Ezt a napot 2005-ben az ENSZ közgyűlése egyhangú határozattal a holokauszt mintegy hatmillió áldozatának Nemzetközi Emléknapjává nyilvánította.
A holokauszt a görög holokautóma szóból ered, mely teljesen elégetett égőáldozat jelentéssel bír. A szó a szeptuagintából ered és a héber ólának - ami felmegy -, azaz a teljesen elégő áldozatnak a tükörfordítása. Zsidó terminusa azonban nem ez, hanem a soa vagy soá, ami a teljes pusztulást, kiirtást jelenti.
A holokauszt a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás neve, amelynek körülbelül hatmillió európai zsidó és még legalább négymillió más üldözött esett áldozatul. A náci rendszer ugyanis más csoportokat is üldözött vagy próbált megsemmisíteni: a cigányokat – porajmos -, az oroszokat (különösen a hadifoglyokat), a lengyeleket, a fogyatékosokat, a homoszexuálisokat és a politikai vagy vallási ellenállókat.
Hajts főt és gyújts mécsest az áldozatok emlékére: én így teszek!
Salvatore Quasimodo
Auschwitz
Ott lenn, Auschwitz mellett, távol a Visztulától,
az északi síkság mentén szerelmem,
a haláltáborban hideg, gyászos eső
csepereg a drótkerítés hálójára
és az elrozsdált vascölöpökre.
Se madár, se fa a szürke levegőben,
akár csak szikár gondolatainkban.
Nincs bennünk más, csak ernyedt
fájdalom, mely süket csendbe taszítja
az emlékezetet, benne se gúnyt,
se haragot nem találsz.
E tárt kapujú pokolból, a fehér
felirat mögül - "A munka felszabadít!" -,
szakadatlanul gomolygott föl
asszonyok ezreinek füstje, kiket hajnalban
lökdöstek ki egy jeladásra vackaikból a
kivégző falhoz, kik fuldokolva, csontváz-
szájjal üvöltöttek kegyelemért a gázcsapok alatt.
Őket leled föl te is, te katona sorsodban,
akár csak folyókat, védtelen vadakat:
vagy te magad is Auschwitz hamuja vagy,
emlékérmese a néma csöndnek?
Még itt vannak üvegurnákba zárva a hosszú
hajfonatok, kámeák fogják össze őket,
és zsidógyerekek apró cipőinek és
szalagjainak végtelen árnyai: emlékjelei egy
kornak, mikor tudását pusztítás
kiagyalására tékozolta az ember.
Ím itt a mítosz, íme emberi változataink!
Elégiákat nem akarsz, idilleket sem: csak
töprengsz sorsukon itt e helyen,
hisz erőtlen vagy az ész pörlekedéseire
és bizonytalan az élet világos helyzeteiben.
Jelképek nélkül, Isten neve nélkül itt
látod a mítoszokat, az átlényegülést.
Ők maguk a tények láncolata, a föld térségei,
ők Auschwitz. Szerelmem, milyen gyorsan
változott füstté, köddé Alfeus és Aretusa teste!
És ott, hol sínylődik a szeretet
és a sírás, az undok esőben,
ott lenn, ezt döngte mellünkben a szív: Nem!
Hogy ebből a hamu-gödörből
többé ne ronthasson ránk a
halál: nem.
(ford: k.m.gy.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése