezném az október huszonötödikei (november hetediki) eseményeket, inkább bolsevik katonai hatalomátvételnek, amit aztán a kommunista ideológusok, „történészek”, pártkatonák formáltak forradalmi legendává.
Mondjuk meg: nemcsak az Auróra cirkáló ágyúi nem dördültek el akkor és ott, hanem a Téli palotát sem ostromolták meg, és egyáltalán, a legtöbb dolog nem úgy történt, ahogy évtizedeken át tanították nekünk. Pl: Lenin még október közepén is a Finn-öböl partján lévő Razlivban bujkált, az októberi fordulat vezéralakja inkább Trockij volt. Ő szeptemberben a petrográdi munkás-paraszt tanács elnöke lett, és a tanáccsal ő hívta életre a Katonai Forradalmi Bizottságot (VRK), amelynek a fegyveres felkelés előkészítése volt a feladata. A tanácsnak a Szmolnijban október 25-én tartott ülésén Trockij elnökölt, és lángoló beszédben jelentette be, hogy az ideiglenes kormányt megdöntötték, a hatalom a tanács kezébe kerül. Csak ekkor lépett a terembe Lenin, és ekkor adta át neki a szót Trockij. De azért nem szabad lekicsinyelni Lenin szerepét: ő volt a fegyveres hatalomátvétel legeltökéltebb, legtürelmetlenebb híve. Pl: a Téli palota ostroma ugyanúgy nem történt meg, ahogyan az Auróra ágyúi sem adtak le sorozatot. A katonák oldalkapukon behatoltak a palotába, és letartóztatták az ideiglenes kormány azon tagjait, akik még ott tartózkodtak.
Érdekesség kedvéért: amit oly sok éven át filmen láttunk a Téli palota ostromáról, hetekkel később Eizenstein által megrendezett játékfilm volt, nem dokumentum.
Így volt ez 1917. nevezetes napjaiban.

És most lássuk, még miről nevezetes november hetedike?
1520-ban ezen a napon II. Keresztély, dán király gyakorlatilag kiirtotta a svéd nemességet. Az év elején Keresztély francia, német és skót zsoldosokból álló sereggel átkelt Svédországba és sikerrel járt: a bogesundi csatában legyőzte Sten Sturét, a kormányzót, aki maga is súlyos sebet kapott, és néhány nappal később meghalt. Ezek után a svéd Államtanács hajlandó volt királyának elfogadni Keresztélyt, ha ígéretet tesz, hogy a saját törvényeik szerint kormányozza a svédeket és amnesztiát ad a korábbi királyellenes cselekedetekre. Három nappal a koronázása után két püspök lefejezésével kezdődtek a kivégzések, a püspököket tizennégy nemes, három polgármester, tizennégy városi tanácstag fővétele és felakasztása követte. A kivégzések másnap is folytatódtak, összesen 82 köztiszteletben álló polgári és egyházi személyt, valamint nemest öltek meg.

1701. november hetedikén sikerült megszöknie bécsújhelyi börtönéből II. Rákóczi Ferencnek: ugyanazon börtönből, melyből nagyapja, Zrínyi Péter 30 évvel azelőtt a vérpadra lépett.  Égetően fontos volt ez a szökés, miután tudomására jutott, hogy a császári udvar a magyar törvények mellőzésével akarja őt elítélni. Felesége és barátai megnyerték a börtönparancsnokot, Gottfried Lehmann dragonyos kapitányt, aki éjnek évadján Rákóczit dragonyos közlegényi ruhában megszöktette. A fiatal főúr egy apródja kíséretében Lengyelországba menekült, ahol védelmet és második otthont talált.

1769-ben ezen a napon orvosi fakultás jött létre a nagyszombati egyetemen, evvel kezdődött a szervezett orvosképzés Magyarországon.

1810. november hetedikén született Erkel Ferenc, nagy jelentőségű zeneszerző, karmester, zongoraművész és – ezt se feledjük – sakknagymester.
Már gimnáziumi tanulmányai alatt zenei képzése jó kezekbe került a kiváló zenepedagógus hírében álló Klein Henriknél. A zeneelméleti és zongoratanulmányok mellett életre szóló zenei élmények, hatások is érték: a verbunkos zene, Bihari János hegedűjátéka, Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka.
1835-től karnagyi állást vállalt a Budai Magyar Színjátszó Társulatnál, huszonöt évesen már operát is vezényelt. A következő évben átszerződött a pesti Német Színházhoz, onnan viszont áthívták az időközben felépült Pesti Magyar Színházhoz. 1838-tól már ott dolgozott karmesterként. Az első hónapokban népszerű külföldi szerzők műveit vezényelte, de megérezvén a magyar közönség óhaját maga is komponálni kezdett.
1840-ben elkészült Bátori Mária című operájával, ezzel a magyar operatörténetben megszületett az első magyar nemzeti opera. Nagy tisztesség esett evvel az operával: a Nemzeti Színház névadó ünnepségén 1840. augusztus nyolcadikán hangozhatott el először. A siker és a vágy, hogy még tökéletesebbet alkosson, további komponálásra ösztönözte Erkelt. Nemzeti Színházi állásával révbe ért, egyre közismertebb, egyre népszerűbb szereplője lett a magyar zenei életnek. Az operatörténet szempontjából igazán jelentős Erkel-művek, a Hunyadi László, és a Bánk bán ezután keletkeztek.
Életműve több más szempontból is fontos. Amikor pályázatot írtak ki Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítésére, Erkelt a bírálóbizottságba hívták, ezért nem indulhatott a megmérettetésen. Zenét viszont ő is komponált a Szózathoz, amit a pályázaton kívül később be is mutatott. Nem volt akkora siker, mint a pályadíjat elnyert Egressy Béni műve, de a nemzeti zenék komponálása szempontjából jelentőséggel bírt. Néhány hónappal később viszont Kölcsey Hymnusának megzenésítésére is pályadíjat tűztek ki. A népes bírálóbizottságban Erkel nem szerepelt, ezért - jeligésen, mint a többi pályázó - beküldhette ő is alkotását, ami végül méltán nyerte el a magyar közönség tetszését.
Erkel – mint zeneszerző – a magyar zenetörténetben azt a helyet tölti be, mint az orosz nemzeti zenében Glinka, a lengyelben Moniuszko, vagy a cseh muzsikában Dvorák és Smetana. Műveit a nemzeti hagyományok ápolása, a dallamkincs, a dal- és táncformák megőrzése, azok európai (elsősorban az olasz és francia, kisebb mértékben a német) stílusjegyekkel való ötvözése jellemzi .

1860. november hetedikén a Kisfaludy Társaság Szépirodalmi Figyelő néven új esztétikai, kritikai és szépirodalmi hetilapot indított Arany János szerkesztésében, Heckenast Gusztáv kiadásában. A lap 1862. október 30-án sajnos megszűnt, folytatása a Koszorú lett.

1867-ben ezen a napon született Marie Skłodowska-Curie , kétszeres Nobel-díjas fizikus és kémikus. Ő a tudományos világ szinte egyetlen, valóban közismert női tagja, aki 1903-ban elnyerte a fizikai, majd 1911-ben a kémiai Nobel-díjat. A lengyel származású, de alkotó tevékenységét Franciaországban végző Marie Curie nevéhez fűződik a radioaktív sugárzás vizsgálata, a rádium és a polónium felfedezése, valamint a radiológia orvosi alkalmazásának kutatása.

1903. november hetedikén született Konrad Lorenz, osztrák tudós, a klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, a modern etológia egyik megalapítója. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig „állatpszichológiának” hívta. Német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban Karl von Frisch-sel és Nikolaas Tinbergennel megosztva orvosi Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért“. Ezen kívül ő az evolúciós ismeretelmélet egyik megalapozója, és idősebb korában, mint társadalomkritikus közéleti szerepet is vállalt: Ausztriában a zöld mozgalom egyik vezető alakja lett.

1913-ban ezen a napon született Albert Camus. Algériai gyermekkora nyomorúságos életkörülmények közt telt el, mégis úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, mint a derű aranykorára. Már kisiskolás korában feltűnően értelmes, a tanulást szenvedélyesen szerető fiúnak bizonyult, hogy tanítói, majd az iskola vezetői mindent elkövettek, hogy tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal segítsék. Még ott, Algírban jutott el az egyetemig. Szeretett volna sportolni, de korán szerzett tüdőbaja gyakran még a tanulásban is akadályozta, nemhogy a nagy testi megerőltetést kívánó sportokban. Mire azonban az egyetemig érkezett, rendkívül művelt fiatalembernek számított. A professzorok egyenest elvárták, hogy a filozófia szakot végezze el. De kiújuló betegsége és nem utolsósorban az otthoni szegénység megakadályozta, hogy eljusson a bölcsészdiplomáig. később, már Párizsban a kellemetlen barát, irodalmi vetélytárs, később politikai ellenfél, Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak, afféle műkedvelő okoskodónak mondotta, habár mindvégig elismerte prózaírói és drámaszerzői tehetségét. Filozófiai műveit - a Sziszüfosz mítoszá-t és A lázadó embert nemcsak dilettáns munkáknak ítélte, de egyenest káros hatásúnak. Ebben egyébként sokan osztoztak Sartre véleményével. Nem mintha számítana, de nem tartozom ezek sorába, feletehetően azért, mert én sem vagyok vájtfülű filozófus.
Íróként novelláival kezdett ismertté lenni, melynek hősei keresik a lét értelmét és saját azonosságukat. Ezek a kibontakozó egzisztencialista filozófia fő problémái. És már készült első remekműve, a Közöny, amely 1942-ben jelent meg.
Franciaország megszállása idején Camus is kivette részét az ellenállási mozgalomból, de már nem kommunistaként, mert a kommunizmussal a harmincas évek második felében szakított. Ez időben barátkozott össze Sartre-ral. Harcostársak, a háború után egy ideig úgy tűnt, hogy eszmetársak is, rövidesen azonban sor kerül az indulatos szakításra. Mindegy, mert ekkorra az irodalmi közvélemény már az egzisztencializmus két legnagyobb alakjának tekintette őket. Camus regényei ez időben már nemcsak Franciaországban, hanem a nagyvilág olvasói között is egyre népszerűbbek lettek. 1947-ben jelent meg legsikeresebb - és szerintem legjobb - regénye, a Pestis, a kényszerűen összezárt emberek társadalma szélsőséges helyzeteinek, és az emberi kapcsolatok lehetőségeinek remekműve.
Idősebb korában tért vissza ifjúkori szerelméhez, a drámaíráshoz: legkitűnőbb ezek közt a Caligula  című történelmi-lélektani játék.
Betegsége újra meg újra meggyötörte, bár keményen harcolt a testi gyöngeségekkel. A sors fintora, hogy nem a betegség vitte el közülünk.  Amikor megkapta a Nobel-díjat, a díjjal járó nagy pénzből egy kitűnő, nagy teljesítményű autót vásárolt, ezzel addig száguldozott esetlenül az országutakon, míg nekiment egy útszéli fának és azonnal meghalt.

1921. november hetedikén Rómában Benito Mussolini megalakította a Fasci di Combattimento alapjain a Nemzeti Fasiszta Pártot (Partito Nazionale Fascista). Az ókori Rómában a liktorok jelvénye volt az összefogott vesszőnyaláb, melyet magasan fejük fölé emelve hordtak, ha valamely magistrátust kísértek. Ennek a vesszőnyalábnak volt a neve latinul a fascio (ejtése: faszcio). Mussolini pártja, mely az antik Róma nagyságáról fantáziált, ezt a vesszőnyalábot választotta jelképül, ahogy a nácik majd a szvásztikát, Szálasiék meg a nyilaskeresztet. A kemény latin fasciót a szép olasz nyelv fascio-ra lágyította: ez a fasizmus szó eredete. Száz szónak is egy a vége: imádott Itáliám rossz napja volt 1921. november hetedike.

1950. november hetedikén – a NOSZF 33. évfordulóján - Sztálin híd néven felavatták a budapesti Árpád hidat: ugyanekkor az Oktogont November 7. térnek, az Erzsébet és Teréz körutat Lenin körútnak nevezték át. Az új hídon elsőként áthaladó villamosjárat szintén az  évforduló miatt kapta a 33-as számot.

1953-ban ezen a napon született Xantus János, Balázs Béla díjas film- és színházi rendező, forgatókönyvíró, színész, egyetemi tanár. Minthogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Makk Károly osztályába járt, természetes, hogy eleinte Vele dolgozott együtt, majd több sikeres nagyfilmet és rövidfilmet rendezett. (És így és ekképp tovább;  Diorissimo; Egymásra nézve). 1983-ban készítette el első nagyjátékfilmjét, az Eszkimó asszony fázik című remekművet, majd ’88-ban a Rocktérítőt. 1990-től szinte kizárólag kísérleti- és dokumentumfilmeket készített 2012-ben bekövetkezett korai haláláig.

1956. november hetedikén érkezett Budapestre Kádár János (na, honnan? vajon honnan?),  rendes hazaáruló módjára, szovjet tankok fedélzetén. Még aznap ő és kormánya letette a hivatali esküt, ezzel a harmadik Nagy Imre-kormány jogilag megszűnt. Szintén ezen a napon Münnich Ferenc rendeletileg tiltotta meg az államvédelmi szervek újraszervezését.

Ma, november hatodikán

Budapestről nézvést 13 órakor a Nap és a Szaturnusz együttállásba kerül. Ennek szimbolikus jelentése, hogy az aktív személyiség kerül kapcsolatba az anyagi törekvések végeredményével. E végeredmény jelölhet megpróbáltatásokat, gondolkodásbeli megmerevedést, de rendet, bölcsességet, megbízhatóságot is. A két elv uniója a tapasztalati tudás, a mély bölcsesség kozmikus nyugalmát jelöli. Az Én minden törekvése mérlegre kerül, az egyén rádöbbenhet, hogy mindenért meg kell dolgoznia. E meggondolás juttathatja az e fényszögre érzékenyek szülöttet gyakorlati bölcsességhez.

Más is történik ma Egünkön: 17 órakor az a fényes „esti csillag”, melyet a Holdtól nyolc fok távolságra délkeleti irányban láttok ragyogni nem csillag ám, hanem a gyönyörű Vénusz. Igaz, a Holdat csak nagyon jó szemű emberek vehetik észre, mert vékonyka még a sarlója, ráadásul, ki tudja, tiszta lesz-e az ég?

1494. november hatodikán született I. Szulejmán (Süleyman) oszmán-török szultán, aki Európában a Nagy, Dicsőséges, a muszlim világban pedig az al-Kanuni (a Törvényhozó) melléknevet kapta. Mindkettő jogos, mert nemcsak mint hadvezér tűnt ki, de az ő idejében hozott törvények miatt is az egyik legnagyobb hatású török uralkodó volt. Fejlesztette az ipart, a kereskedelmet és a földművelést, bőkezű volt a tudósok és költők iránt, és szigorúan ellenőrizte a hivatalnokokat.
 Családi körében azonban igazi keleti despota volt, zsarnok és kegyetlen. Hogy kedvenc feleségétől Roxelane-tól született fiának, Szelimnek a trónt biztosítsa, többi feleségétől született gyermekeit mind megölette.
Mi, magyarok persze hajlamosak vagyunk őt a Gonosz eleven megtestesülésének gondolni, hisz mind Mohácsnak, mind Buda megszállásának, mind az ország három részre szakításának ő volt a szultánja. Nálunk is halt meg, 1566-ban, Szigetvár ostromakor, igaz, egy kicsit másként, mint ahogyan azt Zrínyi az Obsidióban megírta.
Viszont az is tény, hogy dicshimnuszok mellett olyan általános értékelések is születtek személyét illetően, hogy az Oszmán Birodalom katonai potenciálját rosszul, határozott célok és eredmények nélkül használta fel. Stratégiai elképzelések nehezen ismerhetők fel a négyfrontos hódításokban, minden arcvonalon helyt akart állni és nem keresett vagy talált prioritást. Hát ez az értékelés meg – ugye? – oszmán birodalmi szempont szerinti.

1528. november hatodikán Álvar Núñez Cabeza de Vaca spanyol konkvisztádor, ki eredetileg Florida meghódítására indult, hajótörést szenvedett a mai Texas partjainál. Ő volt az első európai, aki betette a lábát erre a földre. 1537-ben írta meg az itt szerzett tapasztalatait La relación című művében.

1659-ben ezen a napon a reggeli órákban szörnyű földrengés rázta meg a dél-itáliai  Calabriát.

1814-ben ezen a napon született a svájci Unter-Embrach városkában Ganz Ábrahám, vasöntőmester, gyáros, a magyar nehézipar egyik megteremtője. Kitanulta az ácsmesterséget, majd öntőinas lett. Az iparosok akkoriban szokásos vándorútja során 1841-ben érkezett Pestre. A Széchenyi által kezdeményezett gőzmalom építésénél szerelőként dolgozott. 1844-ben már önálló öntödéje volt Budán, amely gyorsan jelentős üzemmé fejlődött. Kidolgozta a vasúti kocsik kerekeinek kéreg-öntésű gyártását, ennek tökéletesítésére több találmányt nyújtott be. Ebből az üzemből alakult az a vállalat-együttes, amely a gépipar, a járműipar, a villamosipar számos területén működve világhírű találmányokkal, műszaki megoldásokkal jelentkezett.

1860-ban ezen a napon a republikánus, rabszolgaság-ellenes Abraham Lincolnt választották meg az Egyesült Államok elnökének. Az illionisi ügyvédnek, Lincolnnak azonban még 1861 márciusáig várnia kellett, mert addig még a korábbi elnök, Buchanan volt hivatalban. Ez idő alatt a déliek hozzákezdtek az elszakadáshoz, a szecesszióhoz. Már a választási hadjáratok során azzal fenyegetőzött Dél-Karolina, hogy Lincoln győzelme esetén kiválik az Unióból, és létrehoz egy déli szövetséges államot. Nem maradt meg e kijelentés üres fenyegetésnek, mert 1860. december 20-án - alig több mint egy hónappal a választások után - Dél-Karolina törvényhozó testülete egyhangúlag jelentette ki: "Az Unió, amely Dél-Karolina és más államok között Amerikai Egyesült Államok néven fennáll, ezennel feloszlik."
Hat hét leforgása alatt még hat állam követte példáját: Mississippi, Florida, Georgia, Alabama, Lousiana és Texas. 1861 februárjában az alabamai Montgomeryben létrehozták az Amerikai Konföderált Államokat, elnökükké pedig Jefferson Davist választották. Lényegében így kezdődött az USA polgárháborúja.

1880. november hatodikán született Robert Edler von Musil, avagy egyszerűbben Robert Musil, osztrák író és színikritikus, aki Bécs felől nézve józanul és gúnyosan az ostobaságok és fölöslegességek szervezett útvesztőjét tudta ábrázolni akkor, amikor Ausztriában, Magyarországon, Csehországban és a többi örökös tartományban már a múlt képeként derengett, hogy mi is volt az a néhai Osztrák—Magyar Monarchia. A prágai kistisztviselő, a jogi doktorátust szerzett kispolgár alulról láthatta a jelenségeket: a magyar dzsentri a züllöttséget, az életformává nemesedett korrupciót, az álillúziókat látta és mutatta meg múlhatatlan érvénnyel. Ő nem alulról, nem is felülről, hanem a szomszédságból, oldalról figyelte és értette, amit érthetett. Musil tehát a fontos olvasandó írók közé tartozik, habár a kritikusok és olvasók, majd nyomukban az irodalomtörténészek viszonylag későn, jóval halála után ismerték fel művészi nagyságát és történelmi-filozófiai hitelességét. Manapság már együtt kell tárgyalni őt a világirodalom klasszikusaival.
Első regénye a Törless tanulóévei ifjúkori emlékeit idézte fel. Musil eredetileg katonatisztnek készült, katonaiskolában nevelkedett, ott találkozott először az Osztrák-Magyar Monarchia minden formalizmusával, lélektelenségével, és kitűnő korképet formált emlékekből. Fő művével A tulajdonságok nélküli ember-rel a XX. század világirodalmának egyik legjelentékenyebb alkotóművésze lett. Tragikus humora, látásmódja sajátos helyet biztosít neki a modern irodalom történetében.

1885-ben ezen a napon született Germanus Gyula, a kiváló orientalista, író, az irodalomtudományok doktora, kinek arab neve is van: al-Hadzs Abdul Karím. Több utazást tett a Közel-Keleten és különböző európai országokban. Az 1910-es években részt vett az ifjútörökök mozgalmában, halálra is ítélték, de végül sikerült Törökországból kijutnia. A mohamedán népek kultúrtörténetével és az arab irodalom történetével foglalkozott elsősorban. Talán így lehetne két mondatban bemutatni Germanus Gyulát, de így csupán az üres vázát kapnánk annak hihetetlen gazdag életútnak, ami nem minden földi halandónak adatik meg. A keleti tudományok eme nagy művelőjének szerteágazó tevékenysége mai rohanó világunkban megdöbbentő módon a feledésbe vész. Neve ma már jóformán csak a keletkutatással behatóbban foglalkozók előtt ismert. Életútja közel egy teljes évszázadot ölel át. Születésekor a monarchia kiegyensúlyozott, termékeny éveit éljük. Ez idő tájt vált az egyesült Buda és Pest félmilliós világvárossá. Modern világunknak éppen ebben a száz évében ment végbe jelentős, visszafordíthatatlan átalakulás; elég, ha a tudományok, a technika hihetetlen mértékű fejlődésére vagy a gazdasági és politikai változásokra gondolunk. 

Általános történelmi, politikai, irodalmi és művelődéstörténeti, ismeretei az iszlámról, a mohamedán országokról nagy lehetőséget kínáltak számára: 1928-ban az indiai Kalkuttába hívta Rabindranath Tagore Nobel-díjas, hindu költő és író, és felkérte, hogy az elnöksége alatt álló, Nizam-ul-Mulk által alapított szantiniketáni egyetemen szervezze meg az iszlámtörténeti tanszéket és legyen annak első professzora. Feleségével, Hajnóczy Rózsával három évet töltött Bengáliában, ez a három év nagy hatással volt rá. Megismerhette az iszlám vallás és a hindu nép együttélését, a földrésznyi ország ősi mitológiáját, társadalmi felépítését, a felbomlóban lévő kasztrendszert, számtalan népcsoportját, kultúráját, vallásainak összefonódását és nem utolsó sorban természeti szépségeit.

1903. november hatodikán kezdte meg működését Budapest hetedik színháza, a Király Színház, Budapesten. Az új színház alapítóinak – a kiegyezés óta több jelentős fővárosi színházi vállalkozásban szerepet vállaló Rákosi–Beöthy család tagjainak – számos nehézséggel kellett megküzdeniük, amíg a színház megnyithatta kapuit, és a fővárosi közönséget meggyőzték a könnyű múzsa ezen új hajlékának létjogosultságáról. A Király utca 71. szám alatt álló épületben korábban több zenés szórakozóhely is működött: előbb az Éden Színház, majd a Rémi Mulató, végül pedig a Somossy Orfeum. Beöthy László, aki előzőleg a Magyar Színház, majd pedig a Nemzeti Színház igazgatója volt, 1903 áprilisában vette bérbe az épületet Krausz Károly háztulajdonostól. A sűrűn beépített területen álló, komor, fazsindelyes házat alkalmassá kellett tenni egy prózai és zenés darabokat egyaránt játszani kívánó színház számára. Az átalakítás terveit Márkus Géza építész készítette, aki új, két szfinksszel díszített homlokzatot, tágas, üvegtetejű előcsarnokot, 140 négyzetméter alapterületű színpadot és 1251 főnyi közönség befogadására alkalmas nézőteret alakított ki. A Budapesti Hírlap leírása szerint a nézőtér három egymás mögött emelkedő lejtőre tagolódott. A földszinten huszonnégy széksor fért el hatszáz hellyel, a magasföldszinten négyszázan, az első emeleten pedig ötszázan tudtak leülni a piros bársonyhuzatú, öblös székekben. A nézőtér két oldalán páholyokat is kialakítottak. A terem bármelyik pontjáról jól lehetett látni a színpadot, mert a teret nem tagolták oszlopok. A színház első bemutatója Huszka Jenő–Martos Ferenc Aranyvirág című operettje volt, Fedák Sárival a címszerepben.

1921-ben ezen a napon a Nemzetgyűlés megalkotta az 1921. XLVII. törvénycikket, mely a magyar történelem során negyedszer, immár véglegesen, mint azóta kiderült, kimondta a Habsburg ház trónfosztását.

Sötét nap volt történelmünkben 1944. november hatodika. Szálasi Ferenc utasítására Budapestről több tízezer zsidót hajtottak gyalogosan kényszermunkára, a nyugati határszélre.

1956. november hatodikán Bibó István a Parlamentben még megfogalmazta a Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására című tanulmányát, majd a Nagy Imre kormány utolsó tagjaként elhagyta az épületet.
Ugyanezen a napon Hollandia és Spanyolország lemondta olimpiai részvételét, tiltakozásul a magyarországi szovjet beavatkozás miatt.

1990-ben ezen a napon az Európa Tanács teljes jogú tagjává választották Magyarországot.

November 5.

Hajnali három órakor újult meg a Hold, amikor a Szűz csillagképben tartózkodott. A holdújulás következtében új hónapot ír a zsinagógai naptár: kiszlév hava van, az 5774. esztendőben.

1605-ben ezen a napon, nem sokkal éjfél után tartóztatták le Guy Fawkes-t egy, a londoni Westminster-palota közelében található pincében, ahol a férfi összesen 36 hordó puskaport őrzött. Fawkes elfogásával lepleződött le a híres „lőpor-összeesküvés”, melynek résztvevői a néhány órával később összeülő parlament és I. Jakab angol király felrobbantására készültek. Az összeesküvés  résztvevőit a londoni udvar egyházpolitikája nyomán támadt kiábrándultság ösztönözte a szervezkedésre, a konspiráció vezéralakja azonban – a közhiedelemmel ellentétben – nem Guy Fawkes, hanem egy warwickshire-i nemes, Robert Catesby volt.
A szervezkedés résztvevőit szörnyű kínvallatásnak vetették alá, majd a következő év januárjában bestiális módon végeztek velük: a felségárulásért akasztással, csonkítással és felnégyeléssel kellett bűnhődniük mindazoknak, akik megérték az ítélethirdetés napját.

1908. november ötödikén született Sulyok Mária, Kossuth díjas színművésznő. Noha természetes adottságai „királynői” szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is. Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki másfél évtizeden át tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán. Elsősorban színházi szerepei maradtak meg bennem, de azért néhány remek film és tévéfilm szerepeire is emlékszem. Színpadi szerepei közül kimagaslik néhány csodálatos alakítás különböző Molnár darabokban, aztán az Öreg hölgy látogatásának főszerepe, na meg a Macskajáték Orbánnéja. Filmszerepei közül a Várkonyi-féle Jókai adaptációkra emlékszem, a szintúgy Várkonyi-féle Egri csillagokra, de bájos vígjátéki szerepekre is emlékszem, többek közt a Mici néni két életében.

1921-ben ezen a napon született Cziffra György, a világhírű zongoravirtuóz, az egyik legjelentősebb és világszerte legismertebb magyar komolyzenei előadóművész. Elképesztő, szinte hihetetlen művészkarrier az övé, amely az angyalföldi nyomorúságos barakklakásból a második világháború vérzivatarán át, a füstös pesti bárokon és az ötvenes évek elejének magyar börtönein át  a világ nagy hangversenytermeinek dobogójáig ívelt. Repertoárján elsősorban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek, amelyek nagy részét hanglemezre is játszotta, de barokk és reneszánsz francia szerzők műveit  is gyakran adta elő. Emellett előszeretettel játszotta saját Liszt-stílusú átiratait, parafrázisait. Fiával, ifj. Cziffra György karmesterrel több közös koncertet adtak.

1925-ben ezen a napon az Országgyűlés törvényt fogadott el, amely Széchenyi Istvánnak, mint a legnagyobb magyarnak állított emléket. Miért ekkor? Mert 1825. novemberében tűnt föl Ő első ízben a pozsonyi országgyűlésen.

1932-ben ezen a napon született Vitray Tamás, Kossuth díjas újságíró, riporter, televíziós személyiség. Lényegében a magyar televíziózás születésétől jelen volt a képernyőn, mivel első szereplése 1958. augusztus 5-én volt, amikor angoltudása miatt kérték fel amerikai atlétákkal interjú készítésére. Sportközvetítéseken kívül vezetett vetélkedőket, az első Hétnek, valamint az első Fórumnak is ő volt a műsorvezetője. Olyan televíziós műsorok, mondhatni műfajok fűződnek nevéhez, mint az Ötszemközt, a Csak ülök és mesélek vagy a Telefere. 2009-ben Medveczky Balázs, az MTV akkori alelnöke költségcsökkentésre hivatkozva elbocsátotta az MTV-től. Én erről csak annyit szeretnék mondani, hogy sokan már ma sem emlékeznek Medveczky nevére, és egyszer csak senki sem fogja tudni, hogy egyáltalán létezett, de a Vitray név még akkor is fogalom lesz.

1966. november ötödikén adták át a forgalom Budapest második gyalogos aluljáróját, az EMKÉT. A tér maga a kezdetektől fogva jelentős csomópont volt, a nagykörúti forgalom és a városból kivezető Rákóczi út forgalma találkozott ezen a helyen. Az ötvenes években leállított, majd a hatvanas években újraindult kelet-nyugati metróvonal kivitelezése során fontos állomásának szánták a nemzet csalogányáról elnevezett Blaha Lujza téren épülő állomást. Forgalomszámlálási adatok kimutatták, hogy a Nemzeti Színház és a villamosmegállók közötti gyalogosátkelő-helyeken óránként tizenkétezer gyalogos halad át, és a többi átkelőhelyen is öt-hétezer óránként. Ez a szám a tervek szerint a metróállomás átadásával tovább növekedett volna.
A helyzet megoldására többszintű keresztezést javasoltak a szakértők, ennek megvalósítására több tervezetet is kidolgoztak. Az egyik szerint a Nagykörutat a Rákóczi út alatt vezették volna át. A másik terv szerint a Rákóczi út egy felüljárón keresztezte volna a Nagykörutat. Végül az előbbi megoldás mellett döntöttek, de anyagi okokból először csak egy gyalogos aluljáró épült, ami alá a tervek szerint a forgalom növekedésével vezették volna be a Nagykörút forgalmát. Anyagi okokból végül a második fázis soha nem épült meg.
A tér sarkában lévő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevét viselő vendéglátó ipari egység miatt a Blaha Lujza teret sokan a mai napig Emkének hívják, a téren 1966. szeptember 5-én átadott aluljáró is ezt a nevet viselte sokáig, a hivatalos terveken is ezen a néven szerepelt. A metró átadása után a Rákóczi úti villamosforgalom megszűnt, a téren ekkor a forgalmi sávokat beljebb húzták a villamosvágányok helyére.

November negyedike van,

az Emlékezés Napja hazánkban, mert 1956-ban ezen a napon tiporták el a szovjet lánctalpasok, és hazaáruló magyar szövetségeseik a forradalmat.

1083-ban ezen a napon VII. Gergely pápa engedélyével László király az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette (ez felelt meg akkor a szentté avatásnak) István királyt, Gellért püspököt és Imre herceget.

1787. november negyedikén született Edmund Kean, nevezetes angol színész.Fiatalon  megszökött otthonról, mint hajóslegény Madeirába ment, de csakhamar visszatért Londonba és 18 éves korától fogva ifjúi hősszerepekben lépett föl a Drurylane, majd a Sandler-színházban. Noha kicsiny volt és enyhén púpos is, határozott sikert aratott. Csak ezután kezdett tanulni. 1814-től fogva ő volt a legnevezetesebb Shakespeare-alakító, és mint Shylock, III. Richárd, Othello, Macbeth és Jago soha nem hallott lelkesedést keltett, népszerűségre tett szert. Skóciában, Írországban, utóbb Amerikában és Párizsban is nagy sikerrel vendégszerepelt. Rendetlen, bohém életmódja vitte a sírba negyvenhét esztendős korában. Pátosz és erő jellemezték előadását, miként a korabeli feljegyzések tanúsítják.

1880-ban ezen a napon született Pór Bertalan, Kossuth-díjas festőművész, főiskolai tanár. A  Mintarajziskolában Gyulay László tanítványa volt, majd Münchenbe ment és G. von Hacklt választotta mesterének. Rövid ideig a Hollósy-iskolát is látogatta s a Műcsarnokban kiállított egy Önarcképet, melyért díjat kapott. Párizsban a Julian Akadémián Jean Paul Laurens-nál tanult.
Hazatérése után keresett arcképfestő és a Műcsarnok állandó kiállítója lett, közben  olaszországi tanulmányúton volt. Az 1910-ben megalakult a "Nyolcak" csoportjának Ő is  tagja volt. 1911-ben a Népopera-színpad oromfalának díszítésére tizenegy méteres freskót festett, majd a Vas utcai kereskedelmi iskola részére mozaikot készített.
Művészetéről elmondható, hogy nagy rajztudáson alapuló posztnagybányai avantgárd stílust képviseli festészetünkben. A modern képzőművészeti irányzatok és a korábbi magyar hagyományokra is építkező realizmus metamorfózisa volt az ő sajátosan egyéni festői stílusa. Ettől olyan kifejezőek és élvezhetőek portréi és tájképei. A harmincas években jelent meg képein az állatszimbolika, mely többnyire vihar előtti csendet, nagy erőt és növekvő  feszültséget fejez ki. Állatszimbolikája nemcsak a spanyol polgárháború, és a fasizmus előretörésekor Picasso nyomán nyilvánult meg Pór művészetében, a bikaszimbolikában, hanem később, a szocializmus idején is, például amikor megfestette Menjünk be a tszcs-be című képét. Nyugtalanság, feszültség árad a lovak mozgásából, amelyeket vezetne be a gazdájuk a kolhozba. Szimbolikusak önarcképei is, amelyeken nem tud hazudni: önarcképei  keménységet, határozottságot és mélységes pesszimizmust tükröznek egyszerre.

1922. november negyedikén találta meg Howard Carter brit brit rajzoló és amatőr régész Tutanhamon fáraó sírját. Tulajdonképpen Carter egy viszonylag jelentéktelen fáraó sírját lelte meg (Tutanhamon tizenévesen került a trónra egy zűrzavaros időszakban, és feltehetőleg gyilkosság áldozata lett), mégis szerencsés volt, mert egy kifosztatlan sírkamrát nyithatott fel, amire azelőtt nemigen volt példa.
Carter csak huszonnegyedikén, Lord Carnarvon megérkeztével kezdte meg a titkát 3300 éven át őrző sír feltárását. A sírkamrában megtalálták a fáraó túl sok balzsamozószerrel balzsamozott, és így súlyos károsodást szenvedett múmiáját és színarany, üveg- és féldrágakő-berakásokkal díszített halotti maszkját, amely megőrizte Tutanhamon arcvonásait. A több mint 2000 tárgy között aranyozott ládák, arannyal bevont és színes üveggel, illetve féldrágakövekkel díszített trónus, különböző állatfigurák, ékszerek, életnagyságú szobrok voltak. Tutanhamon sírja a máig a leggazdagabb lelet, mely az ősi Egyiptomból származik. A napvilágra hozott kincsek nagy része a Kairói Múzeumba került, az ásatásról Carter és társai háromkötetes munkát adtak ki The Tomb of Tutankhamen címmel.
 Carter felfedezése után terjedt el a legenda a „fáraó átkáról”. A bulvárlapok szenzációként tálalták, hogy a feltárást követő évben – a diagnózis szerint vérmérgezésben – meghalt Lord Carnarvon, Carter megbízója, majd gyors egymásutánban 27 haláleset történt az ásatásban részt vevők és a velük érintkezésbe kerültek között. Egyes vad feltételezések szerint az egyiptomiak méregbe csavart gyolcsba burkolták a múmiákat, mások szerint a belélegzett mikroorganizmusok okozták a haláleseteket. Azért a „fáraó átkának”  létezését némiképp kétségbe vonja az a tény, hogy a „főbűnös”, a sír megtalálója több, mint másfél évtizedig elkerülte a „csapást”.

1944-ben ezen a napon fölrobbant a forgalommal zsúfolt Margit híd Pest felőli három pillérje,  sok áldozatot követelve. A robbanást az okozta, hogy a villamos kerekén lévő áramszedő a sín alatt futó alsóvezetékre kötött gyújtózsinórokhoz hozzáért, és ez a híd alatt a németek által elhelyezett tölteteket beindította. A detonáció következtében több jármű, köztük egy villamos szerelvény a Dunába zuhant, sok járókelő és utas vesztette életét.
(A híd budai szakaszát 1945. január harmincadikán robbantották föl a németek).

1948. november negyedikén az irodalmi Nobel-díjat T. S. Eliot kapta.

1956. november negyedikén hajnali 4 órakor általános szovjet támadás indult Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. Budapestet Kuzma Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadta. 5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai hangú rádióbeszédet mondott, amelyet 8 óráig többször megismételtek, több világnyelven is.  5 óra 5 perckor viszont a szolnoki rádió hullámhosszán közlemény hangzott el, amely szerint Nagy Imre kormányának volt minisztereiből megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az ellenforradalom ellen. Reggel 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkeztek az első menekültek: Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán, és mások. Összesen negyvenhárom személy kapott menedékjogot. A Parlament épületében Bibó István államminiszter maradt, és kiáltványt fogalmazatott: "Kérem a nagyhatalmakat és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését a leigázott nemzetek szabadsága érdekében...Isten óvja Magyarországot!"
De már mindennek vége volt, már senki sem segíthetett…

1959-ben ezen a napon a világon több helyütt gyászmisét celebráltak a magyar forradalom emlékére: így  a kölni dómban, Bécsben,  a limai katedrálisban, Mendozában, Sao Paolóban és Dél-Amerika  szinte minden jelentősebb városában.

1966-ban november negyedikén kilépett medréből az Arno és elöntötte Firenze történelmi belvárosát. Halottak is voltak, és az áradás hatalmas károkat okozott a műkincsekben (épületekben, szobrokban, festményekben, könyvekben). Amikor a legmagasabban állt a víz, a Santa Croce körüli területen 6,7 méteres magasságot mértek. Aztán 20 óra tájban a víz elkezdett apadni.
 Úgy tartják, ez volt Firenze történetének legnagyobb árvize 1557 óta. A műkincseket – istennek hála - olasz és nemzetközi segítséggel sikerült megmenteni és restaurálni.