Két Jankaiáda

Tegnap – kivételesen, avagy ritka alkalommal – nem én mentem Kicsi Unokáimhoz, hanem Ők voltak vendégeim.
(Persze Vilma kivételével, akinek tejívó létére még nem tudnék ebédet adni.)
Ezek a látogatások mindig „izgik” Kamillának és Jankának, mert a ládafiában rég elfeledett játékokat lehet nálam találni, nem olyan otthoni ismerőseket.
Így talált Jankám valamit, amit aztán boldog mosollyal hozott oda nekem megmutatni, a következő mondattal: „Ezt én kaptam gyerekkoromban.”
Janka amúgy alig múlt harminc hónapos…

***   ***   ***
Aztán a villamoson utaztunkban hozzám bújt, majd megszagolta a képemet, és azt mondta: „Papiszagod van.”
Mint kiderült, a minap, fürdés után a Nagyi – feleségem – illatozta meg Őt, s mondta Neki: „Finom Jankaszagod van!”